Hogyan növesszük meg az orrunkat?
További Tudomány cikkek
Észlelés-, illetve érzékeléskutatók immár nemcsak optikai csalódásokat tudnak kelteni bennünk, hanem képesek elérni, hogy nagyobbnak képzeljük az orrunkat, mint amekkora valójában. De ha akarjuk, soványabbak is lehetünk pár pillanatra.
Ha az ember inait, csuklóját vagy bokáját elég ideig rezegtetik, vibráltatják, megváltozik bennünk a "testtudat", pontosabban testünk egyes részeit nagyobbnak érezhetjük. Más testrészeinket viszont kisebbnek is fel lehet tüntetni képzeletünkben a módszerrel, amely újfajta érzéki csalódásokat okozhat.
Szürreális tapasztalatokat szerezhettek azok a kísérleti alanyok, akik részt vettek a Brandeis Egyetem kutatásában. James Lackner kísérleteiben ugyanis az Achilles-inak rezegtetésével a bekötött szemű tesztszemélyekben képes volt előidézni azt az érzést, mintha előrebillent volna a testük.
A Pinokkió-illúzió
Volt, aki a vibráció hatására azt hitte, hogy teste 360 fokos fordulatot hajtott végre. Lackner egyébként más kísérletekről is ismert: ő ugyanis a Pinokkió-illúzió felfedezője. Ez azt jelenti, hogy a megfelelő helyen és intenzitással végrehajtott vibrációval testünk "önészlelését" meg lehet változtatni. Kísérleti személyeknél sikerült orruk hosszát tízszeresére növelni - természetesen képzeletben.
Ehhez Lackner megint csak bekötötte a tesztszemélyek szemét, majd megkérte őket, hogy a hüvelyk- és a mutatóujjukkal érintsék meg az orruk hegyét. Időközben vibrációval megzavarta a bicepszüket. Már néhány másodpercen belül arról számoltak be a résztvevők, hogy megnőtt az orruk, volt, aki 30 centiméteresnek hitte ezt a testrészét.
Hatodik érzék
A résztvevők nem hazudtak, tulajdonképpen csak egy érzéki csalódás áldozataivá váltak. A jelenség ugyanis egy olyan érzékszervünk manipulálása révén következett be, amelynek létezéséről a legtöbb ember nem is tud. Egyfajta hatodik érzékről van szó, ami izmainkban rejlik. Az izmokban kis érzékelők helyezkednek el, az úgynevezett orsók, amelyek állandóan "mérik" az izmok összehúzódását és kinyújtását. A "mérési adatokat" az agyba továbbítják, ahol "összeáll a kép" arról, hogy milyen pozícióban is van testünk. Ez a "helyzetérzék" szükséges ahhoz, hogy kontrollált mozgást végezhessen az ember.
Ám, mint ahogyan szemünk is lehet optikai csalódás áldozata, a helyzetérzéket is meg lehet zavarni - a Pinokkió-illúziónál például az izmok úgy érzik, hogy nyújtottabb állapotban vannak, mint ténylegesen. Ezért érzékelik a kísérleti személyek hosszabbnak az orrukat a valóságosnál - írja a Spiegel Online.
Legyünk soványak - pár pillanatra!
Másféle manipulációval éppen ellentétes hatás érhető el: rövid ideig a tudósok képesek előidézni azt is, hogy valaki nádszálvékonynak képzelje magát. Ha bizonyos inakat és ízületeket megfelelően "megdolgoznak", akkor a csuklónk például jobban behajlítottnak érezheti magát, és így ha a derekunkra tesszük a kezünket, úgy tűnhet, mintha eltűnne a vastag csípőnk, vagy éppen az "úszógumink". Természetesen ezt az érzést csak pár pillanatra élhetjük át.
A kutatók nem elégedtek meg az izmok vizsgálatával, hiszen az érzékelt adatok feldolgozása nem a karunkban történik, hanem az agyban. Henrik Ehrsson, a londoni University College munkatársa például megvizsgálta, hogy melyik agyi terület aktivizálódik a legjobban akkor, amikor a csípőnket "kecsesebbnek" érzékeljük a valóságosnál. A mágnesrezonanciás szkennerrel végzett analízis kimutatta, hogy a posterior parietalis cortex (PPC) nevű rész lehet agyunkban a felelős ezért az érzéki csalódásért, amely egyébként a csuklóízületek és izmok megdolgozása révén alakul ki. (A Gyógyszerészet című szaklap 2004 decemberi számában megjelent cikkében olvasni lehet a PPC-ről, amely amúgy a rövidtávú memóriában is fontos szerepet játszik.)
Ehrsson kísérletében egyébként minél inkább karcsúbbnak érzékelte magát valaki, annál aktívabb volt a PPC. A kutató szerint valószínűleg ez az agyterület felelős a testérzetért, illetve a "helyzetérzékért", amellyel észleljük, milyen állapotban, helyzetben vannak végtagjaink, illetve más testrészeink.