További Tudomány cikkek
- Megtalálták a másnaposság felelősét, de nem az, amire eddig gyanakodtak
- Ha nincs vérfrissítés, jönnek a bajok
- Magas rangú katonatiszt tűnt fel a világ legnagyobb hadseregében, de még mindig rejtély, ki irányítja őket
- Végre tényleg megoldódhatott Stonehenge rejtélye
- Még mindig mérgező az 1916-os verduni csata helyszíne
A (főként) görög, továbbá cseh, norvég, svájci, brit, francia, spanyol és portugál cégekből, kutatóközpontokból, felsőoktatási intézményekből álló SCIER (Sensor and Computing Infrastructure for Environmental Risks, Érzékelő és számítási infrastruktúra a környezeti kockázatok ellen) automatizált rendszere előrejelzéseket készít, felderíti és monitorozza a bajt, figyelmezteti a hatóságokat, elküldi az érintetteknek a helyzet kezeléséhez nélkülözhetetlen információkat. A közszolgálati szereplőket valósidejű adatokkal ellátva, megkönnyít azok erőinek koordinálását, s így a gyorsabb reagálást is.
Városi és vidéki környezetek találkozási pontjai
A rendszer vizsgálódásai a város és vidék – katasztrófavédelmi szempontból általában elhanyagolt – találkozási pontjaira (urban-rural interface, URI), folyókkal, erdőkkel stb. körülvett lakó- és ipari területekre terjednek ki. E környezetek biztonságosabbá, lakhatóbbá tétele a cél, ami azt is jelenti, hogy a közszolgálatok mellett maguk az ott élők szintén rendszeresen figyelhetik a rájuk leselkedő természeti veszélyeket (köz- és magánszektor együttműködése).
Az ambiciózus terveket megvalósítandó, a SCIER különböző csúcstechnológiákat (érzékelési, kommunikációs és hálózati megoldásokat) igyekszik közös nevezőre hozni: egyrészt önszerveződő, -javító és -konfiguráló szenzorhálózatokat, másrészt a szenzorikus adatok fúzióját, adatkezelési sémákat, harmadrészt a grid-számításokat. Az első a katasztrófához vezető természeti kockázatok felderítését és monitorozásukat, a második a kinyert adatok kezelhető információvá alakítását, a harmadik (biztosítva a szükséges számítási kapacitást) a kockázati tényezőnek számító jelenségek fejlődési modelljeinek elkészítését célozza.
Megoldási szintek
A SCIER kétszintű megoldást javasol: az első a különösen kockázatos URI területeken elhelyezett, a helyi irányítóegységekkel vezeték nélküli kapcsolatban álló mérő- és megfigyelőeszközökre (talajon, folyóban elhelyezett szenzorokra, videókamerákra, meteorológiai műszerekre stb.) vonatkozik. A rendszer strukturálja és összehasonlítja az ezekkel összegyűjtött nyers adatokat. Képes megállapítani, hogy egy mérés helyes vagy valótlan, filterezi azokat, s így nem ad le indokolatlan figyelmeztető jelzéseket.
A második szint akkor aktiválódik, miután a helyi irányítóegység eldöntötte, hogy valós a veszély. A katasztrófák rendkívül kritikus első óráira vonatkozó vészmegoldások ekkor kerülnek kidolgozásra.
„Nem állítjuk, hogy napokkal korábban képesek lennénk szimulálni például egy tűzvészt” – jelentette ki Sotiris Kanellopoulos, a projekt technikai koordinátora. – „Viszont pár órával előtte, igen.”
A kutatók a természeti katasztrófák lefolyását illetően kifinomult – a helyi geográfiára vonatkozóan bőséges információt tartalmazó, szenzoroktól begyűjtött valósidejű adatokon (lehullott csapadékmennyiségen, hőmérsékleten és más változókon) alapuló – matematikai modelleket használnak.
Forgatókönyvek szimulálása
Mindezekből azt a következtetést vonták le, hogy jó előrejelzés és az érintett hatóságok kezelhető információval való ellátása csak úgy lehetséges, ha az adott katasztrófáról több – igen különböző – szimulációt készítenek. A forgatókönyveket pontozzák, így próbálják kiszűrni a valószínűtleneket. A részletes anyaghoz a legvalószínűbbet tekintik alapul.
„A szimulációk referenciatérképen vizualizálódnak, azaz, az érintettek közvetlenül láthatják, hogy az adott területen mi fog történni a következő két-három órában” – magyarázza Kanellopoulos.
Viszont az ennyire bonyolult szimulációk valósidejű létrehozása rendkívül számításigényes, amit gyakorlatilag csak gridszámításokkal – az internetnél gyorsabb hálózatba rendezett több ezer számítógép kihasználatlan kapacitásának szimultán igénybevételével – kivitelezhető.
A rendszert természetesen a gyakorlatban tesztelik, sőt, már létezik is egy – a csehországi árvízhelyzetet monitorozó/kezelő – működő hálózat. A következőt Athénban, az erdőtüzek megfigyelésére vizsgáztatják, majd állítják munkába (a sikeres teszt után). Franciaországban szintén terveznek egyet.