Pandora, Gabriella
7 °C
14 °C

A legnagyobb kihalás után gyorsan visszatért a fajok sokfélesége

2009.08.31. 09:14
7 hozzászólás

A tengeri puhatestűekhez tartozó ammoniteszek éppen csak fennmaradtak 252 millió évvel ezelőtt, amikor a fajok 90 százaléka kipusztult, de ezt követően tízszer - vagy akár harmincszor - gyorsabban népesítették be az élővilágot, mint korábban gondolták - erre a következtetésre jutott egy francia és svájci tudósokból álló őslénykutató csoport.

A Science című tudományos folyóiratban megjelent tanulmány egyik társszerzője, Gilles Escarguel, a franciaországi Lyoni Egyetem kutatója szerint e lények robbanásszerű diverzifikálódása nyomán a tudósoknak felül kell vizsgálniuk eddigi elképzeléseiket arról, hogyan működik a bioszféra, az élővilág egy tömeges fajkihalás után.

Manapság, amikor a tudósokat egy hatodik nagy tömeges kihalás lehetősége aggasztja, ez az eredmény érdekes lehet a Föld, illetve az emberiség jövője szempontjából. A jobbára csigaformájú, héjpáncélban élt, a fejlábúak osztályába sorolt tengeri puhatestű állatfajok, amelyekhez a mai faunában a polipok, a kalmárok és a tintahalak állnak a legközelebb, egymillió év alatt ugyanolyan vagy még nagyobb faji változatosságra tettek szert, mint a kihalási válság előtt - foglalta össze a csoport hét éven át folytatott kutatásainak eredményét a tanulmány.

Az előző fél évszázad alatt gyűjtött adatok alapján a paleontológusok feltételezték, hogy minden tömeges fajkihalást túlélési időszak követ, mintha a bioszférának időre lenne szüksége a regenerálódáshoz, mielőtt újra sokfélévé válik. A korábbi vezérgondolat az volt, hogy minél több faj tűnik el, annál inkább szervezetlenné válik az élővilág, és annál hosszabb lesz a kieső időszak a diverzifikálódás szempontjából.

A tengeri puhatestűek azonban szinte azonnal megkezdték az óceánok újbóli benépesítését, nem volt kieső túlélési periódus. Ez azt feltételezi, hogy az óceánban volt megfelelő táplálék - növényi és állati eredetű - a ragadozó életmódú lények számára.

A tanulmány következtetései fontosak lehetnek a jövőre nézve is akkor, amikor a fajok sokfélesége csökken részben az emberi tevékenység közvetlen, részben közvetett következményeként. Amennyiben valóban egy olyan időszakhoz közeledünk, amikor ismét tömegesen pusztulnak ki a fajok, az a gondolat, hogy a sokféleség az eddig elképzelt időnél hamarabb térhet vissza, bíztató lehet. Persze nem az ember számára. "Néhány százezer év vagy egymillió év is elviselhetetlen lenne a mi emberiségünk számára" - fűzi hozzá az optimista megállapításhoz a tanulmány.