Vilmos
24 °C
35 °C

Tényleg van gyógyszer a vízben

114498893 10
2014.05.13. 12:48
Mérésekkel igazolható, hogy van alapjuk a gyógyszerhatóanyagokkal szennyezett ivóvízről szóló városi legendáknak, csak ezek a mérések azt is igazolják, hogy tízezer köbmétert kéne inni a Dunából ahhoz, hogy egy csomagnyi lázcsillapítót nyerjünk ki belőle. A csapvízből meg még ennél is többet.

A briteknél olyan sokan használnak kokaint, hogy a vizeletükkel távozó anyagokat már a csapvízből is ki lehet mutatni. Az összeesküvés-elméletek közül is az egyik legmakacsabban kitartó az, ami szerint a háttérhatalmak az ivóvízbe juttatott gyógyszerekkel, hatóanyagokkal és hormonokkal intézik el, hogy a dolgok úgy alakuljanak, ahogy az nekik épp jó. Mint minden igazán jó konteónak, ennek is van némi alapja.

Kiürül, visszajut

Hogy kiderítsük, mennyi, a Wessling Hungary Kft. segítségét kértük. Ők, azon túl, hogy akkreditált laborként több cikkünkben is segítettek, évtizedek óta folyamatosan mérik az ivó- és a természetes felszíni vizekben kimutatható különböző szermaradványok mennyiségét. Mint azt László József, a cég kutató-mérnöke elmondta, valóban létező jelenség, hogy a hatóanyagok a vizelettel együtt bejutnak a csatornahálózatba, onnan pedig a felszíni vizekbe. Az sem elképzelhetetlen, hogy onnan a víztisztítókon keresztül a gyógyszerszennyezés visszajut az ivóvízbe.

Büdös búvár

Így nézett ki a csatornatisztítók védőfelszerelése az ötvenes években, Londonban:

Több nyugat-európai országban – így például Németországban – már kimutatták, hogy a kör bezárul, vagyis hogy a fogyasztótól származó szer újra visszakerül hozzá az ivóvízben. Ismereteink szerint azonban Magyarországon eddig erre még nem volt példa.

A szakember szerint kokaint még nem mértek, de amúgy sem ez az igazi kérdés, hanem hogy pontosan mekkora arányú szennyezésről van szó. A mérési bizonytalanság miatt a vizsgálólaborok általában meghúznak egy határt, amely fölött már biztonsággal állíthatják, hogy az adott vegyület jelen van a vizsgált mintában. A Wesslingnél ez 10 nanogram literenként (ng/l), a londoni elemzés szerint a britek vízmintában 4 ng/l volt. Egy gramm egymilliárd nanogramm, tehát kiszámolható, hogy ahhoz, hogy például egy adag kokainnak megfelelő hatást érjen el az, amit megiszunk, ilyen hígításban több millió litert kéne meginnunk ahhoz, hogy valami legyen.

Nanogrammban mérhető

Nyilván az emberek nem csak azért félnek, mert nem akarnak beállni attól, hogy megittak egy pohár vizet, ezért a mintákat folyamatosan ellenőrzik (a Wessling és a hozzá hasonló laborok mellett például a Vízművek területi kirendeltségei is). Nem konkrétan a gyógyszerszennyezés miatt, de például azért is, a cél az, hogy ha valami mégis megszalad, azt rögtön látni lehessen. 

Egy kicsit más a helyzet a természetes vizekkel kapcsolatban. A folyóinkból, tavainkból a Wessling kutatásai a kifejezetten erre a célra kidolgozott módszerek révén során számos alkalommal mutattak ki gyógyszerszármazékokat, például a fájdalomcsillapítók egyik alapanyagát, a paracetamolt (1-50 ng/l), de volt koffein (5-100 ng/l), különféle, nem szteroidos gyulladáscsökkentők (diclofenac, ibuprofen, 100 ng/l felett), béta blokkolók (1-50 ng/l), koleszterinszint-szabályozók (1-50 ng/l), antibiotikumok (5-50 ng/l), vízhajtók (1-50 ng/l) és különböző kontrasztanyagok (sokszor 100 ng/l felett). Ezekben az esetekben az is egyértelműen kiderült, hogy a szerek emberi fogyasztás következményeként kerültek a vizekbe, nem a gyógyszergyárakból.

