Nem elég az agydaganat? Tessék, egy kis ciánmérgezés!
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!További Egészség cikkek
- Magyarországon egyelőre nem lesz legális az orvosi marihuána
- Hadat üzennek a spanyolok a homeopátiának
- Akár 20 évvel is képesek késleltetni az orvosok a menopauzát
- Csokoládét vagy kávét kell szagolni, ha le akar szokni a dohányzásról
- Sejtekkel és véredényekkel is rendelkező szívet nyomtattak izraeli tudósok
"Vitatott terápiával kezelték" a Blikk szerint Bajor Imrét. A probléma csak az, hogy a B17-kezelés egyáltalán nem vitatott, pont ellenkezőleg: az igazi orvosok mind egyetértenek abban, hogy a B17 kezelésnek nincs klinikailag is igazolt rákellenes hatása, miközben a mellékhatások a ciánmérgezés tüneteivel egyeznek.
Igen, jól olvasta, ciánmérgezés. Szóval bármennyire is hihetőnek tűnik az alternatív gyógyászat szakembereinek állítása, miszerint létezik olyan, hogy természetes kemoterápia, ne vágjon bele. Ahogy dr. Győrffy Balázs onkológus, az MTA Lendület-program egyik idei nyertese, a Semmelweis Egyetem kutatóorvosa mondja, az először 1830-ban izolált, és Oroszországban már 1845-ben rákellenes szerként használt B17, vagy más néven amygdalin bomlása során a szervezetben cukor és cián keletkezik, ami nem túl meglepő módon pont úgy mérgező, mint a bármilyen más forrásból származó cián. A szakember külön kiemeli, hogy bár érthető, ha valaki a kemoterápia mellékhatásaitól fél, de
a kemoterápia néhány mellékhatása (fejfájás, hányinger, hányás, szédülés, görcsök) ciánmérgezés esetén is jelentkezik, és a B17 túladagolása kómához vagy halálhoz is vezethet.
Az 1950-es évek folyamán az USA-ban elkészítettek egy kevésbé mérgező szintetikus formát, amit „laetril” néven szabadalmaztattak és rákellenes szerként kezdtek forgalmazni. Laetrillel a következő két évtizedben több mint 70 ezer embert kezeltek. Hogy a szer hatását megvizsgálják, 1972-ben a New York-i Memorial Sloan-Kettering Cancer Center-ben egy állatkísérletes vizsgálatot végeztek, amelyben először sikerült némi pozitív hatást kimutatni. A szakember szerint azonban „a vizsgálat számos sebből vérzett (például egyáltalán nem volt kontroll csoport)”, ezért meg kellett ismételni.
Ez a második vizsgálat már nem tudott semmilyen mérhető hatást kimutatni.
Győrffy szerint teljesen átfogó képet a Milazzo és munkatársai által a Cochrane Collaboration égisze alatt 2011-ben publikált közlemény nyújt, amelyben több mint kétszáz, az amygdalinnal foglalkozó vizsgálatot elemeztek ki.
Ezek alapján megállapították, hogy soha nem készült olyan kontrollált klinikai vizsgálat, amely az amygdalin vagy a laetril rákellenes hatását igazolta volna.
"Kutatóként ki kell emelnem, hogy egy optimális onkológiai klinikai vizsgálat során két csoportot hasonlítanak össze: az egyiket a vizsgált szerrel kezelik, a másikat pedig a legjobb rendelkezésre álló terápiás eszközzel" – ismertette a szakember a vizsgálati módszer lényegét: ahhoz, hogy egy új szert bevezessenek, nem elég, hogy egy szer hat, de a többi kezelésnél is jobbnak kell lennie.
Ezzel szemben a B17 esetén még csak az se igazolt, hogy hat – nem is beszélve arról, hogy a többi szerhez viszonyítva milyen lenne a potenciális hatás.
Mindezek alapján a B17-et se a magyar, se az amerikai (FDA) hatóságok nem hagyták jóvá, és a rendkívül veszélyes mellékhatásokra is felhívták a figyelmet. Fontos információ továbbá az is, hogy
az Amerikai Szövetség a Rákkutatásért (AACR) semmilyen vitamint nem ajánl jelenleg, mint a rák kezelésének vagy megelőzésének hatékony eszközét.
(A cikk júniusban jelent meg, de a színész halála kapcsán augusztus 7-én újra az Index címlapjára került.)
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
