Auguszta
1 °C
8 °C

Az első hírekben happy end szerepelt

2012.04.15. 03:36
1912-ben még nem létezett internet, elektronikus és online sajtó, a helyszíni tudósítók táviratokban küldték a híreket. Többek között ez volt az oka annak, hogy az első híradásokban elképesztő, a valósággal teljesen ellentétes információk jelentek meg, amelyek a Titanic partra vontatásáról és az összes utas megmeneküléséről szóltak. Több első híradás azt írta, hogy a hatalmas óceánjáró jégheggyel ütközött, de a balesetet szerencsére minden utas megúszta, a hajó pedig Amerikában ért partot.

A legtöbb magyar napi- és hetilap megírta a Titanic ütközésének a hírét, de többnyire a 6. oldalon. Címlapon a Vasárnapi Újság és Az Est egy, a Kis Ujság nevű képes politikai napilap pedig több számában is közölte a hírt.

A kezdetben megjelenő téves tudósítások a Carpathián elrendelt hírzárlat miatt jelentek meg. A későbbi tévhírek főleg abból fakadtak, hogy szemtanúk vallomásai ellentmondtak egymásnak, a White Star Line és a Marconi távírógyártó társaság vezetői pedig valószínűleg szándékosan tartották vissza a katasztrófáról szóló információkat. Így történhetett az, hogy az első híradások még arról szóltak, hogy az összes utast megmentették, és a „balesetet szenvedett” Titanic Halifax kikötője felé tart – nem csak a magyar sajtóban, hanem a nemzetköziben is. Az Evening Sun és a Syracuse Herald nevű amerikai lapok is címlapon közölték, hogy minden utas megmenekült, és a partok felé közelít a Titanic.

„A Titanic lékét a legénység betömte”

A Budapesti Hírlap nevű politikai napilap április 16–án megjelent számában két hasábon számolt be a katasztrófáról. Már az első sorokban téves információt közöltek, miszerint a hajó „1358 utassal, köztük háromszáz asszonnyal és gyermekkel ment”, a jéghegynek ütközés után a „hajó személyzetének a a veszedelem megacélozta a fegyelmét, sorra csónakba rakták az asszonyokat és gyermekeket” és az „Olimpic, a Karpathia és a Virginia egyszerre jelezték, hogy a veszedelem helyére sietnek”. Később a cikk azzal a hajmeresztő tévinformációval folytatja, hogy ezek a hajók „idejében meg is érkeztek, fölvették a halálra rémült utasokat és az amerikai parton lévő Halifax kikötőjében biztonságba helyezték őket”, sőt „ugyanide bevontatták később a súlyosan megrongált Titanic-ot is, melynek lékét a legénység időközben betömte”.

A Budapesti Hírlap helyszíni tudósítója a süllyedés napján azt táviratozta Londonból, hogy „a jéghegy terjedelmének csak egy hetedrészével emelkedett ki a vízből és a gőzösnek vele való ütközése rettenetes volt” és az „utasok egy része éjjeli öltözékben rohant ki a kajütökből és ordítozva követelték, hogy a mentőcsónakokba bocsássák őket.” A távirat úgy ér véget, hogy „a mentőakció a legnagyobb nyugalomban ment végbe, s a csónakok hullámtalan tengeren s derült, nyugodt időben indultak el.” Egy másik londoni távirat szerint a „Virginia Halifaxba vontatta a Titanicot. A bajon valamennyien tul vannak.”

A Népszava is arról számolt be, hogy „a Titanic-gőzöst az összes utasai elhagyták, valamennyi megmenekült s a Titanic lassan halad Halifax felé.”

A Titanicnak valójában több mint 2220 utasa volt, melyből legalább 1503-an haltak meg a katasztrófában. Azt mondani sem kell, hogy a hatalmas óceánjáró sohasem jutott el Halifaxba, hanem elsüllyedt az ütközés után három órán belül, és ma is az óceán mélyén fekszik. A 705 túlélőt a Carpathia nevű hajó vette fel, ám a hajó csak egy órával a Titanic elsüllyedése után ért a helyszínre, az Olympic és a Virginian pedig egyáltalán nem járt ott. A Carpathián kívül csak a Californian indult a Titanic segítségére, ám csak órákkal a Carpathia után ért oda, mire a túlélőket már kimentették.

Mindenki titkolózott

Április 19-én már megírta a Budapesti Hírlap, hogy rengetegen „pusztultak el a rémes katasztrófában”, és a „Kárpátia kapitánya kijelenti, hogy határozottan tudja, hogy a Kárpátia fedélzetén lévő menekülteken (705 fő) kívül sehol sincsenek menekültek.” Ám amíg a Carpathia nem kötött ki New Yorkban, az újságírók semmi biztosat nem tudtak a katasztrófa részleteiről. A hajó távírászai állítólag azért nem adhattak ki információt, mert White Star Line igazgatója, J. Bruce „Ismay életben maradt és az ő utasítására titkolták eddig a részleteket.” Így eleinte 868 túlélőről szóltak a hírek, és a megmenekült nők még a süllyedés után négy nappal sem tudták, hogy a férjeik valószínűleg odavesztek a katasztrófában.

