Európa, Arábia a láncait elhajítja!
További Történelem cikkek
- 30 éves a rendszerváltó paktum, 30 éve ül Orbán a parlamentben
- A vérengzés nem egyszeri kisiklás, hanem a szovjet politika része volt
- Évekig náci megszállás alatt volt az ország, mégis megmenekült a zsidók 99 százaléka
- Mostantól bárki elolvashatja Rákosi Mátyás magánleveleit
- Megtalálták a világ legöregebb macskáját
1848 első felében Európa szétvert, vagy éppen diadalmat ünneplő tüntetésekkel volt tele. 2011 elején az arab világot rázta meg hasonló sorozat.
A párhuzam azért is helytálló, mert az okok, követelések és a politikai helyzet is hasonló volt. Az 1848-as európai forradalmak egyik fontos előzménye volt, hogy az 1846-ban és 1847-ben Európa-szerte rossz volt a termés, és ettől felmentek az élelmiszerárak. Ez felerősítette az elégedetlenséget. Az akkori európai helyzethez hasonlóan a 2011-es arab tüntetések egyik kiindulópontja volt, hogy az elmúlt években elszabadult élelmiszerárak felháborították az embereket. Számos országban a benzin és az alapvető élelmek árának csökkentésével igyekeztek a kormányok leszerelni a tüntetéseket (Algériában, Jordániában, Jemenben például).
A politikai követelések is részben hasonlók voltak. Az 1848 és 2011 forradalmárai is szabadon választott kormányokat akartak. Visszatérő közös követelés volt a sajtószabadság erősítése, a politikai rendőrség gyengítése.
Még a történelmi helyzetben is voltak párhuzamok. Az 1848-as forradalmak bő harminc évvel a Napoleon bukása után megszilárdult konzervatív európai elit ellen indultak. A Szent Szövetség által 1815-ben berendezett európai politikai rend eddigre vált elviselhetetlenné nagyon sokak számára, felnőtt egy új generáció, amely nem fogadta el az abszolutisztikus kormányzást. Az idei arab forradalmi hullám körülbelül harminc-negyven évvel követte az előző nagy átrendeződést a térségben. A hatvanas évek végén a térség államaiban a balos eszmék a nacionalizmus eszménye hozott nagy változásokat. Általában a hadsereg vette át az irányítást a hagyományos elittől, ám az akkoriban felemelkedett elnökök a régi arisztokratákéhoz hasonló diktatúrákat szerveztek. A most elűzött vagy megtámadott politikai vezetők többsége éppen egy generációval ezelőtt jutott hatalomra.
A tartalmi párhuzamokon túl most pedig nézzük a forradalmi láncolatok terjedésének hasonlóságát, egy sajátos időszalagon keresztül:
2010.
december 17.
Égő ember
Mohamed Bouazizi tunéziai zöldséges felgyújtja magát. Sokadszor fordult elő, hogy a városi hatóságok olyan okmányokat követeltek tőle, amelyek nem is léteztek, csak hogy megsarcolják. A férfi áruját elkobozták. A kétségbeesett tiltakozásnak gyorsan híre ment Tunéziában, és országszerte szolidaritási tüntetések sora kezdődött. Így kezdődött a nagy arab tüntetések sorozata.
2011.
január 6.
Algéria megmozdul
A továbbra is tartó tunéziai megmozdulások hatására Algéria több városában is tömegtüntetéseket tartanak. A tiltás ellenére sokan mennek ki az utcára. A kormány a feszültség csökkentéséért adócsökkentést és az élelmiszerárak állami kontrollját jelenti be.
január 12.
Amnesztia Tunéziában
Leváltják a tunéziai belügyminisztert és szabadon engedik a letartóztatott tüntetők nagy részét. Eddigre sok halottja is van a megmozdulásoknak.
1848.
január 12.
Palermo elkergeti a Bourbonokat
Szicíliában zavargások kezdődnek, miután a palermói polgárok és nemesek követelésére a megadott határidőig (január 12.) a nápolyi király nem adott alkotmányt. Kemény harcok után a sziget nagy része a helyi főmenesekből álló kormány irányítása alá kerül. 1849 májusában a Bourbon-család spanyol ágához tartozó uralkodó visszaszerzi az ellenőrzést a sziget felett.
2011.
január 14.
Győz a forradalom Tunéziában
Elmenekül hazájából Ben Ali, Tunézia elnöke. A 23 éve hatalmon lévő 74 éves politikus Szaúd-Arábiában lel menedékre.
január 25.
Kairó főterén óriási tömeg gyűlik
A forradalmi láz utoléri Egyiptomot. A hatósági tiltás ellenére hatalmas tömeg követeli az elnök lemondását a főváros főterén. 29-én Mubarak leváltja a kormányt, de a tüntetőknek ez nem lesz elég.
1848.
január 27.
