Drága és életveszélyes, mégse foglalkozunk vele

A kérdőívet több mint 12 és fél ezren töltötték ki. A válaszadók kétharmada férfi, és majdnem fele 30-45 év közötti. A diplomások aránya 70 százalék feletti, és a kitöltők fele Budapesten él.

Család, munka, bizonytalanság

Kicsit több mint a válaszadók fele gondolja úgy, hogy a költségek mindenképpen 3 millió forint fölé rúgnának, de ezen belül is több mint 30 százalék szerint meghaladnák az 5 milliót is. Hasonlóan 50 százalék körül mozog ennek a tehernek a szubjektív megítélése is: 47 százalék válaszolta, hogy gond nélkül vagy kicsit spórolva, de önerőből meg tudnának oldani egy ilyen helyzetet, míg

Nagyjából minden csoport hasonlóan árazta be a betegségeket, de nem meglepő módon a legmagasabb árkategóriát azok között jelölték legtöbben (42 százalék), akik a legmegterhelőbbnek is ítélték a költségeket. Szintén szépen tükrözik a válaszok az anyagi helyzetet: minél többet keresnek a válaszadók, annál kevésbé tartják megoldhatatlannak a gyógyulás finanszírozását.

A betegség jelentősen megterhelné a családi kasszát a válaszadók szerint. Háromnegyedük esetében a kiadások felélnék a család megtakarításait, de ezen belül 30 százalék szerint a megbetegedésével a család nagy bajba is kerülne anyagilag. Csak 11 százalék mondta azt, hogy más jövedelemforrásból megélnének segítség nélkül.

A család mellett sokan a munkahelyüket sem éreznék biztonságban, ha komolyabb kezelésre szorulnának.

44 százalék számít arra, hogy megtarthatná a munkáját, ebből 27 százalék táppénzre, 14 százalék pedig fizetés nélküli szabadságra számítana a kezelés alatt. A 30-45 év közöttiek, valamint a férfiak valamivel kevésbé tartanak attól, hogy emiatt munkanélkülivé válnának, illetve minél többet keres valaki, szintén annál kevésbé félti a munkahelyét.

Mire menne?

A legmagasabb költségűnek a kemoterápiát és sugárkezelést tartották a legtöbben, de összességében a műtéti kezelést ítéli a válaszadók legnagyobb része drágának. Ebben a tekintetben a fizioterápia végzett a harmadik helyen, ezt jóval többen ítélték drágának, mint a pszichológiai utókezelést.

A leginkább a betegség diagnosztizálásáról (CT, MRI, ultrahang) oszlottak meg a vélemények. Az olvasók 45 százaléka tartja költségesnek, míg a negyedük a kifejezetten drága kategóriába sorolta. Viszont ennél kicsit többen (29 százalék) gondolják úgy, hogy ezek a kiadások valójában a kevésbé megterhelők közé tartoznak.

Tanulságos, hogy csak a válaszadók 4,5 százaléka bízik annyira az állami egészségügyben, hogy eszébe se jutna magánklinikára költeni. Ezzel szemben

ha súlyos betegséggel küzdene. Emellett még 27 százalék gondolkodna el ezen a lehetőségen a hosszú várólisták miatt. És ők még csak azok, akik ezt meg is tehetnék, rajtuk kívül további 17 százalék azért nem gondolkozik ezen a lehetőségen, mert biztosan nem tudná kifizetni. Az állami ellátással kapcsolatos bizonytalanság további jele, hogy az összes válaszadó 32 százaléka még annak ellenére is belevágna a magánkezelésbe, hogy nem tudja, miből tudná kifizetni – pedig a harmaduknak még van is valamennyi megtakarítása ilyen célra.

Egészségügyi célú biztosítással vagy más megtakarítással 43 százalék rendelkezik, de csak kevesebb mint 10 százalék gondolja úgy, hogy ez minden kiadást fedezne. A válaszadók negyede viszont el sem jut odáig, hogy ilyesmin gondolkodjon, mert egyszerűen nem engedheti meg magának, hogy félretegyen ilyen célra (ideértve a legmagasabb keresetűek 7 százalékát is).

A számlák kifizetéséhez összesen 48 százalék venne igénybe valamilyen megtakarítást, és 35 százalék kérné a rokonok segítségét. Barátokhoz csak 15 százalék fordulna, viszont 12 százalék a munkáltatójára is számítana súlyos betegség esetén (bár csak 8 százalék szerint kapna onnan támogatást). Kölcsönt csak a válaszadók negyede venne fel, de 7 százalék akár az uzsorásoktól sem riadna vissza, ha az egészségéről lenne szó.

Félnek, de azért nem annyira

Az olvasók majdnem 40 százaléka tart attól, hogy komolyabb betegsége lesz, sőt ezen belül 9 százalék az életmódja miatt szinte biztos benne. (A félelmek érthető módon a korral arányosan növekednek, viszont a férfiak és nők között nincs jelentős különbség ebben a kérdésben.) Ennek ellenére

35 százalék pedig úgy-ahogy, ha épp eszébe jut. 40 százalék egyáltalán nem foglalkozik ezzel, vagy azért, mert nincs rá ideje (28 százalék), vagy mert egyszerűen nem érdekli (12 százalék).

Akik félnek a betegségtől, a ráktól tartanak leginkább. A mellráktól 16, a tüdőráktól 28, a vastagbélráktól 40 százalék fél, és az egyéb daganatos betegségekre is 45 százalék szavazott. A Magyarországon is magasan vezető haláloknak számító keringési rendszeri betegségektől is sokan, a válaszadók 44 százaléka tart.

A megelőzés legfontosabb eszközének a kockázatkerülés bizonyult, 57 százalék szerint a dohányzás, a túlzott alkoholfogyasztás és hasonlók mellőzésével elkerülhető a komolyabb baj. 53 százalék a megfelelő táplálkozásra esküszik, a rendszeres testmozgás pedig 45 százalék szerint fontos. A válaszadók 14 százaléka viszont semmit nem tesz azért, hogy csökkentse a megbetegedés esélyét.