Kutya bajuk a Teremtés Oszlopainak

Nicolas Flagey, a francia Institut d'Astrophysique Spatiale munkatársa január közepén jelentette be, hogy a Spitzer űrtávcső felvételeit elemezve arra jutott: az oszlopokat valószínűleg rég elsöpörte egy közelben történt szupernóvarobbanás. Mi is meggyászoltuk a Hubble világhírű felvételeiről megismert felhőrészletet.

"A Sas-köd felhőiért kevésbé aggódom, mint a New Scientist, és az annak tudósítását átvevő lapok" - kezdi Tóth L. Viktor, az ELTE Csillagászati Tanszékének adjunktusa, akit még januárban kerestem fel először, hogy magyarázza el nekem, mivel is foglalkozik az infravörös csillagász.

"Ismerem Flagey témavezetőjét, Francois Boulangert. Beszélgettünk a legfrissebb értelmezésről: az oszlopok még állnak, a szupernóva lökéshullámfrontja már végigsöpört a felhőn, ezért olyan éles a felhő határa. A felhőoszlopok lassan pusztulnak, részben a szupernnóva hatására, részben pedig azért, mert csillagok keletkeznek a felhő anyagából. Boulanger professzorék az Astrophysical Journal amerikai csillagászati szakfolyóiratnak beküldött cikkükben, és kutatócsoportjuk francia nyelvű honlapján már ezt a módosított álláspontjukat fejtik ki." - újságolja a kutató legújabb találkozásunkkor.

Mi meg átszáguldunk Asterixen és a haverjain

Mifelénk nincsenek ilyen látványos képződmények. De az űrutazást kezdjük a csillagközi térben!

"A csillagok között a csillagok átmérőjéhez képest óriási távolságok vannak. Egy csillagközi utazónak a millió kilométeres csillagátmérő 20 milliószorosát kell megtennie. Ez az óriási tér nem teljesen üres, találunk benne elektronokat, atomokat, molekulákat és a milliméter tízezred részénél kisebb porszemcséket. Ennek a csillagközi anyagnak egy helyi sűrűsödését nevezzük csillagközi felhőnek - kezdi idegenvezetését Tóth Viktor.

Napunk és vele a Naprendszer égitestjei galaxisunk, a Tejútrendszer középpontja körül 27 ezer fényévnyire köröz, 780 ezer km/h keringési sebességgel. Most éppen egy tőle eltérő sebességgel keringő csillagközi felhőfoszlányon száguld keresztül. A mi Lokális Felhőcskénk igen ritka, 1 literjében csak kb. 300 hidrogénatom van. (Összehasonlításképpen: a szobában beszippantott minden liter földi levegőben kb. 2,5 × 10²² db molekula.) Ez a 7000 fok hőmérsékletű és kb. 15 fényév átmérőjű Lokális Felhőcske egy 30-40 fényév átmérőjű kis felhőcsoportban van, melynek tagjait francia kutatók előszeretettel nevezik el az Asterix képregény szereplőiről.

Galaktikus habfürdő

A mi felhőcskénknél sokkal sűrűbb csillagközi felhők is vannak lokális buborékunk szélén, 3-400 fényév távolságban."Szinte falként övezik azt az üreget, aminek forró, többszázezer fokos ritka gázában a lokális felhőcskék is úszkálnak. Ezt az üreget egy szupernóva robbanás nyitotta a mi spirálkarunk csillagközi anyagában. Egy ilyen, de még fiatal, gyorsan táguló szupernóva buborék érte el a Sas-ködöt is" - meséli a kutató, aki tanítványaival 10 éven keresztül vizsgálta a csillagközi anyag eloszlását a Tejútrendszerben.

A Naprendszer körül olyan 6 ezer fényév sugarú kört vizsgáltak át, és több mint 400 ilyen buborékot fedeztek fel: "A Tejútrendszerben a csillagközi anyag ezekkel az üregekkel olyan, mint az ementáli sajt, vagy néhol még buborékosabb, egy 'galaktikus habfürdő'".

Csillagképződés a buborék falában

A nagy tömegű csillagok születésükkor hasonló hatást gyakorolnak a környezetükre, mint a szupernóvarobbanás. "A fúzió beindulása nagyon gyorsan felmelegíti az egész csillagot. A felszíne több tízezer fokos lesz. A magas hőmérséklet hatására ionizálódik az anyag, hirtelen kétszerannyi részecske lesz, megnő a nyomás, és egy pukkanásszerű, egészen gyors tágulás következik - magyarázza a dolgot a kutató. - A forró anyag szinte belerobban a környezetébe. Az ekkor keletkező lökéshullám néhányszor 10 fényév sugarú gömbben kiüríti a teret körülötte.

Az ilyen nagy tömegű csillagok csak néhány millió évet élnek. De ez alatt csillagszelükkel és erős ultraibolya sugárzásukkal egy ritka ionizált gázzal teli üreget hoznak létre maguk körül. Ennek az üregnek a falában csillagközi felhők "perzselődnek". A felhők szerkezete átalakul, sűrűsödések, felhőmagok jönnek létre, ezekben megindul a csillagkeletkezés. A Sas-ködben rengeteg ilyen csillagot formáló felhőmagot találtak, a felhő körül pedig olyan fiatal csillagokat, melyek a köd anyagából lettek."

Tóth L. Viktor szerint az üregek fala kitüntetett hely a csillagkeletkezésben. Az elmúlt években munkatársaival kimutatta, hogy a Tejútrendszer csillagainak mintegy 20-30 százaléka csillagközi felhők és csillagközi üregek határán keletkezett.