Jobban nő
A lyuk az 1980-as évek közepe óta alakul ki évről évre, augusztustól szeptemberig, amikor az antarktiszi tél elmúltával a Nap ismét magasabbra emelkedik a Dél-sark felett. Az év további hónapjaiban a lyuk újra feltöltődik, a réteg egészének enyhe felhígulását eredményezve. Az elmúlt több mint egy évtizedhez képest kiterjedése a tavalyi szeptember végén volt a legkisebb, amikor ketté is szakadt. Ez azonban különleges ritkaság.
"Az általános tendencia az, hogy az ózonlyuk egyre korábban kezd kialakulni, tovább tart és egyre mélyebb" - mondta Michael Proffitt, a WMO ózonlyukkal foglalkozó vezető szakértője.
Örvény és CFC
Az utóbbi évek változásai azonban inkább az Antarktisz felett, a légkör középső rétegének alján kialakult időjárási feltételeknek tudhatóak be, mint az ózonkárosító vegyi anyagok légköri mennyiségének.
Utóbbiak, köztük a permetező palackokhoz és a hűtőgépekhez használt klór-fluoro-karbon (CFC) vegyületek kibocsátását nemzetközi egyezményben korlátozták. Ennek nyomán - mint a mérések mutatják - a káros gázok mennyisége csökkenőben van a légkör alacsonyabb rétegeiben, viszont csúcsértéket ért el a légkör középső rétegeiben, épp a földi életet az ibolyán túli sugárzástól védő ózonréteg magasságában. Ez az egyik oka a lyuk jelenlegi rekordméretének.
Proffitt ugyanakkor felhívta a figyelmet arra is, hogy műholdas, léggömbös és földi méréseik szerint az ózonlyuk formáját az Antarktisz feletti légörvények alakítják, így ezen örvénylés meghosszabbodása volt idén a másik ok, amely több bomlasztó hatású napsugárzásnak tette ki az ózonlyuk belső részeit.