Ókori és középkori mészárszék az Aquincumi Múzeumban
További Történelem cikkek
- 30 éves a rendszerváltó paktum, 30 éve ül Orbán a parlamentben
- A vérengzés nem egyszeri kisiklás, hanem a szovjet politika része volt
- Évekig náci megszállás alatt volt az ország, mégis megmenekült a zsidók 99 százaléka
- Mostantól bárki elolvashatja Rákosi Mátyás magánleveleit
- Megtalálták a világ legöregebb macskáját
Az Aquincumi Múzeum közleménye szerint a háromnapos rendezvényen a régészeti állattan csaknem valamennyi hazai művelője mellett szlovák és szlovén archaeozoológusok is részt vettek.
A múzeum ismertetője szerint Krish Seetah kutatómunkájának különleges hitelt ad, hogy 13 évesen szülőföldjén, Mauritius szigetén mészáros-inasnak szegődött. Családja később Londonba költözött, hogy a fiút taníttathassa.
Amikor Krish Seetah elkezdte régészeti tanulmányait, azt remélte végleg búcsút mondhat tanult mesterségének, hamar rá kellett azonban ébrednie, hogy kétkezi gyakorlata mekkora segítség az ásatásokon talált vágóeszközök értelmezésében, sőt a csontokon ejtett darabolás- és vágásnyomok felismerésében.
Olyan részletekre lett figyelmes, amelyek fölött a húsfeldolgozásban járatlan kollégái addig vagy átsiklottak, vagy - tapasztalatok híján - egyenesen félreértelmeztek.
Az ásatásokon talált állatmaradványok általában részei az egykori konyhahulladéknak, ami kulturális tartalmat hordozó régészeti leletnek számít. Az egyes testrészek hasznosításának pontos rekonstrukciója nemcsak az egykori hús- és hentesáruk választékára utal, hanem az elkészítés módjára is.
Mindezeket Krish Seetah két őztetem feldarabolásával szemléltette az Aquincumi Múzeum területén tartott archeozoológiai szakmai napon. Az egyiken ő maga dolgozott, a másikon a résztvevők sajátíthatták el az alapvető fogásokat, próbálhatták ki az e célra pattintott kovapengéket, valamint a hiteles római és középkori bárd-, illetve késmásolatok használatát.
A történetileg hiteles módszerekkel feldarabolt hús estére egy bográcsban végezte.
A múlt hétvégén tartott rendezvény második napján a résztvevők régészeti csonttöredékeken próbálták azonosítani a vágásnyomokat, majd Krish Seetah ismertette a témába vágó kutatási eredményeit. A fémeszközök megjelenése előtt kőpengékkel darabolták fel az elejtett vadat, ehhez pedig szükséges volt az állatok anatómiai felépítésének alapos ismerete: a tetemet az izmok és ízületi tokok mentén ejtett apró vágásokkal kellett szétbontani.
"Az idők során javuló minőségű vas-, majd acélkések és -bárdok nemcsak megkönnyítették ezt a munkát, hanem lehetőséget adtak az egyes testrészek elkülönítésének változatosabb módjaira, az ízlés megnyilvánulására is. Mára az állatok feldarabolását nem a technikai korlátok, hanem a piaci igények határozzák meg. Ha meggondoljuk, mennyire szokásaink, kultúránk függvénye, hogy miféle húst, hogyan elkészítve találunk étvágygerjesztőnek, azok régészeti azonosításának fontosságához semmi kétség nem férhet: az ásatási állatmaradványok állapota nemcsak a húsfogyasztás gazdasági vonatkozásairól, hanem minőségi arculatáról, divatjairól is árulkodik. Olyan kutatási terület, amelyben a különböző régészeti korszakokból származó leletek összehasonlításának különösen nagy jelentősége van" - emeli ki az Aquincumi Múzeum közleménye.
A régészeti állattani műhely harmadik napján Krish Seetah másik, fontos kutatási területéről, a lovak fogazatának alakelemzéséről tartott előadást.
Az egyes fogak rágófelületéről készített digitális fényképeken kijelölt mérőpontok segítségével leírt formák alapján a mai fajták (angol telivér, izlandi) ismert korú és nemű egyedeinek fogai matematikailag összehasonlíthatók. Az így megállapított összefüggések hasznosíthatók az ismeretlen származású régészeti lófog-leletek osztályozásában. Az utóbbiak DNS-vizsgálatával részben kiszűrhetők a fog szerkezetére ható környezeti tényezők, így világosabb kép alkotható az egykori lóállományok genetikai szerkezetéről, eredetéről.