Szabadság, szerelem, szerelem, szerelem

Március 15., délelőtt, irány a nyomda

Petőfi és Jókai megismételt produkcióját minden helyszínen egyre többen hallgatták, az utolsó egyetemi stációnál már ötezresre duzzadt a tömeg. Útjuk a Szép és a Hatvani utcák sarkán álló Horváth házhoz vezetett, amelyben a Landerer és Heckenast nyomda működött. Amíg Petőfiék bementek, kint, a nyomda előtt Bulyovszky Gyula szónokolt az egybegyűltekhez. A tömegben felismerte őt egy feltűnően szép, 15 éves lány, akivel korábban egy bálon már találkoztak. Akkor még csak köszöntek egymásnak, de a 21 éves fiatalember és a kamasz lány aznap estére már egy pár voltak, fél év múlva pedig házastársak.

Bulyovszky Gyula fiatal jogász korábban az Ellenzéki Kör bálján találkozott először a még tinédzser-korú Szilágyi Lillával. A lány apja színész volt, így ő hétévesen a Nemzeti Színház tagja volt, tizenöt éves korától pedig már főszerepeket játszott. A nyomdánál történt találkozást követő este, a Nemzeti Színházban már az első csók is elcsattant. A márciust követő zsúfolt hetekben, a számtalan népgyűlés és rendezvény mellett a párnak egymásra is maradt ideje, november 8-án tartották meg esküvőjüket. Lilla kirobbanó tehetség volt, aki nagyon is tisztában volt tálentumával. Nem volt hajlandó másodhegedűs lenni a kor divatos színésznői mögött, emiatt rendszeresen konfliktusba került kolléganőivel, köztük is elsősorban Laborfalvi Rózával. Huszonöt évesen szakított a magyar színházi világgal, és fél év múlva már ő volt Németország ünnepelt színésznője. Férjével Drezdában telepedtek le, ahol Lilla von Bulyovszky néven mint szász királyi udvari színésznő szerzett hírnevet. Később Münchenbe szerződött, ahol lelkes rajongói közé tartozott a bajor király is. Sikeres, gazdag asszonyként vonult vissza, felváltva élt grazi és budapesti otthonában. A házaspár íróként öregedett meg: Lilla fordított, – ő ültette át magyarra először Dumas Kaméliás hölgyét –, Gyula pedig tárcákat írt a kor legismertebb lapjaiba. A férj halt meg előbb, Lilla hátralévő életében jótékony célokra, például idős színészek támogatására ajánlotta fel vagyonát.

Március 15., dél

Délre a 12 pont és a Nemzeti dal is ki lett nyomtatva. Irinyi innen küldte haza a forradalmi tömeget ebédelni. Közölte, hogy a nyomdászok elegendő példányt fognak nyomtatni, és délután három órakor a Nemzeti Múzeum kertjében mindenkinek jut majd. A fiatalok azonban nem ebédeltek, hanem a Nemzeti Színházba siettek. Aznap eredetileg Soulié Két anya gyermeke című színművét mutatták volna be, de ha egy forradalmat írók csinálnak, ott a dramaturgiának is nagy szerepe van. A fiatalok előre megtervezték az estét, és Bajza Józsefet, a színház igazgatóját arra kérték, hogy aznap inkább a Bánk bán kerüljön színre. Az igazgatóra átragadt a lelkesedés: estére ingyenes előadást hirdetett.

A 44 éves Bajza szigorú direktor és még szigorúbb kritikus volt, senki sem gondolta róla, hogy eközben majd' minden nap szerelmes leveleket ír feleségének, Csajághy Júliának. Annak a Júliának, aki Vörösmarty Laurájának nővére volt. „Kérlek leveleimet ne mutogasd senkinek. Azok csak neked vannak írva. Én nem szeretem érzéseimet mindenki előtt kitárni. Kevés ember van, ki az ilyet meg tudja érteni s minek azt másnak tudni, a mi csak neked van írva?” Bajza nem Petőfiék romantikus módján volt szerelmes, maga írja, hogy ő nem olvadozó és mézes férj, nem hajtja örökké azt, hogy mennyire szereti feleségét, de leveleiből mégis a legmélyebb érzelmek sejlenek ki. „Édes Julcsája” nélkül elhagyottnak és magányosnak érezte magát, s sok kollégájával ellentétben ezért nem foglalkoztatta a színházában játszó csodált színésznők szépsége sem.

Március 15., délután, a Nemzeti Múzeumnál

Délután a múzeumnál tízezer ember gyűlt össze, itt Vasvári és Irinyi szónokolt, a közhiedelemmel ellentétben Petőfi itt nem szavalt. Elhatározták, hogy átvonulnak a pesti városházára, hogy a közgyűlést 12 ponthoz való csatlakozásra bírják. A városházához igyekvő tömeghez ekkor csatlakozott Klauzál Gábor volt országgyűlési vezérszónok, és Nyáry Pál, Pest vármegye másodispánja. A két liberális politikus estére átvette a mozgalom irányítását, és elérték, hogy a pesti polgárok többsége a radikális fiatalok oldalára álljon.

