Elhunyt az LSD atyja

Lizergsav-dietilamid, közkeletűbb nevén L.S.D: bonyolult szerves vegyület, amelynek hatóanyaga bizonyos gombákéhoz, vagy a meszkalinhoz hasonlatos, a XX. század egyik legellentmondásosabb, elátkozott és áldott találmánya volt. Gyógyászati eszköznek indult, az 1960-as években az "ellenkultúra" egyik fontos kísérője lett. Az "utazó drog" feltalálója, Albert Hofmann svájci vegyészprofesszor kedden Baselben szívroham következtében, életének 102. életévében elhunyt.

Korai érdeklődés

Bár az egzakt tudományok vonzották és abban ért el kiváló eredményeket, valószínűleg már gyerekkorában determinált volt egyfajta misztikus-transzcendens "utazásra". Gyermekkorának egyik meghatározó élménye volt ugyanis a természet szépségének felfedezése, egy erdei ösvényen talált rá a "valóságos élet csodájára". Különösen a fotoszintézis jelensége nyűgözte le. Ezért kezdett el vegyészetet tanulni, és a híres svájci Sandoz gyógyszergyár laboratóriumában kezdett kísérletezni egyes növények hatóanyagaival. Egy gomba tanulmányozása során eljutott a lizergsav-dietilamid kombinációjáig.

Eredetileg azt remélte tőle, hogy a szer egyénre szabhatóan stimulálja az ember vérkeringését, de 1943 áprilisában, miután véletlenül önmagán próbálta ki az LSD-25-öt, élte át először azt, ami nemcsak a drogok, hanem a modern kultúra történetében is fordulópontot jelentett: megtapasztalta a módosult tudatállapot érzését, amely erősen emlékeztette a gyermekkori erdei séta élményére. Másnap már tudatosan kereste azt az összetételt, ami ezt az állapotot, elméjének addig nem látott kitágulását jelentette. "Az LSD eljött hozzám és azt mondta: Meg kell, hogy találj. És ne adj oda a gyógyszerészeknek, mert nem találnak majd semmit." Április 19-én már egyik asszisztense is elkísérte, amikor hazafelé biciklizett, és később pontosan lejegyezte mindazokat a hallucinációkat, amelyeket átélt. Ez a nap az LSD születésnapja.

Hofmann kezdettől fogva tudta, hogy az LSD nem játékszer, és hogy csak nagy fegyelemmel, ellenőrzés alatt lenne szabad használni. De azért ő maga is tovább kísérletezett, elsősorban saját magán. 1951-ben írt Ernst Junger német írónak, aki a meszkalinnal végzett kísérleteket. Közösen vetették alá magukat az LSD-próbának 0,05 milligramm tiszta LSD-vel Hofmann házában, amelyet teleraktak rózsákkal, japán füstölőket gyújtottak és közben Mozart zenéjét hallgatták. Ez volt az első "programozott pszichedelikus teszt". Mindezeket leírta LSD című "önéletrajzi" könyvében.

Használták

Az LSD-t legalább tíz évig elsősorban a pszichoanalízisben, skizofrén betegek esetében használták, de fájdalomcsillapítóként is alkalmazták rákbetegeknél. Aztán jöttek a 60-as évek, az LSD beáramlott a beatkultúrába, és az e körben végzet kísérletek inkább azokra az ópiumszeánszokra emlékeztettek, amelyeknek a XIX. századi dekadens francia költők, Baudelaire, Verlaine és Rimbaud hódoltak. Ken Kesey, a Száll a kakukk fészkére szerzője és baráti köre, a The Merry Pranksters (Vidám Kópék) már a költészettel és a rockkal kötötte össze a "kísérleteket", és ezekben az években vált Amerika-szerte híressé, majd "első számú közellenséggé" Timothy Leary, a Harvard Egyetemről elcsapott kutatóorvos, aki az LSD köré valóságos vallást épített a szellem univerzális lehetőségeinek végtelenségével, a lélek és a test totális felszabadításának hirdetésével.

A kísérletezők, akikhez olyanok csatlakoztak, mint Allen Ginsberg, William S. Burroughs, a Pokol Angyalai motoros banda tagjai, vagy a Warlocks nevű San Franciscó-i blueszenekar, amelyből később a pszichedelikus rock legnagyobb csapata, a Grateful Dead alakult ki, az LSD-t életformájuk, művészi alkotásaik részévé tették. Pedig az Egyesült Államokban már 1966-ban betiltották a szert.

Hofmann élete végéig "bűntettnek" tartotta azt, amit Leary és társai tettek az LSD-vel. "Az ellenkultúra tönkretette neveletlen gyermekemet" - mondta két évvel ezelőtt, egy 100. születésnapján adott interjújában és fenntartotta, hogy a szer nem okoz addikciót. Ezen azonban nem változtat az a tény, hogy az LSD fantasztikus művészeti alkotásokat hozott létre, mindenekelőtt a zenében: a Deadtől a Jefferson Airplane-ig, a Vanilla Fudge-tól a Pink Floyd-ig, a Buffalo Springfieldtől a Byrdsig, de nem tudta kikerülni hatását a Beatles, Bob Dylan, a Rolling Stones és Janis Joplin sem Ugyanakkor a modern képzőművészetben ez adott új lendületet a lemezborítók és koncertplakátok képi világának, a filmművészetben pedig az Easy Rider (Szelíd motorosok) volt az úttörő egy LSD-mámor víziójának félelmetes megjelenítésével, amelyet kamerájával Kovács László teremtett meg.

Albert Hofmann 1971-ben ment nyugdíjba a Sandoztól. Ettől kezdve idejét a valóságos utazásoknak, írásainak és előadásainak szentelte, amelyek a filozófia és a vallás iránti fokozódó érdeklődéséről tanúskodtak. Egy kis hegyi faluban élt és szinte utolsó éveiig aktív maradt.