További Tudomány cikkek
A nyolc perces repülés adatainak elemzése azonban még beletelhet pár napba, és csak ekkor derül majd ki, hogy minden kifogástalanul működött-e. Mindenestre bíznak benne, hogy a scramjet pályája végén elérte a 2,4 km/s-os (8,600 km/h) sebességet.
Ez volt az első igazi
Scramjetet előszőr az amerikai Védelmi Minisztérium fejlesztőcsoportja (Darpa) röptetett 11 hónappal ezelőtt. Ezt a szerkezetet azonban még egy rögzített kilövőállásból bocsátották útjára. Ezért a queenslandi egyetem mostani tesztje tekinthető az első sikeres nyílt légtéri scramjet-repülésnek. Ez volt egyébként az egyetem csapatának második próbálkozása, első alkalommal ugyanis a kísérlet a gyorsító rakéta hibája miatt meghiúsult.
Hetedannyi üzemanyag kell
A scramjetek jóval könnyebbek, mint a hasonló teljesítményre képes hagyományos hajtóművek. Mivel hiperszonikus hajtóművek az üzemanyag elégetéséhez a repülés közben beszívott levegőt használják, sokkal kevesebb - nagyjából hetedannyi - hajtóanyagra van szükségük, és emiatt kisebb az induló tömegük is. A hajtómű az üzemanyagot a beszívott nagysebességű légáramba fecskendezi, ahol összekeveredik a levegővel és ezredmásodpercek alatt elég.
Huszonötszörös hangsebesség
A folyamat azonban csak 5 Mach feletti sebességnél indul be, ez azt is jelenti, hogy hagyományos rakéták is szükségesek ahhoz, hogy a jármű a megfelelő sebességre gyorsuljon. Üzemanyagnak általában folyékony hidrogént használnak, ennek előnye, hogy felhasználás előtt hűti a motort. A scramjetek felső sebességhatárát még nem sikerült meghatározni, de elméletileg magasabb a Föld körüli pályára álláshoz szükségesnél (20-25 Mach).
Bár a scramjetektől sokan az interkontinentális repülés forradalmasítását várják - egy ilyen módon hajtott repülővel ugyanis két óra alatt el lehetne jutni Londonból Sydney-be -, kezdetben várhatóan inkább kisebb szállítmányokat, például műholdakat fognak az űrbe juttatni és pályára állítani a segítségükkel.