A 44 éves Nyáry maga is romantikus hősszerelmes volt. A korszak leghíresebb, nemzetközileg is elismert magyar primadonnáját, Schodelné Klein Rozáliát szerette. Rozika szoprán hangjának már kiskorában csodájára jártak, zenetanára, Schodel János nemcsak a lány hangképzésében, hanem magánéletében is komoly szerepet vállalt: ahogy tanítványa 15 éves lett, elvette feleségül. A lány bejárta Európa nagy színpadait, itthon azonban az intrikus Déryné megpróbálta elütni a jó szerepektől. 1840 egy nyári estéjén a Svábhegy tetején egy bükkfa árnyékában tartottak spontán bemutatót barátaival. A színészek verseltek, az énekesek daloltak, majd Schodelné előadta Norma áriáját Bellini operájából. A közönség soraiban helyet foglaló Nyáry Pálra olyan hatást gyakorolt az előadás, hogy felpattant a helyéről és felkiáltott: „Legyen hát e bükkfának a neve, mától kezdve, Normafa!” Innen indult el a primadonna és a politikus szerelme. Schodelné elvált, és nemsokára a Nemzeti Színház vezető énekese lett. 1844-ben ő volt az első Szilágyi Erzsébet Erkel Hunyadi László c. operájában. Ezzel egy csapásra ünnepelt sztár lett. Nyáryval nem házasodtak össze, de együtt éltek.

1848-ban Nyáry a pesti forradalom egyik vezéralakja, majd a Békepárt vezére lett. Végig kitartott a kormány mellett, és nem hagyta el az országot sem. Elfogták, és annak ellenére, hogy nem szavazta meg a trónfosztást, előbb halálra, majd 10 év várfogságra ítélték. Schodelné 1849. július 27- én Verdi Macbeth című operájában énekelt utoljára, később Nyáryval való kapcsolata miatt nem léphetett színpadra. Nyáregyházára költözött, hogy a gazda nélkül maradt omladozó kastélyt rendbe tartsa. Ott is halt meg bebörtönzött szerelmére várva 43 évesen. Nyáry kiszabadult, és a kiegyezés után az ellenzék meghatározó politikusa lett. Mivel nem tudott a politika fő irányával azonosulni, öngyilkos lett. Búcsúlevelében azt kérte, hogy szerelmével közös sírba temessék.

Március 15., a Városházán

A forradalmi küldöttség a városházán a közgyűléssel megszavaztatta a 12 pontot, az immáron a város pecsétjével is ellátott dokumentumot vitték tovább. Az utcán azonban elterjedt, hogy közeledik a katonaság, a forradalmi tömegen kezdett erőt venni a riadalom. Nyáry és Klauzál próbálta megnyugtatni őket.

Klauzál az események idején éppen feleségét gyászolta. Prezetska Máriával 20 évig élt szerelemi házasságban. Az asszony megbetegedett, és bár férje odaadóan ápolta, '48 januárjában meghalt. Az özvegy politikus, aki később a forradalmi kormány földművelésügyi, ipari és kereskedelmi minisztere lett, több nő szívét megdobogtatta, de ő mindenkit visszautasított. Végül 1851-ben feleségül vette az aradi vértanú, Nagysándor József tábornok jegyesét, Schmidt Emmát, akivel haláláig boldog házasságban élt.

Március 15., Irány Buda

A tömeg elindult Budára. Az élen Szathmáryné Farkas Lujza, a Nemzeti Színház művésznője vitte a zászlót. Nyáry, Klauzál és Rottenbiller alpolgármester a helytartótanács elé terjesztette a 12 pontot. Az akkorra már majdnem húszezres kavargó sokaságtól megrémült helytartótanács, s amikor Táncsics kiszabadítását követelték tőle, Petőfi szavaival „sápadt vala és reszketni méltóztatott, és öt percnyi tanácskozás után mindenbe beleegyezett".

A helytartótanács nevében gróf Zichy Ferenc alelnök tárgyalt a forradalmárokkal. A férfi Zichy Antónia unokatestvére volt, s ilyeténképp rokonságban állott az aznap éppen Pozsonyban tartózkodó Batthyány Lajossal. A fiatalon nőcsábásznak számító Louis gróf 12 évvel korábban ugyancsak Pozsonyban vezette oltár elé a nála tíz esztendővel fiatalabb, feltűnően szép Zichy Antónia grófnőt. A fiatalkori életforma nem múlt el nyomtalanul, a férfi nem tudott ellenállni kacér sógornője, Zichy Karolina csábításának. Titokban találkozgattak ugyan, de a felesége rájött a viszonyra. Ennek ellenére nem csinált botrányt, tudta, hogy Louis őt szereti. Amikor Batthyányt 1849 január 9-én letartóztatták, éppen Karolinánál töltötte az estét. A kivégzésig hátralévő tíz hónap levelezése a házaspár szoros kötődéséről, őszinte szerelméről tanúskodik.