További Tudomány cikkek
-
Megtalálták a másnaposság felelősét, de nem az, amire eddig gyanakodtak - Ha nincs vérfrissítés, jönnek a bajok
- Magas rangú katonatiszt tűnt fel a világ legnagyobb hadseregében, de még mindig rejtély, ki irányítja őket
- Végre tényleg megoldódhatott Stonehenge rejtélye
- Még mindig mérgező az 1916-os verduni csata helyszíne
A brit királyi tudományos társaság tagjelöltje volt, de bemutatkozó előadása után páriává vált Eric Laithwaite. Az 1970-es évek brit tudományos életének elismert szereplője, a Maglev mágnesvasút feltalálója nem a nadrágját húzta le a tiszteletre méltó hallgatóság előtt, hanem kísérleti úton szemléltette, hogy valami nem stimmel a newtoni törvényekkel.
A furcsa találmányokat bemutató sorozatunk előző részében a 200 éves Stirling motor esetleges újjászületéséről írtunk.
A mágnesvasút lényegét adó lineáris motor, amelyet Laithwaite "szétnyitott hagyományos villamos motorként" jellemzett, olyan mágneses teret gerjeszt, amelyen a teher egyrészt függeszkedik, és a légellenállást kivéve súrlódások nélkül haladhat előre.
A lineáris mágnes elve régóta ismert volt, viszont Laithwaite volt az első, aki megoldotta a kereskedelmi alkalmazást, ipari gépek és közlekedési eszközök mozgatására használva a Maglev különleges mágneses terét. Bár brit volt a találmány, mágnesvasút mind a mai napig csak Németországban, Japánban és Kínában épült.
Elismert kutató
Eric Roberts Laithwaite 1921. június 14-én, Lancashire grófságban született. Tanulmányait a Manchester egyetemen végezte. 1941 és 1946 között a királyi légierőnél szolgált, ebből három évig a Farnborough-i fejlesztőközpontban automata pilótarendszereken dolgozott.
A Manchester egyetemre visszatérve 1950-től tanárként alkalmazták. Az intézményben dolgozott 1964-ig, amikor a londoni Imperial College nehéz elektromos gépek tanszékének professzora lett.
A múlt század hetvenes éveiben ismeretterjesztő rádió- és tévéműsorok gyakori szereplője volt. A közvéleményt már akkor is érdekelte a lineáris motor elve, Laithwaite pedig a hétköznapi ember számára is érthetően tudott a témáról értekezni. Számos könyvet írt a laikus olvasóközönség számára.
Botrány a bemutatón
Akadémiai pályafutása akkor tört meg, amikor 1974-ben meghívást kapott, hogy tagjelöltként előadást tartson a királyi tudományos társaság (Royal Society, RS) tiszteletreméltó tagjai előtt. Az előadás emlékezetes maradt, mert az intézmény 200 éves fennállása alatt ez volt az egyetlen Royal Institution Lecture, amelyet kihagytak az RS minden anyagából.
Laithwaite ugyanis úgy döntött, hogy előadásában a giroszkopikus erővel kapcsolatos megfigyeléseit fogja szemléletesen demonstrálni. A jelek szerint ugyanis a megfelelő elrendezésű forgó tömegek folyamatos húzóerőt fejtenek ki a bennfoglaló szerkezetre.
Létezhetetlen jelenség
A bemutatóhoz használt 50 fontos (22,68 kilogrammos) giroszkópot felpörgetés után hosszú nyél végén egy kézzel erőlködés nélkül emelgette, Look, it's lost weight (Nézzék, veszít a súlyából) felkiáltással. A jelenség akkora tudományos képtelenség volt, hogy Laithwaite azt gondolta: a kihívás felvillanyozza a kollégáit.
Ehelyett a helyszínen fagyos csönd fogadta a bemutatót, majd megkezdődött a professzor diszkreditálása, mivel megkérdőjelezte Newton törvényeinek működését, ez pedig elfogadhatatlan és képtelen gondolkodásmód.
Így visszavonták az RS-beli tagjelöltségét, és az "antigravitációs eszközről" beszámoló korabeli sajtócikkek ellenére semmilyen tudományos irat nem jelent meg a giroszkóp furcsa viselkedéséről. A professzor korábbi eredményei ellenére kitagadott páriává lett.
Bogaras feltaláló
A sajtócikkekből tudható, hogy Laithwaite figyelmét a pörgő súlyok keltette erőhatásra egy amatőr feltaláló, Alex Jones hívta fel. A jóember a hetvenes évek elején kitartóan ostromolta a professzort, hogy meg szeretne neki valamit mutatni.
Jones azt állította, hogy figyelemreméltó új találmánya van, amelynek első példányát már több kutatónak és mérnöknek meg akarta mutatni, de mindenki hülyének tartotta és lerázta. Laithwaite türelmesebbnek mutatkozott, és meghívta Jonest a laboratóriumába.
Elgurult a kocsi
Később kiderült, hogy a furcsa elrendezésű szerkezet álmában jelent meg, és Jones ez alapján tudta megépíteni. A bemutatónál használt eszköz egy kis fakocsi volt, amit az asztalon szabadon lehetett előre és hátra gurítani.
A kocsi elejére azonban egy nehéz fémdarabot függesztettek, ami ingaként jobbra-balra tudott lengeni. A fémtárgy egy giroszkóp, magyarázta Jones. A professzor ekkor még mit sem sejtve figyelte az előkészületeket.
Jones felpörgette a giroszkópot, és hagyta szabadon lengeni. Bár a lendkerék semmilyen kapcsolatban nem állt a kerekekkel, a kocsi valamitől folyamatosan gyorsuló mozgásba kezdett. A látszat szerint a giroszkóp erőt fejtett ki ellenerő nélkül, ez pedig a fizika törvényei szerint nem történhetne meg, emlékezett vissza később Laithwaite.
A NASA adott munkát
A professzor ezt követően saját kísérletekbe kezdett, nagy pörgettyűket építve, ahol a tömeg jó része a külső peremnél kapott helyet. Megállapításai szerint megfelelős forgási sebességnél a készülékek valóban olyan erőhatást keltenek, amelyet nem volna szabad.
A balul sikerült RS-bemutatót követően Laithwaite egy évtizedig bírta a mellőzést és 1986-ban vonult vissza az Imperial College-ből. 1990-ig viszont nem kapott más kutatói posztot. Ekkor a Sussex egyetem meghívott előadója lett.
A kilencvenes évek közepén a NASA felkérésére rakéták kilövésére használható mágneses pálya kifejlesztésébe kezdett. Ezen a projekten dolgozott a professzor, amikor 1997. december 27-én összeesett, és meghalt.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
