Árpád
-2 °C
9 °C

Sci-art

2005.07.17. 16:22
Sokmilliárd sejt, harminc-negyvenezer gén tökéletesíti és pusztítja az emberi testet. Génjeink megnyilvánulásai annyira komplexek, csodálatosak és szörnyűek egyszerre, hogy a művészeket is megihletik. A DNS kulturális ikonná vált.
A "genetikus kor" az ismert etikai és jogi problémák mellett számos esztétikai kérdést is felvet. A tudományos-technológiai fejlődés eszköztára bevonult a művészetekbe, új műfaj - stílus? - alakult ki: a paradox módon immáron több mint egy évtizedes sci-art.

Nem előzmények nélkül. Mary Shelley 1818-as Frankensteinje ezúttal is kiindulási pontként szolgál, de a szürrealisták és a dadaisták fantasztikus cyborgjai, kimérái szintén tudományos fantázia és művészi tudományosság metszéspontján születtek.

Ám a "genóm forradalma" mégis mindent megváltoztat: életünket, kreativitásunkat, kultúránkat. Klónok népesítik be a filmvásznat, Tilda Swinton kísérletező kedvű tudósról és három rosszlány-másolatról készít mozit (Technolust), Gattaca és S1m0ne kultikus klasszikussá merevedtek. A ProteinMusic szoftver DNS-szekvenciákat alakít melódiává, pár éve egy még meg nem született gyermek hipotetikus "meleg" génjére vonatkozó szülői döntés körül bonyolódó dráma (The Twilight of the Golds) járta be az Egyesült Államok színházait. Gyerekeknek szóló genetika-ismertető képregények készülnek, hetente jönnek ki új biotech-könyvek, Francis Fukuyama "poszthumán jövőnkről" szörnyülködik.

A témának számos - a művészi kifejezés széles skáláját, festészetet, szobrászatot, fényképet, installációt, videót, internet-alapú önmegvalósítást, performance-t felvonultató - kiállítást szenteltek. Általában felemás fogadtatásban részesülnek; a fokozódó média-érdeklődés viszont már a mainstream-mé válás kezdetét jelenti.

Az alkotások elsődleges célja nem a tudományos elméletek művészi nyelvre fordítása, és a laikus közönség számára történő népszerűsítésük, hanem a teóriák jövője: hihetünk-e bennük, hova vezetnek, hogyan reagál rájuk a művész, hogyan reagáljon az átlagember.

Daniel Lee például fura kereszteződésekről készíti digitális portréit: macskaemberekről, kétéltű homo sapiensekről, "manimálokról", és ki tudja, még miről, annyira felismerhetetlen mutációkkal szembesít. Nyugtalanító kereszteződéseket, boldogtalan szépségű kimérákat villant fel.

Eduardo Kac "transzgenikus" művészként határozza meg magát. Hibrid testei végleg szétrobbantják, átjárhatóvá teszik a tudomány és a művészet közti határokat. GFP Bunny projektjét egy genetikussal jegyzi: nyúléval keresztezve a Csendes-óceán északnyugati részén honos medúzafajta zöld fluoreszkáló proteint (GFP) tartalmazó génjét, foszforeszkáló emlős lett a végeredmény_ (Végeredmény, vagy folyamatos átmeneti állapot?) "Könnyű félni attól, amit nem ismerünk, vagy azt mondani rá, hogy szörnyű" - elmélkedik az alkotó. "De amikor a szemünkbe néz, megváltozik a jelenlét. Ismeretlen másságon kell elgondolkoznunk. Rájövünk, mennyire közel állunk egymáshoz. Ázsiai? Afrikai? Transzgenikus lényhez hasonlítva, jelentéktelen lesz minden külső jegy. Génterápiával olyan génekhez jutunk hozzá, melyekkel természetes módon nem rendelkeznénk. Közeleg az emberklónok kora..."

Szójáték-című Gene(sis)-e előbb Morze-jelekké, majd a DNS kettős spirál ábécéjévé - A, T, C, G - kódolt ótestamentumi idézeten alapul: "hagyjuk meg az ember uralmát a tenger halai felett!" Biblikus utazás és fizikai teremtés tanúi vagyunk. Kac saját DNS-mintáját lombikba tette, majd a mikroszkopikus képet sötét falra vetítette ki. "A művészek élő organizmusokkal fejezik ki gondolataikat" - írta a Washington Egyetem Genóm Projektjét vezető Maynard Olson. "Minél közelebb kerülnek hozzánk a megtervezett organizmusok, annál kényelmetlenebbül érezzük magunkat."

Tudományos matériából készített szervezetek, génfényképeink jelennek meg előttünk. Marc Quinn Sir John Sulston, a géntérképben segédkező brit tudós genomikus portréját készítette el, Gary Schneider saját kromoszómáiból gyártott önarcképet...

"A legtöbb sci-art munka fő problémája, hogy a genetikus determinizmus nézőpontjából indul ki" - véli Craig Venter, a Celera Genomics alapítója. "Annak ellenére, hogy a genóm lineáris sorozata döbbenetes ismereteket nyújt, önmagában mégse magyarázza meg, kik vagyunk, mi történik velünk."

Természetesen fontosak a moráliskérdések, de a művészeknek a tudományos felfedezések szépségével, mint színtiszta esztétikummal se ártana foglalkozniuk - sugallja Francis Collins, a Nemzeti Humán Genóm Kutatóintézet igazgatója.

Több fényt a (már ismert) sötétség mellé...

Ha már erre járok beugrom

..tényleg ez történt, Palau és Mikronézia szigeteit járva úgy döntöttem, hogy Saipanra is átugrom.

Kreuzenstein mesevára

Nézd meg Te is Laczko legújabb fotóit!