Gyorsabban forog a Föld a lehulló lombtól

Ősszel elszíneződnek a levelek, majd lehullanak a földre. A müncheni műszaki egyetem kartográfiai és geodéziai hivatalának kutatói azonban erről anélkül is értesülnek, hogy kinéznének az ablakon - tudósít a Die Welt című német lap.

Van ugyanis egy tíztonnás gyűrű alakú lézerük, amelynek segítségével precízen tudják mérni a Föld rotációját. És amikor a falevelek ősszel lehullnak a talajra, ez megváltoztatja a Föld forgásának sebességét. Télen gyorsabban forog.

A magyarázat az impulzusmomentum megmaradás törvényében keresendő. Amikor egy forgó test esetében a tömeg a forgás tengelyéhez közelebb kerül, a forgás sebességének meg kell nőnie, hogy állandó maradhasson a forgás impulzusa. Ez kissé bonyolultan hangzik, de jól szemléltethető egy műkorcsolyás piruettjével. Amikor az saját tengelye körül forog a jégen, és karjait egyszer csak a testéhez - tehát forgási tengelyéhez - szorítja, a forgás felgyorsul.

Ugyanígy viselkedik a Föld. És bár a déli féltekén a fák akkor rügyeznek ki, amikor északi testvéreik megválnak lombjuktól, az északi féltekén sokkal több a szárazföld, és így az erdőterület is. Télen tehát összességében több tömeg van a talajon, ezért ekkor egy kevéssel gyorsabban forog a Föld.

A hatás aprócska bár, de a müncheni egyetem pontos gyűrűlézerével mérhető. Az ottani kutatók megállapítása szerint télen a napok nagyjából egy ezredmásodperccel rövidebbek, mint nyáron.

Természetesen a hulló levelek mellett számos más jelenség is hat a Föld forgására. A Hold időszakosan maga felé vonzza a Földet, és ez hat az ár-apály folyamatra. Az óceánok ide-oda mozgása a földgolyó forgásának időszakos sebességváltozásaiban mutatkozik. Ezenkívül a tenger- és magmaáramlatoknak is szerepe van a jelenségben. Végül egyedi események, mint egy kontinentális lemez letörése is mérhető hatást gyakorolnak a Föld forgására.