Túl az ebolán még mindig csak a szenvedés vár

Libériai és amerikai kutatók néhány napja publikálták tanulmányukat arról, mi történik azokkal, akik túlélték az ebolát. Azt hihetnénk, a világ egyik leghalálosabb járványának leküzdése után már csak jobb lehet, de a valóság ennél sajnos sokkal gonoszabb: akiken átment a vírus, mindenféle tünetektől szenvednek, a kutatók pedig egyelőre csak találgatnak, hogy mi ez, és mit kellene kezdeni vele. 

Neve legalább már van: a szakirodalomban már jó ideje ebola utáni tünetegyüttesnek (post ebola syndrome) nevezik az igen változatos kórképet mutató megbetegedéseket. Előfordul:

• szemfájdalom, -gyulladás
• homályos látás, fényérzékenység
• vakság
• ízületi és mozgásszervi probléma
• neurológiai probléma
• hajvesztés
• hallássérülés
• memóriazavarok

A vírus ráadásul több esetben a spermával továbbterjedhet.

Átfogó vizsgálat készül

A kutatók a bostoni Retroviruses and Opportunistic Infections 23. konferenciáján mutatták be a Prevail III nevű kutatás eredményeit, amely a legújabb adatokat jelenti a témában: kiderült, hogy az ebolatúlélők és a velük érintkezők több betegségtől is szenvednek.

A  Prevail III kutatást még még 2015 júniusában kezdte a libériai egészségügyi minisztérium és az amerikai járványügyi hivatal. Eredetileg oltóanyagok kifejlesztésére koncentráltak volna ebben a kutatásban is, de mivel éppen elkezdett csökkenni az ebolás esetek száma, viszont egyre többen jelentkeztek panaszokkal a túlélők közül, végül új irányt vettek. A vizsgálatokban összesen 7500 libériai vesz részt (ők már jelezték, hogy vállalják), köztük 1500 ebolatúlélő (ez valószínűleg az összes libériai túlélőt jelenti) és 6000 közeli hozzátartozójuk – a kutatók  minden túlélőtől azt kérik, hogy négy barátját vagy rokonát hozza magával. Bár részeredmények már vannak, a vizsgálatnak nincs vége: öt éven át minden hat hónapban megvizsgálják majd a résztvevőket.

Szexszel terjedhet

2016 februárjáig eddig 1049 ebolatúlélőt és 1034 hozzátartozójukat vizsgálták meg, akik átlagosan 30, illetve 26 évesek. Az átlagos páciens egy éve szenvedett ebolától. A vizsgálatok alapján most 60 százalékuknak van szemproblémája, 53 százalékuk izomproblémákkal küzd, 68 százalékuknak pedig neurológiai problémái vannak.  Nem jártak sokkal jobban azok sem, akik nem fertőződtek meg, csak közel voltak az ebolához, azzal, hogy közeli hozzátartozói ebolatúlélőknek: 59 százalékuk küzd látásproblémákkal, 28 százalékuknak vannak mozgásszervi problémái, míg 48 százalékuknak neurológiai.

A vizsgálatban részt vevő 97 férfi túlélő spermamintát is adott a kutatóknak. 38 százalékuk ondójában mutattak ki legalább egyszer ebolát, a 69 többször letesztelt férfi egyharmadánál fordult elő, hogy más eredményt produkáltak, mint előtte. A leghosszabb idő az ebolafertőzés és a későbbi kimutatás között 18 hónap volt – a legtöbb túlélő közben élt szexuális életet.

Az ebolás betegekkel érintkezők közül 126-an éltek nemi életet volt ebolással, de csak négy százalékuk használt rendszeresen óvszert, ami alapján elég valószínű, hogy átadták nekik a vírust – a tanulmány vizsgálatai alatt viszont ilyet egyelőre nem figyeltek meg. 

Igazából régóta tudunk róla

Az orvosok a korábban részletezett tünetekre 2014 elején kezdtek el ebola utáni tünetegyüttesként hivatkozni, amikor az Egészségügyi Világszervezet (WHO) kutatócsoportot küldött Sierra Leonéba kifejezetten ennek vizsgálatára.

Az általuk megismert ebolatúlélők fele szemproblémákat jelentett, többen megvakultak. Az igazság az, hogy nem először találkozunk ezzel a jelenséggel: az elmúlt húsz év kisebb kelet- és közép-afrikai járványai mind hasonló tünetekkel jártak: ízületi és izomfájdalom, hasfájás, szemproblémák – több elég súlyos annyira, hogy már megakadályozza a munkát. Ezek viszont korlátozott számú esetet jelentettek kevés túlélő közük, ezért nem igazán figyeltek fel rájuk. A 2014–16-os kelet-afrikai járvány viszont 17 ezer túlélőt hagyott maga után.

A kutatók megvizsgálták a korábbi ebolatanulmányokat is, egészen 1990-ig visszamenőleg. Legfontosabb megállapításuk, hogy lábadozó szakaszban nagyon sokan számoltak be szemproblémákról. A Kongói Demokratikus Köztársaság 1995-ös járványa után 20 túlélőt vizsgáltak három hónapon át. Szemfájdalmat, fényre érzékenységet, látáscsökkenést és uveagyulladást (a szivárványhártya, a sugártestet és az érhártya közösen) észleltek tíz héttel a fertőzés után.

