Kámforrá vált tárgyak
További Tudomány cikkek
- Fidrich Róbert: Az Európai Bizottság javaslata teljesen tudománytalan
- Elnyeli a föld a kínai nagyvárosokat
- Az őskorallok minden élőlénynél előbb világítottak az óceánok mélyén
- Meglepő dolgok derültek ki az Alzheimer-kór okairól egy új kutatásból
- A légszennyezés lelassítja a kisgyerekek agyfejlődését
Nem klingon-varázslat, áltudományos hókuszpókusz, cirkuszi illuzionizmus, hanem valóság: két kutató, Graeme Milton (Utah Egyetem) és Nicolae-Alexandru Nicorovici (Sydney Egyetem) szerint a szuperlencsék a közelükben lévő apró tárgyakat a köztük végbemenő interakció által generált helyi rezonanciák eredményeként - bizonyos fény-hullámhosszokon, speciális körülmények között - láthatatlanná teszik. Tevékenységük fókuszában egyelőre a lencse áll, s mindketten hangsúlyozzák: munkájuk teoretikus, "csak" matematikailag megalapozott, igazuk további kísérletekkel történő bizonyításra vár.
Metaanyagok
Természetesen nincs új a nap alatt, hiszen Victor Veselago orosz fizikus már 1967-ben lehetségesnek tartotta a negatív törésmutatójú anyagokat. Az abszurd optikai tulajdonság lényege, hogy az adott matériába belépő fény irányának az anyagfelülettel párhuzamos része ellenkező előjelűre módosul. Nagyjából úgy, mintha a felületre merőleges apró tükrökkel érintkezne.
Veselago feltételezését csak jóval később ültették át a gyakorlatba - ilyen anyagokat a szuperlencséket feltaláló Sir John Pendry (Imperial College, London) és David Smith (Kaliforniai Egyetem, San Diego) munkásságának köszönhetően kezdtek el készíteni. Nem "természetes" matériákat, hanem mesterségesen tervezett, adott frekvencián negatív fényáteresztő tulajdonságokat mutató nanoszerkezeteket.
Negatív törésmutatót mindmáig kizárólag ezeknél az új, a természetben nem tapasztalható makroszkopikus tulajdonságokkal is bíró anyagoknál - metaanyagoknál - találtak. E jellegzetességeik teszik lehetővé az eddigieknél sokkal élesebb lencsék, a szuperlencsék készítését.
Eltűnnek a tárgyak
A "hókuszpókuszt" kivitelező eszköz a metaanyagok jóvoltából rendkívül szokatlan jelenséget idéz elő: míg a pozitív törésmutató hatására a vízen, vagy prizmán keresztülhaladó fény megtörik, addig a "negatív" szuperlencsénél visszafelé halad. Teljesen másként viselkedik, mint ahogy megszoktuk.
Milton kutatócsoportja kiszámította, hogy a szuperlencsék közelébe helyezett egyes tárgyak láthatatlanná válnak, ha a róluk visszavert fényt semlegesíti a lencsén visszatükröződő fény. Az eszköz rövid fény-hullámhosszokon szinte bármilyen formájú tárgyat képes "eltüntetni". Ám, amennyiben az emberi szem elől akarunk eltakarni valamit, valamink csak részben, bizonyos ideig válik kámforrá.
"Valójában a tér egy részét tüntetik el" - jelentette ki Pendry. A professzor szerint óriási lehetőségek rejlenek a - kívülállók számára meglehetősen obskúrusnak tűnő - technológiában. Például radarok elől rejthetünk el különböző objektumokat, kórházi agy-szkennelésnél alkalmazható, erős elektromágneses mezőkön használandó elektronikus eszközöket álcázhatunk vele. A katonaság máris felettébb érdeklődik - fűzte hozzá. Lényeg, hogy varázseszközünk ne legyen több méter vastag, és viszonylag olcsón állítsuk elő. Ha csak egyetlen frekvenciát tudunk "álcázni" vele, már akkor rendkívül hasznos lehet.