Ausztrál tudósok a kardfogú tigris koponyájának vizsgálata, és számítógépes szimulációk során arra a következtetésre jutottak, hogy a félelmetes külsejű állat harapása aránylag gyenge volt (például a mai oroszlánokhoz képest), és a hatalmas agyarak sokszor inkább akadályozták a vadászatban, mint segítették.
A túlfejlett szemfogak túlspecializálódás során jöttek létre, de a nagyobb állatok megöléséhez roppant hatékony fegyver a kisebb zsákmányok elejtésében már zavarta a tigrist. Ez hozzájárulhatott a kihalásához is, hiszen az ökológiai egyensúly felbomlásával eltűnő nagytestű növényevőkről nem tudott átállni a kisebb állatok vadászatára.
A tudósok szerint a kardfogú tigris állkapcsa ezer newton erőt volt képes kifejteni, ez a harmada az afrikai szavannákon élő, a tigrissel nagyjából azonos méretű mai oroszlánokénak. A kardfogú tigris valószínűleg nem is úgy vadászott, mint a mai nagymacskák (rövid üldözés után leteríti az áldozatot és átharapja a torkát), annál is inkább, mert a testfelépítése nem tette alkalmassá a nagy sebességű futásra. A kutatók inkább a medvéhez hasonlítják a felépítését (masszív, robosztus, de nem túl mozgékony), és a vadászati szokásait is: a nála akár jóval nagyobb méretű áldozatát a földön 10-15 percig birkózva ölte meg. A zsákmány a hatalmas agyarak által feltépett mély sebek miatt pusztult el, aránylag lassan.
A kardfogú tigris 33 millió éve jelent meg a Földön, benépesítette egész Észak- és Dél-Amerikát, majd 9000 évvel ezelőtt tűnt el, a többi kardfogú állattal együtt. A kihalásukkal kapcsolatban nem egységes a tudomány álláspontja, vannak, akik az éghajlat változását, míg mások egy aszteroida becsapódását sejtik a háttérben.