Tüntetnek Nápolyban
A palermói forradalom hatására óriási tömeg követel Nápoly utcáin alkotmányt. Ferdinánd király itt is lövetni akar, de tábornokai lebeszélik erről. Ezért engedett: kiadott egy alkotmányt, ami alig csorbította a királyi teljhatalmat és leváltotta gyűlölt rendőrminiszterét. Ez megnyugtatta a nápolyiakat.
2011.
január 27.
Ezrek követelik az elnök távozását Jemenben
Jemen fővárosában több ezer ember követeli a 30 éve hatalmon lévő elnök lemondását. A megmozdulások hatására február 2-án az elnök bejelenti, hogy 2013-ig tartó mandátumát kitölti ugyan, de utána végleg visszavonul.
január 28.
Forrongó hangulat Jordániában
Jordánia több városában és Ammanban is ezrek követelnek olcsóbb élelmet és több szabadságot. Február 1-én a király leváltja a miniszterelnököt.
február 11.
Mubarak megbukik
Az egyiptomi tüntetők elérik legfőbb követelésüket: Hoszni Mubarak elnök 30 év után távozik a hatalomból. Az irányítást a hadsereg veszi át.
február 13.
Vérfürdő Bahreinben
A király és a kormány ellen tüntető síitákkal szemben brutálisan lép fel a bahreini rezsim. A tüntetések mégis folytatódnak, és 19-én a koronaherceg bejelenti, hogy többet nem oszlatnak fel békés tüntetéseket.
február 18.
Líbiában vérzivataros forradalom kezdődik
A líbiai Bengáziban a tüntetők súlyos véráldozatok árán fokozatosan átveszik a hatalmat. Az ország nyugati fele Kadhafi ezredes ellenőrzése alatt marad. A forradalom még március közepén is tart.
február 20.
Tüntetések Marokkóban
A király hatalmának csökkentését követelik Marokkó több városában, a legnagyobb tömeg Rabatban gyűlik össze.
1848.
február 22.
Párizsban a forradalom elkergeti a királyt
szélesebb körű választójogot és nagyobb hatalommegosztást követelő tüntetés fordul forradalomba Párizsban. Lajos Fülöp király elhagyja az országot. Kikiáltják a köztársaságot és novemberben új alkotmányt fogadnak el. Az első elnökválasztást Louis Bonaparte nyeri, aki 1852-ben visszaállítja a monarchiát és császárrá koronáztatja magát.
február 27.
Forradalom Badenben
A Badeni Nagyhercegség központjában német egységet és alkotmányt követelő ifjak építenek barrikádokat. Április 12-én újabb véres megmozdulások után kikiáltják a köztársaságot, de a forradalmat a hónap végére leverik.
2011.
február 27.
Újabb fordulat Tunéziában
Lemond az ügyvezető miniszterelnök, miután egy kormány ellen tüntető fiatalt megöltek a katonák.
1848.
március 9.
Zászlót bont a német trikolór
Frankfurtban a szövetségi gyűlést tartó német államok képviselői kinyilvánítják, hogy egységes államban akarnak élni. Közös szimbólumul a fekete-vörös-arany színeket választják. Májusban a gyűlés parlamentté alakítja át magát.
március 11.
Forradalom Prágában
Függetlenséget és alkotmányt követelnek a prágaiak a Habsburg elnyomással szemben. Pünkösdkor újabb tüntetések kezdődnek, de azt vérbe fojtják a császári csapatok.
március 13.
Forradalom Bécsben
A császári hatalom ellen forradalom tör ki a Habsburg Birodalom központjában. V. Ferdinánd leváltja Metternich kancellárt és további engedményeket ígér. Májusban újabb tüntetések hatására előbb alkotmányt és választójogot ígér a császár, majd Innsbruckba menekül. Nyárra a Habsburg család visszaszerzi a hatalmát a fővárosban.
március 15.
Forradalom Pesten
Nagyobb autonómiát, saját kormányt és polgári fordulatot követelő tömegtüntetés zajlik a magyar városban. A hír hatására a pozsonyi rendi gyűlés a követelések egy részét továbbítja az uralkodónak, akinek jóváhagyásával 17-én megalakul az első magyar kormány. A demokratikus átmenetet ősztől katonai erővel igyekeznek a Habsburgok leverni. A kezdetben sikeres magyar szabadságharcot 1849 augusztusára orosz katonai segítséggel leverik.
március 18.
Forradalom Milánóban
A Habsburgok újabb jelentős városából igyekeznek elűzni a császári csapatokat.
március 18.
Forradalom Berlinben
Barrikádok épülnek Poroszország fővárosában. A hadsereg először brutálisan lép fel, majd mégis engedményeket tesz az udvar, és néhány héttel később már hivatalosan is hősnek nevezik a zavargások áldozatait.
március 22.
Forradalom Velencében
A Habsburgok újabb itáliai városát éri el a forradalmi láz.