Bár a legutóbbi mérések szerint mégsem dőlt meg idén az északi jégtakaró zsugorodási rekordja (4,5 millió négyzetkilométert fedett a sarki nyár végén a jég, míg 2007-ben 4,1-et), a kutatók egyetértenek abban, hogy az olvadási folyamat csak megtorpant, nem fordult meg.
Az olvadás egyik következménye, hogy a jegesmedvék élettere folyamatosan csökken, és a változó körülmények miatt kevesebb élelemhez is jutnak. "Az olvadás katasztrófa a jegesmedvék számára, az éhhalál és a fulladás fenyegeti őket. Egyre gyakrabban figyeljük meg, hogy annyira kevés élelemhez jutnak, hogy a kannibalizmusba menekülnek" - mondta Kassie Siegel, a Center for Biological Diversity kutatóintézet vezetője a CNN-nek. A statisztikák szerint 2004 óta nő drámaian az olyan feljegyzett esetek száma, amikor a jegesmedvék egymás támadták és ették meg.
Harminc év alatt, mióta műholdas felvételeken követik a tudósok a jégsapka méretének alakulását, a jégtakaró közel fele tűnt el. Nemcsak a felület, de a jég vastagsága is csökken: a nyolcvanas években átlagosan háromméretes volt a jégpáncél, idén már az egy métert is alig éri el a vastagság a sarkvidék központi részén.
A jégtakaró csökkenése és eltűnése az egész Föld klímájára nagy hatással van. A jég visszaveri a napsugárzást, és így hűti a bolygót, míg a víz elnyeli, tovább melegszik, és gyorsítja a felmelegedést. A csökkenő jégtakaró megváltoztatja a széljárást, felborítja a viharzónákat: több kutató szerint ennek köszönhetően a soha nem látott méretű, sűrűn feltűnő hurrikánok, illetve az, hogy Észak-Amerika nyugati részén az utóbbi években csökkent, míg Európában nőtt a csapadék mennyisége.
A tudósok a jegesmedvék helyzetét a régi szénbányászok által tartott kanárikhoz hasonlítják. Ha a kanári elpusztult a kalitkában, az azt jelezte, hogy hamarosan a bányászok is veszélybe kerülnek a szén-monoxid koncentrációjának növekedése miatt; a jegesmedvék most hasonlóképpen jelzik nekünk, hogy katasztrófa küszöbén állunk - figyelmeztetnek a kutatók.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
