Sebgyógyítás elektromossággal
A tudomány még kevéssé foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy az elektromos mezők milyen hatást gyakorolnak a sejtek mozgására. Pedig az elektromosság igenis jelen van szervezetünk belsejében, például az idegsejtek jelzései feszültségkülönbség formájában terjednek. Ez a felfedezés mellesleg nagyon régi: az elektromosság szerepét az olasz Luigi Galvani több mint 300 évvel ezelőtt fedezte fel, békákat tanulmányozva. Egy századdal később pedig egy német kutató, Emil Du-Bois Reymond már az elektromosság és a sebhegedés kapcsolatrendszerét is tanulmányozta: egy vágást tett saját karján, s utána megmérte, hogy milyen elektromos mező keletkezett a seb környezetében.
Iontapasz
A legkisebb vágás helyszínére is több ezer sejtet küld a szervezet. Egyesek közülük a fertőzés ellen küzdenek, mások pedig a hegedés folyamatát indítják be. Ma már bizonyított tény, hogy a megsérült sejtek ilyenkor egy olyan vegyületet választanak ki, amelyek odavonzanak újabb sejteket, és így segítenek "betömni" a sebet.
Az elektromos mezőket a seb környékére sereglő pozitív vagy negatív töltésű ionok hozzák létre. Amikor a brit kutatók a seb környékén mesterségesen egy olyan elektromos mezőt teremtettek, amely ellentétes polaritással rendelkezett, mint a szervezet által a helyszínre küldött ionok, akkor a gyógyítást végző sejtek - az elektromos jelzés irányát követve - eltávolodtak egymástól és a seb újra kinyílt. Amikor viszont megfordították a polaritást, azaz az egybeesett a szervezet által küldött ionok polaritásával, a seb behegedt. Az elektromos mezők feszültségének módosítása szintén jelentőséggel bír: ez a hegedés gyorsaságát befolyásolja.
A felfedezés segítheti a krónikus, nagyon nehezen hegedő sebek gyógyulását. A kutatók egyébként máris kifejlesztettek egy olyan vegyületet, amely - ha a seb környékére kenik - növeli a ionáramlást, és ezzel az ott kialakult elektromos mezőt, és így segíti a gyógyulást.