Amerikai kutatók úgy vélik, hogy az idősebb korú szülők által nemzett gyerekek tovább élhetnek, mivel hosszabb telomereket örökíthetnek át utódaiknak. A kromoszómák végét védő telomerek minden egyes sejtosztódásnál rövidülnek, így a korábbi kutatások kapcsolatba hozták a telomerek hosszát az egészséggel és az élettartammal. Az összefüggést ugyanakkor eddig még nem igazolták egyértelműen.
Korábbi kutatásokból az is ismert, hogy a spermiumokban lévő telomerek a többi sejtben lévő telomerekkel ellentétben nem rövidülnek az életkorral, hanem hosszabbodnak. Az idősebb korban apává váló férfiak ezért általában hosszabb telomereket örökítenek át gyerekeiknek.
Az amerikai tudományos akadémia folyóirata, a PNAS legfrissebb számában megjelent tanulmányhoz 1779 fülöp-szigeteki fiatal felnőtt vérmintájában vizsgálták a telomerek hosszát, majd kapcsolatot kerestek a kapott értékek és az apák, illetve nagyapák kora között. Dan T. A. Eisenberg, az Északnyugati Egyetem munkatársa és kutatócsoportja szerint az eredmények igazolták, hogy minél idősebb a fogantatáskor az apa, gyerekének annál hosszabbak lesznek telomerjei.
Nagyapáról fiúra szállhat
A kutatók által felfedezett összefüggés a nagyapákra is érvényesnek bizonyult: minél idősebb korában született a fia (azaz az apa), annál hosszabb volt az unoka telomerje is. A felmérésben szereplő apák 15 és 43 év között voltak gyerekük születésekor. Egy újabb elemzésben az anyai nagyapák hatását nézték meg, de az ő koruk nem befolyásolta az utódok telomerjeinek hosszát.
Carol Greider, a Johns Hopkins Egyetem munkatársa, aki 2009-ben a telomerek kutatásáért kapott Nobel-díjat, nem tartja meglepőnek, hogy a telomer-hatás kiterjed a gyerekekre és unokákra is. Greider ugyanakkor arra figyelmeztetett, hogy az idősebb apák több káros genetikai mutációt is átörökíthetnek, ezért egyáltalán nem világos, hogy melyik apai életkor kedvez jobban az utód általános egészségének.