"Az utóbbi évtizedekben folyamatosan, évtizedenként 8 százalékkal csökkent, de most már csak 4 százalék körül van tíz évre vetítve. Arra számítunk, hogy a folyamat néhány éven belül megfordul" - idézte a BBC Michael Newchurch szavait.
A CFC betiltása segíthetett
A kutató szerint a regenerálódást a káros kémiai anyagok nemzetközi tilalma segíti elő. Az első globális környezetvédelmi egyezmény, az 1987-es Montreali Jegyzőkönyv megtiltotta az ózon lebomlását előidéző anyagok használatát. A fluor-klór-szénhidrogéneket (CFC) korábban aeroszolok hajtóanyagaként és hűtőszekrények hűtőközegeként alkalmazták.
Bár az ózonpajzs felső rétegei a regenerálódás útjára léptek, az alacsonyabb régiókban ennél bonyolultabb a helyzet. Itt a globális felmelegedés megváltoztatja a hőmérséklet-eloszlást és az uralkodó szélirányokat. Ez visszaveti az ózonréteg javulását, fejtegette a kutató az amerikai kormány által rendezett konferencián. A tanulmány az amerikai geofizikai unió szaklapjában jelenik majd meg.
Newchurch és kollégái ennek ellenére abban bíznak, hogy még az évszázad közepe előtt helyreáll az eredeti egyensúly. Véleményük szerint a Montreali Jegyzőkönyv megmutatta, hogy mit lehet elérni nemzetközi egyezményekkel, és ez példa lehet a klímaváltozás kérdésében is.
Mit tud az ózon?
Az ózont három oxigénatomból álló molekulák alkotják. A magas légrétegekben elsődleges szerepe a káros ultraibolya sugárzás kiszűrése a napfényből. Ózon folyamatosan keletkezik és elbomlik a sztratoszférában, szennyezőanyagok nélkül ez a két folyamat egyensúlyban van.
A CFC-ből mintegy 30 kilométerrel a föld felszíne felett napfény hatására klóratomok szabadulnak fel, és katalizálják az ózon lebomlását. Ez a folyamat bonyolult meteorológiai feltételek mellett mehet végbe. Ilyen körülményeket a sarkvidéki felső légkör a hosszú téli hónapok során produkál. Amikor ezt követően az antarktiszi tavaszban visszatér a Nap, az ózonlyuk is megjelenik.