Atomot nekik?

A Pentagon virágnyelvében járatosak szerint Donald Rumsfeld amerikai védelmi miniszter az ABC televíziócsatorna hírműsorának nyilatkozva nem zárta ki egy taktikai atomcsapás lehetőségét. Az afgán hegyek gyomrában fekvő barlangrendszerekbe telepített terrorista bázisok ugyanis más módszerekkel szinte megközelíthetetlenek: a hagyományos bunkerromboló bombák pusztítóereje nem elegendő ahhoz, hogy több száz méter sziklán áthatoljanak, egy esetleges gyalogsági támadás pedig kétes kimenetelű és számos amerikai életet követelne. Ugyanakkor az Egyesült Államok rendelkezik egy, a célnak tökéletesen megfelelő eszközzel, a B61-11 jelű mikroatombombával, amelyet mélyen a föld alá telepített bunkerek, raktárak és rakétasilók lerombolására fejlesztettek ki.

Egy vadászgép is elbírja a bunkerrombolót

A mindössze körülbelül fél tonna súlyú B61-11 ahelyett, hogy hatalmas krátert robbantana a földbe, irányított rombolást tesz lehetővé: mélyen a földbe fúródik, majd lefelé sül el, több száz méteres mélységig elpusztítva mindent a becsapódás pontja alatt. Elődje, a korábbi "bunkerromboló" atomfegyver, a három tonna súlyú, és 9 megatonna TNT-nek megfelelő rombolóerejű B53 még nem volt képes erre, ráadásul mérete miatt csak a védtelenebb B-52-es bombázók juttathatták célba, míg a B61-11-et egy B-2 lopakodó vagy akár egy F-16-os vadászbombázó is elbírja. A taktikai atomfegyver rombolóereje 0,003 és 0,3 megatonna között változtatható - ez az atomfegyverek között nagyon kevésnek számít, azonban jóval meghaladja a legerősebb hagyományos bomba és a Japánra 1945-ben ledobott atombombák rombolóerejét egyaránt. A változtatható rombolóerő lehetővé teszi, hogy a robbanás éppen akkora legyen, amekkorára az adott célpont esetében szükség van.

B61-11

A B61-11 az amerikai arzenál legfiatalabb atomfegyvere, 1989-ben rendszeresítették. A Bulletn of the Atomic Scientist, atomtudósok szaklapja szerint titokban fejlesztették ki, és az érvényben lévő nemzetközi leszerelési szerződések előírásait megkerülve hidegháborús technológiának állították be friss fejlesztés helyett. Becslések szerint több mint 150 darab áll belőle a NATO rendelkezésére, repülőgép-anyahajókon, valamint amerikai, német, angol, olasz, török, belga, holland és görög bázisokon. Az amerikai légierő utoljára 1998-ban tesztelte a bombát, élesítetlenül dobták le egy alaszkai kísérleti területen: a bomba burkolata azt követően is sértetlen maradt, hogy 12 kilométeres magasságból a fagyott tundrára, illetve betonfelületre ejtették.

Szovjet nukleáris koffer az Al-Kaedánál?

A taktikai atomfegyver bevetése mellett szól az is, hogy attól lehet tartani hogy Oszama Bin Laden terrorcsoportja is nukleáris fegyverek birtokába jutott, amelyeket éppen az afgán barlangokban rejtegethetnek. Az elmúlt évtizedben többször is felröppent a hír, hogy az iszlám terroristáknak atombombára fáj a foguk, illetve hogy a csecsenektől orosz "nukleáris koffert" vásároltak. 1999-ben a Jerusalem Report arról számolt be, hogy "bin Laden több nukleáris kofferrel rendelkezik", 1998-ban pedig a New York Times arról írt, hogy a fanatikus terroristavezér egyik társát letartóztatták Németországban, ahol dúsított uránt próbált vásárolni. Amikor a Time magazin 1998-ban megkérdezte bin Ladent, hogy vannak e a birtokában atomfegyverek, a terrorista dodonai választ adott: "A muszlimok védelmében vallási kötelesség fegyvereket szerezni. Ha valóban megszereztem ezeket a fegyvereket, köszönöm Istennek hogy lehetővé tette ezt nekem".

Az atomklubba legkönnyebben a "nukleáris koffernek" nevezett hordozható taktikai atomfegyverrel lehet bekerülni. Ilyet az Egyesült Államok és a volt Szovjetunió is kifejlesztett annak idején: az egyetlen ember által, akár gyalog is célba juttatható, időzíthető bomba egy kilotonna (0,001 megatonna) rombolóerejű, ami elég ahhoz, hogy egy kerületnyi városrészt a földdel tegyen egyenlővé. Az amerikai verzió típusjele Mk-54, a szovjet verzióból pedig több tucat eltűnt a Szovejtunió felbomlásának idején - ezt Jelcin elnök egy tanácsadója ismerte el egy amerikai szenátusi vizsgálóbizottság előtt. Arra azonban semmilyen bizonyíték nem utal, hogy valamelyik az Al-Kaeda terrorszervezethez került volna.