Megtalálták a világ legöregebb péniszét

A páncélos őshalak (Placodermi) a gerinchúrosok (Chordata) törzsének a gerincesek (Vertebrata) altörzsébe tartozó kihalt osztálya. A devon és karbon időszakban az édesvizek uralkodó csúcsragadozói voltak, de a tengerekben is éltek. Több nagyméretű, öt-tíz méteres faj is tartozott közéjük. Fejüket és a törzs elülső felét bőr eredetű csontokból álló egységes páncél védte. Testük farki része csupasz vagy pikkelyes volt, a fejüket mozgatni tudták. Az ősi formák váza csontos, a későbbieké porcos volt.

A fosszíliára még 2001-ben bukkantak Ausztrália nyugati részén. Az őshal hasi részén egy hosszú, csontos képződményt fedeztek fel. Ám mint Kate Trinajstic, a perth-i Curtin University paleontológusa és a tanulmány szerzője rámutat, a képződményt eredetileg nem vették számításba mint nemzőszervet, mivel túl hosszúnak találták.

Tüzetesebb vizsgálatnál azonban rájöttek, hogy valójában hím ivarszervről van szó. „Meg voltunk lepődve a méretén, valami kisebbre számítottunk – magyarázta Kate Trinajstic, aki szerint a páncélos őshal ivarszerve erektilis funkcióval rendelkezett. – Behatolt a nősténybe, ahol a képződmény tölcsérként működött, betöltve a spermiumokat.”

A paleontológus szerint a páncélos őshalak hím ivarszervének felfedezése lehetővé teszi a jövőben más fosszíliákon a nem meghatározását. „Első hallásra ez alapvető követelménynek tűnik, de eddig képtelenek voltunk erre.”

John Long, a Museum Victoria paleontológusa szerint a lelet a gerincesek belső megtermékenyítésének egyik legkorábbi példája. Ez jelentős felfedezés, hiszen a páncélos őshalak hetvenmillió éven át uralták a vizeket, de semmit sem tudtuk a szaporodásukról. Ha a tudósok megismerik az őshalak anatómiáját, többet tudhatnak meg a gerincesek, beleértve az ember evolúciójáról.