Árpád
-2 °C
9 °C

Sok hulladék, sok pénz

2003.07.06. 20:00
Kapcsolódó cikkek (1)
Egyre elkeseredettebb harc folyik másfél millió köbméter hulladékért - és még inkább ellene - Pest megye kistelepülései közt. A korszerű lerakó építését sürgősen meg kellene kezdeni, de két elutasító népszavazás és a sorozatos malőrök miatt kútba eshet az egész projekt a többmilliárdos uniós támogatással együtt.

Gyorsan telnek a hulladéklerakó gödrök, és legalább ilyen gyorsan szaporodnak az illegális szeméttelepek Pest megyében. Nemcsak a fővárosnak vannak elhelyezési gondjai, hanem a kis falvak között is állandó feszültségforrás a hulladék: kinek a szemete hova, mennyiért kerüljön. A helyzet rendezésére alapította meg 2002 elején tíz önkormányzat az Északkelet Pest Megyei Regionális Környezetvédelmi és Hulladékgazdálkodási Önkormányzati Társulást, amelyhez néhány hónap múlva további nyolc falu csatlakozott.

Az alulról induló kezdeményezés kiválóan illett a Környezetvédelmi Minisztérium (KVM) terveibe is. Éppen akkor készítették elő a végül 2002 novemberében elfogadott hulladékgazdálkodási törvényt, amely többek között EU-konform regionális hulladéklerakók létesítését szorgalmazta. A minisztérium kihasználta a falvak szervezkedését, és arra buzdította őket, hogy pályázzanak az ISPA uniós előcsatlakozási alaphoz. Hogy biztosra menjenek, a KVM-nél "feltupírozták" a pályázatot: a tárcánál 99 önkormányzat szövetségét írták be anélkül, hogy az "új" településeket érdemben informálták volna, mihez csatlakoznak. Olyan falvakat is beírtak - például Budakalászt -, amelyek a Duna túlsó oldalán találhatók, és csak egy igazán úttörő megoldással, komppal lehetne elvinni a hulladékot a tervezett másfél millió köbméteres lerakóba.

Hulladékbiznisz

Egy korszerű, EU-szabványnak megfelelő szeméttelep építése ugyanolyan beruházás, mint bármilyen ipari létesítmény: munkahelyeket teremt, évi 25-30 milliós adóbevételt jelent a helyi önkormányzatnak, ami az állandóan forráshiányos kistelepüléseknek valóságos aranybánya lehet. Állami segítségre is igényt tarthat az a település, amelyik befogadja a környékbeli szemetet. "Az ilyen regionális méretű hulladékgazdálkodási beruházásoknál, szerveződéseknél az általában a gyakorlat, hogy a lerakót befogadó település valamilyen anyagi kompenzációban részesül. A kompenzáció mértékének meghatározása a rendszerhez tartozó többi település és a befogadó település közötti alku tárgya. Gyakran abban egyeznek meg, hogy a befogadó település lakosságának nem kell a lerakó igénybevételéért díjat fizetni" - mondta Vadász Enikő, a KVM Hulladékgazdálkodási Osztályának munkatársa. A hulladékkezelő cégek - többnyire állami és uniós támogatásból - felépítik a lerakó és feldolgozó üzemeket, és szemétszállítási díj fejében összegyűjtik a környék hulladékát.

A kölcsönös érdekek hamar összehozták a feleket: egy nagy hulladékkezelő cég, az ASA Magyarország Kft., rentábilis beruházást szimatolva, rögtön megkörnyékezte a társulást, és tárgyalásokat kezdeményezett a polgármesterekkel, akik közül többen is el tudtak volna képzelni egy nagy regionális lerakót saját településük határában. Végül Püspökszilágyban állapodtak meg, és az akkori polgármester, Erdős Rudolf rögtön fel is kínált egy telket megvételre az ASA-nak - amiről aztán kiderült, hogy Erdős tulajdona. A helyi lakosság azonban furcsállni kezdte a nagy sietséget, és tájékoztatást követelt. A Duna-Ipoly Nemzeti Park szintén jelezte, hogy alaposabb környezetvédelmi vizsgálódásra volna szükség. Tavaly májusban végül népszavazáson utasította el Püspökszilágy lakossága a hulladéklerakót, mégpedig elsöprő többséggel.

