Gyilkos bálnák a brit partoknál
Kardszárnyú delfinek, más néven orkák, vagy a legelterjedtebb nevükön gyilkos bálnák nagyobb populációját fedezték fel a University of Aberdeen egyetem kutatói a skót partok mentén az Atlanti-óceán északi vizein. Ez az első eset, hogy az észak-atlanti vizeken találkoznak az egyébként jellemzően a Csendes-óceánban, az Antarktisz közelében élő állatokkal.
A tengerbiológusok meglepetése csak fokozódott, amikor kiderült, hogy két, egymástól látványosan eltérő típus található a gyilkos bálnák között; valószínűleg éppen annak a folyamatnak a kezdeti szakaszában vannak, aminek a végére két külön fajjá válnak. Az egyelőre jobb híján kettes típusúnak nevezett példányok akár két méterrel is nagyobbra nőnek, és az étrendjükön szinte kizárólag tengeri emlősök, delfinek és bálnák szerepelnek.
Az egyes típusú, kisebb fajta viszont inkább halakon él. A két típusnak eltérő a fogazata, és a testük formája is. A kutatók szerint ugyanazt a jelenséget figyelhetik most meg a tengeri emlősöknél, amit Darwin a Galapagos-szigeteken az óriásteknősöknél vizsgált, és ami az evolúció elméletének megalkotására inspirálta.
A gyilkos bálna a leghíresebb tengeri ragadozó, és egyben a leggyorsabban úszó tengeri állatok egyike is: 50 km/h sebességre is képes. Különleges képessége, hogy egész testtömegével a vízfelszín fölé tud ugrani, illetve függőleges helyzetben a fejét a felszín felett tartva zsákmány után kémlelni.
Gyakorlatilag minden tengeri állatot megtámad és elfogyaszt, beleértve a nála sokkal nagyobb bálnákat is. A 8-10 méteresre és 8-9 tonnásra megnövő állat teljes populációját 100 ezerre becsülik, fogságban nagyon kevés él (a friss adatok szerint mindössze 42), ők a delfináriumok első számú sztárjai szerte a világon. Védett állat, leginkább a vízszennyezés, a zsákmányállatainak túlhalászása, és a hajóforgalom fenyegeti.