Natália
-3 °C
7 °C

Robotharcosok az ember ellen

2005.07.20. 01:07
A minden évben megrendezett Robocup idei fordulója nem hozott sok meglepetést a korábbi évekhez képest: a legnagyobb sikert most is a Sony kutyája érte el. A robotok megküzdöttek egymással terepmászásban, táncban és fociban. Szakértők szerint hamarosan sorra kerülhet az ember is.
A robotok egy szép napon majd elpusztítanak minket, ígérik a filmek évtizedek óta. A Robocup 2005 résztvevőinek többségét elnézve legfeljebb azt tudnánk elképzelni, hogy egy nagyobb robot véletlenül eldől, és agyoncsap valakit. Az Oszakában bemutatott csúcstechnológia ugyanis inkább esetlen, mint félelmetes, igaz, az összes nagy tömeggyilkos volt édes kisgyermek egyszer.

Nehéz kezdet


Klikk a képre!
Nyolc évvel ezelőtt, 1997-ben rendezték meg először a Robocup bajnokságot. A rendezvényen minden évben összejön a robotika krémje, hogy kicseréljék tapasztalataikat, na meg persze azért, hogy ádáz küzdelemben robotjuk győzedelmeskedjen a többieké fölött. A Robocup ugyanis a gépek küzdelméről szól, különféle versenyszámokban. Előfordul, hogy a szerkezeteknek áldozatokat kell menteniük, van, hogy elég, ha szépen táncolnak, de a legérdekesebb műsorszám, a foci csak három évvel ezelőtt jelent meg a palettán.

Aki olvasott legalább egy Asimov novellát könnyen elkeseredhet az Akihabara News filmes összefoglalója láttán. Az író novellái alapján már rég humanoidoknak kéne szolgálniuk minket, kávét főznének, kitakarítanának, magányos óráinkban beszélgetnének velünk, gyerekeinknek meséket olvasnának és hazavezetnék az autót, amikor seggrészegen kifekszünk egy hajnalig tartó buli után. Ehhez képest a Robocup 2005-ön bemutatott szerkezetek azzal küzdenek, hogy ne vágódjanak hanyatt állás közben.

Furcsa izék

Bár a kutatók nyilván kitettek magukért, egyelőre még messze Asimov álma. Bizonyára keveseket hoz lázba a kukacrobot, ami azzal hívja fel magára a figyelmet, hogy gyorsan csapkod a fejével meg a farkával. Sokaknak talán az sem különösebben izgalmas, ahogy egy lánctalpas jármű átmászik a terepakadályon. Ugyanígy álmosító lehet a fekete szemétkosár és a Mikiegér-tacskó mutáns házasságából született semmire sem jó izé.

Az esetleg hasznos, de inkább ijesztő kategóriába sorolható az a fehér robotkar, ami megeteti az embert. A szerkezet kitép egy darabot az ételből, majd vehemens, de bizonytalan mozdulatokkal az éhes szájba tömi azt. Nehéz elképzelni azt az embert, aki a remegő, bivalyerős robotkart a fogai közelébe engedné.

Komplex feladat

A leginkább várt műsorszám természetesen idén is a robotfoci volt. Hozzáértők szerint megtörténhet, hogy 2050-re a robotválogatott kiállhasson mondjuk a Real Madrid ellen, és a sportszerűség szabályait is betartva legyőzze azt. A foci egészen más kvalitásokat igényel egy robottól, mint amelyek rendelkezésére álltak például a Deep Blue-nak Kaszparov legyőzéséhez. Egy focista robotnak lényegesen összetettebb feladatokat kell megoldania, a változó környezet, a valós (és nem körökre osztott) időben jelentkező problémák, és a több egység összehangolt munkáját igénylő feladatok miatt.

Bonyolítja a helyzetet, hogy a gépeknek foci közben nem szimbolikus jeleket (futó, királynő), hanem konkrét problémákat kell feldolgozniuk. A sakk tudományos értelemben csak játék, míg a foci a valódi világ, így a hétköznapi felfogással ellentétben a labdarúgáshoz lényegesen komplexebb intelligencia szükségeltetik, mint a sakkhoz – robotikus értelemben.

Az egyetemek versenyzői mindenesetre elég esetlenül szerepeltek a bajnokságon, voltak, amelyek inkább csak ijesztgették, mint vezették a labdát, másik csak gurultak össze-vissza a pályán, igaz, jól szervezetten és biztos irányváltásokkal.

Pénz beszél


Galéria
Hogy mégis van remény, azt a Sony robotkutyái bizonyítják évről-évre. Az Aibót speciális hardverfunkcióinak és az Open-R SDK ingyen letölthető nyílt forráskódú fejlesztőszoftvernek köszönhetően szinte mindenre ki lehet képezni, nevelhetünk belőle harci kutyát, vagy épp tudathasadásos ebet, ami (aki?) vázának képzeli magát. Mindenesetre a focibajnokságon ezek az apróságok nyújtották a legszínvonalasabb teljesítményt, és az Aibókat nézegetve pillanatokra még hihetővé is vált az a 2050-es bajnokság.

Aibót egyébként bárki vásárolhat magának, igaz, legalább Ausztriáig kell utazni érte, és félmillió forintba kerül. De van rá kereslet, ami segíti a fejlesztést is, ennek megfelelően az Aibók focicsatája egyszerre volt rendkívül mulatságos (képzeljünk el négy-négy pucsító robotkutyát, ahogy egymást kicselezve, szenvedélyesen küzdenek a labdáért) és rendkívül ijesztő (képzeljünk el négy-négy robotkutyát, ahogy egymást kicselezve küzdenek a labdáért).

A kutya és az apokalipszis

Az apróságok pontos mozdulatokkal, szervezetten támadtak és védekeztek, igaz, nem tudtak gólt lőni az ellenfélnek. Ekkor ketten támadást intéztek a saját kapujuk ellen, hátha ott több sikert érhetnek el, ami rímel a Terminatorból ismert Skynet elképzelésére, amelyik szintén hazafele támadt, igaz, atomtöltetekkel.

Az Aibók küzdelmét vizsgálva bármilyen utópia elképzelhetővé válik, főleg hogy ezek a teremtmények a pénz hatalmát bizonyítják: a kereskedelmi forgalomban kapható, így hasznot hozó szerkezetek lényegesen fejlettebbnek tűntek, mint tudományos célokat szolgáló társaik.

A teremtés csak igény kérdése.