Gáz helyett földhővel kéne fűtenünk

Átmenetileg nem jött gáz az országba, de ez a legkevésbé sem érdekelte a Tulipán lakókert most beköltöző lakóit. Az épületben mindig legalább 21 fokos meleg van, és ha az összes csőből, tárolóból, kavics alól elfogyna a gáz, akkor sem kellene aggódniuk. Ők ugyanis geotermikus energiával fűtenek.

Egyre melegebb

Magyarországon több okból is érdemes a föld hőjét felhasználni az épületek fűtésére. Először is függőségünk az importgáztól nemcsak a régióban, de az egész világon ritkaságszámba megy, és ez kiszolgáltatottá, sebezhetővé teszi az országot. Másrészt viszont a Föld egyik legforróbb térsége van alattunk, jók tehát az adottságaink.

A geotermikus energiára épülő fűtésrendszerek azt használják ki, hogy Föld rétegeiben lefelé haladva kilométerenként átlagosan harminc Celsius-fokkal emelkedik a hőmérséklet. Magyarországon az átlagosnál vékonyabb földkéreg miatt ötven-hatvan Celsius-fokos emelkedés is előfordulhat, két kilométer mélyen már gyakran száz Celsius-fok fölötti hőmérsékletet lehet mérni. A jelenségnek semmi köze sincs a földfelszíni folyamatokhoz, időjáráshoz, a magma táplálta meleg állandó, tehát a leghidegebb időszakokban is rendelkezésre áll.

Pont, amikor a legnagyobb szükség van rá. Magyarországon a háztartások energiaigényének hetven százaléka fűtésre, tíz százaléka vízmelegítésre megy el, a teljes felhasználásunk nyolcvan százalékát tehát olyasmire fordítjuk, ami akár a föld hőjével is kiváltható lenne. A lakosság azonban túlnyomórészt gázt használ fűtésre, ami egyre drágább, egyre kevesebb van belőle, és főleg egyre bizonytalanabb a beszerzése.

Van bőven

Ezzel szemben a föld hőjének hasznosítására sokféle lehetőség adódik. Ott van például a bólyi rendszer. A hétszáz méteres mélységben talált, nem túl meleg, negyven fokos vízzel fűtik a közintézményeket. Ez a hőmérséklet elég arra, hogy az épületeket padlófűtéssel felmelegítse, az eddigi tapasztalat szerint pótlólagos energia nélkül.

A másik lehetőség a még mélyebbre fúrás. Pár kilométeres mélységben már bőven száz Celsius-fok fölötti a hőmérséklet, ha ide vizet pumpálunk, az felforr, és a távozó gőzzel meg lehet hajtani az áramot termelő turbinákat. Ebben az esetben lényegében erőműként használjuk a Föld hőjét, amivel komoly energiaforráshoz jutunk.

Ausztrál kutatók szerint, ha az ország geotermikus energiáinak csak az egy százalékát használnák ki, az is huszonhatszorosan fedezné az ország villamosenergia-szükségletét. És Ausztrália nem is kiemelkedően jó példa, az Egyesült Államok alatt lévő hőmennyiség egy százalékával például az ország energiaszükségletének ezernégyszázszorosát lehetne biztosítani.

A Massachusetts Institute of Technology szerint a műszaki fejlődést figyelembe véve az évszázad közepére egymilliárd dolláros beruházással fel lehet építeni egy száz 100 gigawatt teljesítményű erőművet. Ez a teljesítmény a paksi atomerőmű ötvenszerese.

Az eljárás azonban korántsem veszélytelen. A nagyon mély fúrások bizonytalanná tehetik a földkérget, ami rengésekhez vezethet. Bázelben egy kísérleti fúrásnál, amikor a mérnökök elérték az öt kilométeres mélységet, és vizet kezdtek el pumpálni a furatokba, 3,1-3,4 erősségű földrengést idéztek elő, ezért le is állították a munkálatokat. Minimális mozgásra ugyan számítottak, a rengés meglepte a szakembereket. Ez azt mutatja, hogy bár a műszaki megoldás és az energiaforrás megvan, meglehetősen keveset tudunk még a kockázatokról.

Ki kell szívni

Kevésbé hatékonyak, de olcsón megvalósíthatók és kockázatmentesek a hőszivattyús rendszerek. Nem túl mélyre, egy-kétszáz méterre vezetik le a felszíni vizet, ami lent felmelegszik, majd a felszínre visszaérve tovább melegszik a kompresszorokban, nagyjából úgy, mint a levegő a hűtőkben vagy a légkondicionálókban. A föld alatt, a kisebb nyomású részen a csövön átfolyó folyadék felveszi a föld hőjét, aztán a kompresszorban, ahol a csövek szűkebb keresztmetszete miatt összesűrűsödik a közeg, megemelkedik a víz hőmérséklete, amit végül a lakásokban lead a rendszer.

A folyamathoz csak egy kompresszor kell, ami viszont gáz helyett villanyüzemű, és egész évben hasznos lehet. A dorogi Tescót például már hőszivattyús rendszerrel fűtik télen, az ezer négyzetméteres áruház azonban nyáron is nyer a technológiával: a folyamat megfordításával könnyen el lehet vezetni az üzlet hőjét az állandóan langyos mélyebb rétegekbe.

Ugyanezt a megoldás tartja melegen a Tulipán lakókert lakásait is. A három ütemben készülő épületegyüttesből egy már áll, egy félkész, a harmadiknak még csak az alapját ásták ki. A 2-es házat nézzük Németh Zoltán műszaki vezetővel és Balassai Imre értékesítővel. Azért ezt, mert itt még jól látszanak a hőszivattyú földből kiálló csövei: a hurok alsó része százharminc méter mélyen van, ahol már állandóan tizennyolc-húsz Celsius-fok a hőmérséklet.

A csövek és bennük a felmelegített víz egyenesen az épület hőközpontjába tartanak, ahol a hagyományos elrendezéssel szemben nem gázkazán, hanem két nagy kompresszor van: egy a melegvíznek, egy a fűtésnek. A dolog érdekessége, hogy geotermikus fűtésű házat építeni nem is drága, mert bár a rendszer sok pénzbe kerül, nem kell kéményt építeni a házhoz, amivel meg sokat lehet spórolni. Németh Zoltán szerint összességében nem kerül többe egy geotermikus épület, mint egy hagyományos fűtésű.

A havidíjjal viszont már spórolni lehet. Az egyetlen költség a kompresszorok működtetéséé, ezek villamos energia segítségével melegítik ötvenfokosra a vizet. A lakók csak azt veszik észre, hogy körülbelül harminc százalékkal kevesebbet fizetnek a fűtésért és a melegvízért együtt, mint a gázkazános házak lakói.

Főleg a kompresszoros módszer hatékonyságának köszönhető a spórolás, az egy kilowatt teljesítményű készülékek átlagosan három-négy kilowatt fűtési teljesítményt produkálnak. Ezért bár a villany drágább, mint a gáz, összességében mégis pénz marad a lakóknál. Arról nem is beszélve, hogy függetlenítették magukat az aktuális gázvitától, és hogy a geotermikus energiával, a megújuló energiaforrások részarányának növekedésével tisztábban fűthetik lakásaikat.