A nem várt fordulat megrémítette a minisztériumot, de nem akadályozta meg abban, hogy egy nappal az elutasító népszavazás után elküldjék Brüsszelbe a terveket, változatlanul Püspökszilágyot jelölve meg. A pályázat sikeres lett: novemberben 6,6 milliárd forintnyi támogatás jött össze, amelyből 3 milliárdot ad Brüsszel, 2,4 milliárdot a magyar költségvetés, 1,2 milliárdot pedig a települések állnának önrészként.

A projekt azonban már több sebből vérzett: nem volt helyszín, és a 99 önkormányzat látszatszövetsége szertefoszlott, amikor az önrész befizetése napirendre került. Sőt az önkormányzati választások után az alapító tagok közül is több településen "szemétellenes" polgármestereket választottak meg, például a társulás elnöki jogkörével felruházott Galgamácsán, valamint Püspökszilágyon, ahol a polgármester csúnyán belebukott a szervezkedésbe. A társulás egyik alapítója, Sződ önkormányzata azonban úgy döntött: menti, ami menthető, és gyorsan beugrott Püspökszilágy helyére.

Sződi Ţaskó

Eleinte úgy tűnt, Sződ ideális választás: a környezetvédelmi vizsgálat alkalmasnak találta a helyszínt, még a forgalmat se növelték volna számottevően a hulladékszállító teherautók, mivel egy rövid összekötő út megépítésével elkerülték volna a falut. A kivitelező cég hozzá is látott a képviselő-testület meggyőzéséhez: a modern, biztonságos technológiával érveltek, és Ausztriába vitték a képviselőket hulladékfeldolgozó-nézőbe.

A falu vezetése igent mondott, leginkább az adóbevételek reményében. "A község negyvenmilliós hiánnyal küzd, a hulladékcentrum befogadásával ebből jócskán le lehetne faragni" - érvelt a polgármester a képviselők előtt, akiket nem volt nehéz meggyőzni. Annál inkább a lakosságot: a falu vezetői úgy vélték, hogy a társadalmi tájékoztatást el lehet intézni egy lakossági közmeghallgatással, amire aztán négy-öt ember ment csak el. Néhány lelkes helyi "környezetvédő" azonban heves ellenkampányba kezdett. Egymást érték a falugyűlések, ahol a hulladéklerakó veszélyeire hívták fel - legtöbbször túlzó módon - a figyelmet. Úgy érezték a lakosok, hátuk mögött döntötték el, hogy "a nyakunkra hordja a többi falu a szemetjét" (lásd keretes írásunkat).

Hertel László polgármester nem tudott mit kezdeni a kialakult helyzettel: hiába kérte a minisztériumtól, hogy segítsenek egy szakszerű, érthető, reálisan érvelő előadás megszervezésében, a társadalmi tájékoztatást teljesen rá bízták. "Otthagytak a legnagyobb bajban" - értékelt utólag Hertel. Nem volt más választás, mint népszavazást kiírni március közepére, amin a helyiek hatalmas többsége elutasította a hulladéklerakót.

A sződiek heves ellenállása futótűzként terjedt végig a többi településen: ha ők elutasították, a többi faluban is gyanakvással fogadják majd a beruházást. A polgármesterek, bár tudják, hogy egy biztonságos lerakó gazdaságilag sokat lendítene a térségen, saját pozíciójuk védelmében kétszer is meggondolják, hogy jelentkezzenek-e a projektre.

Átvertük Brüsszelt?

