Szilárda
-2 °C
7 °C

Ősi festékek titkát fejtették meg

2009.08.12. 09:13
1 hozzászólás

Négyezer évvel ezelőtt dolgozták ki az egyiptomiak az alizarin nevű vörös festék előállításának módszerét - állítja egy amerikai kutató, aki bizonyította a legkorábbi ismert alkalmazását a színezőanyagnak, amelyet még napjainkban is használnak.

A textil- és bőrfestésben a legkorábbi időktől a vörös szín számított a legnépszerűbbnek. Az ókor egyik legtöbbet használt, legszebb vörös festékanyaga az alizarin volt, amit a festőbuzér (Rubia tinctorum) gyökérzetéből állítottak elő. Riválisa ebben az időszakban a karmazsintetű volt. A festék Kínába időszámításunk kezdete táján jutott el. Nyugat-Európában a IX-XI. század között honosodott meg, és a XIII-XIV. századra a gyapjúfélék legfontosabb vörös színezékévé vált. A XIX. század végén az alizarin szintetikus előállításának felfedezésével a festőbuzér termesztése drasztikusan visszaesett.

Marco Leona, a New York-i Metropolitan Múzeum kutatója elemezte a festék mikroszkopikus részecskéit, amelyeket egy óegyiptomi bőrtegezről nyert. Az a tény, hogy a színezőanyagot a festőbuzér gyökérzetéből állították elé, a legkorábbi bizonyítéka annak a komplex vegytani tudásnak, amely az alapanyag kinyeréséhez és a festék előállításához szükséges - hangsúlyozta Leona az amerikai Nemzeti Tudományos Akadémia folyóiratában.

A festék alkalmazása 700 évvel korábbi, mint eddig feltételezték. A festőbuzér gyökérzetének alkalmazása a középkorban terjedt igazán el. Az alizarinnak köszönhetőek a vörös legkülönfélébb árnyalatainak tündöklése Jan Vermeer van Delft (1632-1675) németalföldi festőművész alkotásain. Nyomonkövetve a szerves festékek alkalmazását megismerhetjük a kereskedelmi útvonalakat, a régészeti leletek közötti összefüggéseket, és megkülönböztethetjük a hamisítványokat az eredeti művektől.

Az amerikai tudós kutatásaiban a Raman-szórás módszerét alkalmazta. Ennek lényege, hogyha egy adott színű fénnyel megvilágítanak valamilyen molekulát, az általa visszasugárzott fény színe attól függ, milyen molekuláról van szó. Ez a módszer nem egészen alkalmas az alizarin vagy más festékalapanyagok elemzésére, ám Marco Leonának apró fémrészecskék beiktatásával sikerült még az igen alacsony mennyiségben jelenlévő kemikáliákat is kimutatni.

A kutatónak sikerült bebizonyítania, hogy a Francesco Granacci (1469-1543) firenzei festőművész műhelyében készült, Keresztelő Szent János tanúságtétele című alkotásnál az alkalmazott vörös festéket karmazsintetűből nyerték. Egy fából faragott szobor esetében pedig, amely a Szűz Máriát ábrázolja gyermekével, és 1150 és 1210 között készült, azt mutatta ki, hogy az alkotó az Ázsiában elterjedt lakkmézgát használta.