Összefoglalva tehát elmondható: bár nem lehetetlen hogy az ivóvízben is van valamennyi gyógyszermolekula, ezeket a mai laborok képtelenek kimutatni úgy, hogy ne mérési hibának minősüljenek. Ha valaki beleiszik a Dunába, a Balatonba vagy más természetes vizünkbe, valószínűleg sikerül benyelnie valami maradványt. De pontosan mennyit is kell inni a Dunából ahhoz, hogy baj legyen? Számoljunk! Egy félliteres kólában 50 milligramm koffein van.

Vagyis egy literenként 50 nanogramm koffeint tartalmazó vízforrásból összesen 1000 köbmétert kéne meginni ahhoz, hogy kijöjjön az 50 milligramm.

Mi a helyzet a paracetamollal? Egy adag forróitalporban 500 milligramm paracetamol van. 50 nanogrammal számolva literenként 10 ezer köbmétert kéne meginni, hogy egy tasaknyi hatóanyagot bevigyünk a szervezetbe, vagyis jóval hamarabb halnánk meg vízmérgezésben, mint hogy bármilyen, a H2O-tól eltérő molekula kárt tehetne a szervezetben.

A labor diadala

Persze sokan vannak, akiknek ez nem elég megnyugtató, és a szakemberek szerint nem is baj, ha folyamatos az éberség. Felmerül a kérdés, hogy miért nem fejlesztenek ki olyan szennyvízkezelő eljárásokat, amik mindent kiszűrnek, ami csak káros.

Egyrészt a hatóanyagok (fogamzásgátlók, fájdalomcsillapítók) használata valóban tömegessé vált, nem pusztán a népesség növekedésének, hanem a gyógyszerszedési kultúra megváltozásának köszönhetően is. Másrészt az analitikai vizsgálatok fejlődése eljutott arra a szintre, hogy bizonyos molekulákat már nagyon kis koncentrációban is képesek vagyunk kimutatni a vizekből. Márpedig a természetes vizekben nagyon nagy hígításban találhatók meg ezek az anyagok

 – foglalja össze Palotai Zoltán, a Wessling környezetanalitikai üzletágának vezetője, aki szerint a laboratóriumok és a média közös felelőssége, hogy a megfelelően kommunikáljuk: a mérési eredmények ismerete nem azt jelenti, hogy ettől a jelenségtől félni kell. A londoni eset is inkább csak érdekesség, ami rámutat a kábítószer-használat ellen indított eljárások részleges kudarcára, illetve arra, hogy a brit vízművek milyen jó laborokkal dolgozik. A fejlett laboratóriumoknak ettől függetlenül nagyon fontos feladata az ivóvizek állandó vizsgálata, és mint Palotai külön kiemeli, a vízi közmű társaságok állandóan, rutinszerűen mérik is az ivóvizeket, erre az emberi tényező mellett természetesen az ökológiai veszély miatt is szükség van.

Mit tehet az, aki továbbra sem nyugodt? A szakember szerint egy jól megválasztott, kifejezetten a szerves mikroszennyeződések kiszűrésére kifejlesztett szűrő használata esetleg tovább csökkentheti a szennyeződést, de Palotai szerint nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy 

ezzel valószínűleg csak azt érjük el, hogy az amúgy is elenyészően kis mértékben előforduló molekulák számát még inkább elenyészően kis mértékűre csökkentjük.

Ez nagyjából annyit jelent, hogy annyira kevés molekula lesz benne, amit majd csak az öt év múlva használt laboreljárások találnak meg, de ettől egészségesebb nem lesz a víz. Ha valaki úgy dönt, hogy akkor többet ő márpedig egy korty csapvizet sem iszik, érdemes jól megnéznie, hogy pontosan milyen ásványvízre vált. Ezek egy részénél valóban lehetetlen, hogy bármilyen, emberi tevékenységből származó szennyeződés kerüljön bele, hiszen ezek elméletileg érintetlen vízbázisokból származó vizek, így amíg a kitermelésükhöz és a palackozásukhoz szükséges berendezésekkel nem találkoznak, nem szennyeződhetnek.