Natália
-3 °C
7 °C

Legalább 160 ember kell egy űrkommunához

2002.02.23. 15:52
Egy csillagközi útra induló többgenerációs űrhajó legénysége akkor lehet életképes, ha a létszám meghaladja a 160 főt - számították ki amerikai kutatók. Ezt a kisebb falunak megfelelő létszámot a szaporodás elodázásával sikerülhet megfelezni.
John Moore, a Florida egyetem antropológusa akkor jutott erre az eredményre, amikor űrkutatókkal közösen azt vizsgálta, hogy a jövő embereinek hogyan sikerülhet távoli csillagok eléréséhez évszázadokig tartó űrbeli utazásokat tenni.

Korábban a figyelem inkább a hibernációs technikák, spermabankok és a katonai stílusú műveletek felé irányult. De az űrbeli utazás valóban sikeres alakzata a család lehet. Ez a formáció sok ezer éve szolgálja az emberek reprodukcióját - nyilatkozta Moore a New Scientisnek.

Kommunaszimulációs szoftver

A kutató ezt megelőzően a korai emberek kis vándorló populációit vizsgálta, és kifejlesztette az Ethnopop nevű szimulációs szoftvert, amellyel kis embercsoportok életképességét lehet vizsgálni.

Egy 200 évig tartó űrutazásra, amely 8-10 generációt ölel fel, Moore számításai szerint legkevesebb 160 embernek kell utaznia. Így biztosítható, hogy út alatt fennmarad egy stabil populáció.

Egy ilyen közösségben személyenként mintegy 10 potenciális házastárs élhet. Ha a választék kicsinek is tűnik, a kutató emlékeztet arra, hogy az esküvőjük előtt a "szabad világban" sem sokan randiznak ennél több baráttal-barátnővel.

Kék Lagúna-terv

A szobák és a tér különleges kincs lesz egy ilyen hajón, és már eleve ez is korlátozhatja az induló legénység létszámát. Moore ehhez két stratégiát javasol. Az első az, hogy gyermektelen fiatal párok induljanak útnak, mint egykor a polinéz szigetvilágot lassan benépesítő csónakos őslakosok.

A másik lehetőség, hogy a legénységet szépen megkérik a szaporodás elhalasztására, a nők esetén a 35-40 életévre. Ezzel a generációk között szélesebb lépcsők lesznek. Így a stabil populáció létszáma 80 körül alakulhat, de a kései gyermekszülés orvosi kockázatainak következményét még nem vonták be a szimulációba.

A belterjesség káros

A kis populációt fenyegető potenciális veszély, hogy a belterjes szaporodás erősen szűkíti a genetikai sokszínűséget - jelentette ki Dennis O'Rourke az Utah egyetemről. Ő genetikai leromlás és a belterjes szaporodás szempontjából vizsgálta a Moore által felvetett 200 évig és 10 generációig tartó utazást.

Az utahi kutató szerint a genetikai változatosság csökkenése elég kicsi lenne, és el sem érné a Föld néhány, túlélésre képes kis populációjában megfigyelt szintet. Ez nem volna lényeges faktor az utazók számára, amíg úgy nem határoznak, hogy hazatérnek, vagy a 200 év leteltével kapcsolatba nem lépnek más emberekkel.

Génhibásokra nincs szükség

O'Rourke szerint sokkal komolyabb gondot okozhat az űrnek nekivágó kolóniában a potenciálisan káros genotípusok behurcolása. A genetikai elemzésre ugyancsak szükség lesz a jelentkezők vizsgálatánál. Bármilyen örökletes recesszív hiányosság a legénység helyben született tagjainak sorozatos megbetegedését okozhatja, és az ezzel való küzdelem elszívhatja a közösség szűkös erőforrásait - véli a kutató.

Egy újabb aggodalomra okot adó pontot világított meg bostoni éves találkozóján az amerikai tudományos fejlődés társasága (AAAS). A "közelharc" összefoglaló néven jellemzett szociális jelenség a hosszú időre elszigetelt csoportok tagjai között alakulhat ki.

Belharcok várhatók

A jelenséget az Antarktisz bázisain összezárt kutatók és hosszú autós utazásra indult családok tagjai között egyaránt megfigyelték. Ezek a példák is megmutatták, hogy a kényszerűen összezárt emberek között milyen kis sérelmek milyen gyorsan tudnak eszkalálódni.

Ennek ellenére Moore emlékeztet arra is, hogy a Földön hány apró sziget közössége tudott évezredekig békében élni, pusztán azért, mert megtanulták a módját a konfliktusok kezelésének. Az Antarktiszra ezt a tudást nem sikerült elvinni.