Az önkormányzati társulás léte is kétséges. A gesztorként funkcionáló Galgamácsát január elején kizárták, mivel az új polgármester, Pesti Klára megszellőztette az ASA-val kötött háttér-megállapodást, és írt egy tanulmányt arról, hogy milyen ügyletek folytak a háttérben: az ASA - Pesti értesülései szerint - vállalta, hogy kifizeti az önrészt is a falvak helyett, csak az ő szolgáltatásaikat válasszák. "Mindezt persze titokban kellett tartani, mert ha Brüsszelben megtudják, hogy már előre kiválasztották a hulladéktelep üzemeltetőjét, semmi sem lett volna a támogatásból, mert az uniós pályázatok mind versenytárgyaláshoz vannak kötve" - mondta Pesti Klára. A polgármester szerint az egész történet néhány "szemétbarát" polgármester és a hulladékos cég üzleteléséről szól, akik még néhány kistelepülés tudatlan polgármestereit, no meg a brüsszeli bürokratákat akarták megfűzni a "társadalmi cél" érdekében, és ehhez a minisztérium lelkesen asszisztált. "Olyan pályázat megvalósítására ítéltek oda 6,6 milliárd forintot, amelynek lassan egy eleme sem igaz" - állítja Pesti Klára.

Galgamácsa új vezetése többször is jelezte a KVM-nek, hogy az önkormányzati társulás nem törvényesen működik, nem világos például, hogy ki jelenleg a törvényes elnök. Az ügyben számos nyílt levelet, több száz oldalnyi összefoglalót írt polgármester úgy látja: van egy nagyobb erő, ami ezt az egész zavaros ügyet mindig továbblódítja. "Lázasan keresik az új helyszínt, egyesek szerint azért, mert nemcsak a térségnek, hanem magának a fővárosnak a szemetét is ide akarnák elhelyezni, amit persze nem írtak bele a brüsszeli pályázatba. Ha csak a környékbeli kisfalvakat vesszük alapul, nem lenne szükség új lerakóra" - mondta Pesti Klára.

A KVM hulladékgazdálkodási szakemberei szerint szó sincs róla, hogy a fővárosból is akarnának hulladékot szállítani, éppen elég probléma az ott helyben keletkező hulladékot elhelyezni. "A térségben található lerakók a jelenlegi jogszabályi előírásoknak nem felelnek meg, gyakran semmiféle műszaki védelemmel nem rendelkeznek, így a környezetet veszélyeztető módon működnek. Ezeket a lerakókat be kell zárni, annál is inkább, mivel nagy részük hamarosan betelik, és helyettük az önkormányzatoknak korszerű, megfelelő műszaki védelemmel rendelkező lerakókat kell igénybe venniük. Ezért nagyon is sürgős az új lerakó felépítése" - mondta Vadász Enikő.

Menteni a menthetőt

A szeméttelep megépítésére alig két év maradt, és még a helyszín sincs meg. Az uniós pályázatok utófinanszírozási rendszere alapján csak a megvalósult beruházásokat fizetik ki utólag, így a pénzt nem kell visszafizetni, de ha a sorozatos malőrök miatt elvész a támogatás, nem egykönnyen kerül újra sorra a térség az uniós kasszánál. A KVM - érzelmi húrokat pengetve - elsősorban a saját és az ország presztízsveszteségével próbál érvelni, amikor egy új helyszín reményében a polgármestereknél puhatolódzik. "Mi nem jelölhetünk ki azonban egy térséget sem, a kezdeményezésnek mindvégig alulról kell indulnia" - mondta Vadász Enikő.

Vállalkozó kedvű települések az előzmények ellenére is akadnak. A legújabb fejlemények szerint Kartal és Kosd képviselő-testülete is felajánlkozott, már folyamatban vannak a környezetvédelmi vizsgálatok, és július 21-én a kosdiak szavaznak a hulladéklerakóról. Akárhogy is dönt a falu, abban biztosak lehetnek: a minisztérium és a hulladékos cégek keblükre ölelik a kezdeményezést.

Fiedler Ágnes