A műholdfelvételek tanúsága szerint a letöredezés február 28-án kezdődött, végül kedden szakadt le az óriási jégtömb. A Brit Antarktiszi Kutatóprogram (BAS/British Antarctic Survey) adatai szerint a hatodik kontinensnek erről a részéről korábban már hat jégtömb szakadt le, a legnagyobbak 1995-ben és 2002-ben.
A mostani események a glaciális (a jégkorszakból származó) jégtakaró sokkal nagyobb területét veszélyeztetik. A Wilkins-jégself megmaradt részét, amelynek nagysága 13 ezer négyzetkilométer, ugyanis mindössze egy vékony jégszál köti össze a kontinenst borító jégtakaróval. Lehet, hogy a jégself megmaradt része időlegesen haladékot kap: a déli féltekén a végéhez közeledik a nyár, és a hideg évszak beköszöntével megáll az olvadás. Jövő januártól a kutatók éberen figyelik majd, hogy folytatódik-e a Wilkins-jégself szétesése.
Ugyanakkor, mivel a Wilkins egy úszó jégplatform, a jégtömb leszakadása nem lesz hatással a tengerszintre. A kutatók órákon belül észlelték a történéseket, a terület fölé repülőgépet küldtek, hogy légi felvételeken örökítsék meg a jelenséget. Jim Elliot leírása szerint, aki a gép fedélzetéről figyelte az eseményeket, a fő törésvonal mentén repültek, megfigyelve a jégdarabok leszakadását. "Kisebb ház nagyságú darabok törtek le, úgy tűnt, mintha kövek röpködnének. Az egész robbanásra emlékeztetett". David Vaughan, a BAS kutatója szerint az újabb jégtömb leszakadása a globális felmelegedés számlájára írható.
A Wilkins, az Antarktiszi-félsziget legnagyobb jégselfje, veszélybe került. Nem számítottam arra, hogy ez ilyen hamar megtörténik. A jégself egy szálon függ, további sorsa néhány napon, vagy héten belül eldől. Vaughan jóslata szerint a jégself 15 éven belül leszakad. A most letört jégtömb ugyan a Wilkins 4 százalékát tette csak ki, ám fontos ponton volt, így visszafordíthatatlan folyamatokat indíthat el.
Erre a következtetésre jutott Sarah Das, a Woods Hole-i Oceanográfiai Intézet kutatója is, aki szerint a jégszerkezetek nem újulnak meg. Az Antarktisz éghajlati rendszere meglehetősen bonyolult, és elszigetelt a világ többi részétől. A hatodik kontinens legnagyobb részén a klíma nemhogy nem melegszik, hanem lehűlőben van - mutatott rá David Vaughan. Ugyanakkor az Antarktisz nyugati részén lévő félsziget, ahol a Wilkins-jégself található, ki van téve az óceán hatásának, így a melegedésnek. A kontinensnek ez a része azért aggasztja a kutatókat, mert az olvadó jégtakaró beindíthatja a tengerszint emelkedését.