Egy 2007-es ugandai járvány után 49 túlélőt több mint két éven át vizsgáltak. A memóriavesztés mellett ízületi fájdalmakról, alvászavarról, hallásvesztésről, homályos látásról és a szem mögötti fájdalomról számoltak be. 

A témában megjelent legfrissebb tanulmány nyolc páciensről szól, akiket amerikai kórházakban kezeltek: mindegyikük szenvedett valamilyen ebola utáni tünettől négy hónappal azután, hogy elhagyták a kórházat. Hatuknak voltak pszichológiai problémáik, például depresszió, szorongás és memóriavesztés, és öt páciensnél jelentkeztek szemproblémák: szemfájdalom és homályos látás.

Úgy vagyunk vele, mint a HIV-vel

A tünetek egyértelműek, azt viszont nem tudni, a vírus hogyan okozhatja őket. Az emberiség egyszer már átélte ezt: az 1980-as években, amikor a kutatók először kezdték publikálni a HIV-vel kapcsolatos eredményeiket, úgy próbálták megérteni ezt az új retrovírust, hogy az addigiakról szerzett információkat alkalmazták rá. Ugyanez történik most az ebolával is.

Az ebola nem retrovírus, mint a HIV, utóbbi kutatásával viszont az előbbiről is többet megtudtunk. A kutatók egyelőre nem biztosak benne, hogy az ebola utáni tünetek kifejezetten a vírusnak köszönhetőek, vagy pedig a vírus az immunrendszer válaszát okozza, ezeknek a végeredményei a tünetek. A HIV például a makrofág nevű immunsejteket támadja az agyban, emiatt úgynevezett citokinek keletkeznek, apró fehérjék, amelyek mérgezőek az idegsejteknek.

Majmokon végzett kísérletek szerint az ebola szintén a makrofágokat fertőzi meg, ahogy szintén képes citokinek előállítására. A citokinek kémiai üzenetküldők a sejtek között, immuntámadásnál nagyon aktívak: az úgynevezett cikotinviharban az erek szivárognak és felrobbannak. Ez bevérzéseket okoz a testben, köztük az agyban, ami magyarázhatja a memóriaproblémákat, a fejfájásokat és mozgásproblémákat. 

Durva fáradtságot okoz

Amíg a neurológusok a HIV-hez hasonlítják, mások azt vizsgálják, mitől lesznek nagyon fáradtak az ebolatúlélők. A tanulmányok alapján Dengue-láztól és az Epstein–Barr-vírustól szenvedők közel negyven százaléka nagyon fáradékony lett, miután végigment rajta a betegség. Valószínűleg a cikotingyulladás lehet az ok: a receptorokra ráépülve a betegség után a fáradtság mellett étvágytalanságot is okoznak.

Még gyakoribb tünet az ízületi fájdalom az ebolatúlélőknél. Az 1995-ös kongói járvány átélőinek kétharmada számolt be erről két évvel a fertőzés után is, az ugandai járványnál pedig egyharmaduknak fájtak az ízületei még két évvel később is.

Az immunrendszer fehérjéinek csomói, amelyek például a csípőben és a vállakban találhatóak meg, irritációt és duzzanatot okozhatnak, az antitestek szintén okozhatnak ízületi fájdalmat. Az 1995-ös járvány után azok, akik ízületi fájdalomról számoltak be, magasabb antitestszintet produkáltak a vérükben, mint azok a túlélők, akik nem szenvedtek fájdalomtól. 

A kutatóknak korábban sikerült az úgynevezett D-dimmereket kötniük az ízületi fájdalmakhoz: ezek apró fehérjedarabkák, amelyek a vérrögökből válnak le más fertőzésekből felgyógyuló embereknél. A páciensek ilyenkor fájdalmat éreznek, és Neisseria meningitidis nevű baktérium szintje is megnő a vérükben. Az ebolásoknál viszont még nem végeztek ilyen vizsgálatot.

Mi lesz most?

Az ebola utáni tünetegyüttesről még mindig nagyon keveset tudunk, tavaly indult az első átfogó vizsgálat, és most jöttek meg az első eredmények, addig a túlélőknek nem marad más, mint tüneti kezelések. A WHO viszont már legalább figyel az ebola utóhatásaira, és egyre többet tudunk a tünetekről, csakúgy, mint magáról a vírusról.

Ráadásul a járvány – bár sokkal enyhébben – még mindig jelen van: 2016 januárjában, alig pár órával azután, hogy a WHO bejelentette a járvány végét, újabb esetet jelentettek Sierra Leonéból, amit még novemberben minősítettek ebolamentesnek a hatóságok. 

A vakcinakifejlesztési kísérletek 2014 óta folyamatosak, de rendre elbuknak. Még Putyin is bejelentkezett kettővel, ezekről azóta sem tudni többet. Mivel az időjárási körülmények és az óvintézkedések amúgy is lelassították, megállították az ebolát, több kutatócsoport már az ebola utáni tünetekre koncentrál. Arról, hogy miért tudott Afrikában terjedni a vírus, itt írtunk korábban.