Az új felfedezések megváltoztatják a nyelvi képességek agyi hátterének régóta változatlan modelljét, és közelebb visznek a beszéd eredetének megismeréséhez.
A tudomány eddig két agyi területhez kötötte a nyelvhasználatot. A Broca-terület, amely a bal homloklebenyen található a beszédképézésért felelős, míg a Wernicke-terület a bal fali lebenyen a beszédértést szolgálja.
Paul Broca és Carl Wernicke orvosok voltak, akik több mint száz évvel ezelőtt különböző agysérülések beszédre gyakorolt hatását vizsgálva ismerték fel ezen területek és a köztük található kapcsolat jelentőségét.
A londoni Kings College kutatója Marco Catani és munkatársai felfedezték, hogy a két terület közötti közvetlen összeköttetés mellett van egy párhuzamos, de közvetett kapcsolat is.
Ezt az idegpályát 11 jobbkezes férfi vizsgálata során fedezték fel, akiket diffúzió tenzoros mágneses rezonancia képalkotóval szkenneltek. Ez a technika kimutatja az idegszálak kapcsolatait az agyban.
Írás és olvasás
A most felfedezett pálya egy harmadik - a halántéklebenyen található - területen keresztül köti össze a két központot. Ezt a területet Geschwind-területnek nevezték el, egy amerikai neurológusról, aki 1960-as években felvetette, hogy az agy ezen részének köze lehet a beszédhez. Norman Geschwind akkor - kifinomult és bonyolult nevű diagnosztikai berendezések híján - nem tudta bebizonyítani állítását.
A Geschwind-terület érdekessége, hogy viszonylag későn érik: öt és hét éves kor között, amikor írni és olvasni tanulunk. Catani szerint eredményük is alátámasztja, hogy nem csak annak megértése fontos, hogy melyik terület mit dolgoz fel, hanem a közöttük folyó kommunikáció is.
A tudós szerint az ismertté vált útvonalak a majmok agyában is megtalálhatóak. "A különbség abban van, ahogy ezeket az összeköttetéseket megerősítjük és újrarendezzük" - tette hozzá.