A sajtó szabálytalanságokat sejtett a Titanic körül, és hogy a vezérigazgató és a kapitány rekordot akart dönteni, a hajó ezért ütközött teljes gőzzel a jéghegynek. „Ők ketten játszottak az emberek életével” – írta Az Est, a napilap szerint „Ismay állítólag igen nagy jutalmat, 10 ezer dollárt ígért Smith kapitánynak, ha a Titanic első útján leveri a gyorsasági rekordot.”

A téves hírek terjesztéséért végül nem a White Star Line-t, hanem a távírógyártó Marconi Társaságot tették felelőssé. Az Est szerint a Marconi Társaság üzenetet küldött a túlélőket szállító Carpathiára, miszerint „ha okosak vagytok, nem adtok le táviratot. A Marconi magának kötötte le a híreket és jól megfizet érte.” A társaság állítólag még a botrány kirobbanása előtt gyorsan nagy üzleteket akart megkötni a tőzsdén, ezért álhíreket  kezdtek terjeszteni a Titanic partra vontatásáról. Így történhetett, hogy eleinte a valósággal teljesen ellentétes információk kerültek napvilágra. Az Est azt írta, hogy a „Titanic Marconi állomása a rettenetes órákban felmondta a szolgálatot.”

Fejes István: Titanic

Az égostromló Titanic
Már fekszik a tengerfenéken.
Az ég pedig áll mostanáig
Örök magasban, tiszta kéken,
A nap, ki Gröndland jéghegyét
Szegezte a merész hajónak,
Mosolygja, hogy nem volt egyéb
A Titanic sem, mint egy – csónak.

Pedig nem is tombolt vihar,
A részeg orkánok pihentek:
A bősz habok tornyival
Csatájuk sem volt mennyköveknek.
Álltak a lég hullámai.
Forgószél örvénysírt nem ásott,
Mégis a Titán, bár mai,
Ott van, hol az ős óriások.

Nos, ember, mit csodálod ezt?
Mit állsz a parton megriadva?
Erőidet ezerszerezd,
És ölts gyémántpánczélt magadra!
Fel, feljebb még az árbóczot,
Edzettebbé hajód aczélját!
Előre nézz, hagyd a romot,
Hogy új hajód kivívja czélját!

De akkor is, ha nő erőd,
Ha mint ma, több lesz milliszor.
A gőgös czímet letöröld
Hajódról, melylyel együtt úszol.
Nincs óriás, csak a nagy ég.
S alatta a mélységes tenger,
De kicsi volt és kicsi még
A tenger és ég közt az – ember!

(Vasárnapi Ujság, 1912. május 26.)

Az Est már április 17-én a Titanic süllyedéséről és 1525 áldozatról számolt be. A katasztrófát történelmi csatákhoz hasonlította, és arra figyelmeztetett, hogy mennyire kicsi és törékeny az ember az anyatermészethez képest, még akkor is, ha ilyen hatalmas hajót épít. A Titanic így nem volt más, csak „egy kavics, egy kis szemét a mit a természet gőgösen felrugott.”

A Carpathián utazó túlélőkről úgy számolt be a lap, hogy „néhányan megőrültek, a milliomos Astor özvegye aligha ér életben haza” (hazaért). A partraszálláskor a fényképészeket nem engedték a kikötőbe, a helyszíni tudósítók szerint a túlélőket „áhítatos csönd és csendes zokogás” fogadta.

Hangulatkeltés

Az Estben megjelent túlélői beszámolók szerint az ütközéskor „megrázkódott a hajó, amitől kiesett az ágyból, és fülsiketítő volt a páncélzat hasadása.” A tisztek revolverrel irányították a tömeget, és amikor Titanic végül elmerült, „több emeletnyi magas hullámot vert”, amitől több mentőcsónak elsüllyedt.

Az Est hangulatkeltésben erős volt, úgy tudta, Smith kapitány egy jóbarátja azt mondta a sajtónak, hogy a kapitány az indulás előestéjén állítólag „így szólt hozzá: Ha a gőzösöm valami jégheggyel össze találna ütközni, az utasoknak legföljebb a felét lehet megmenteni, mert csak ennyire való bárka és csónak van a födélzeten.” A napilap április 20-án azt írta, hogy a túlélők megérkezése után az a hír kapott szárnyra, hogy a kapitány a süllyedés közben „lerohant a könyvtárszobába, és főbelőtte magát”, de elsőre nem sikerült a kísérlet, és vissza kellett mennie a parancsnoki hídra, ahol aztán szájon keresztül megismételte a lövést. Egy szemtanú szerint a kapitány revolverrel fenyegette a rendbontókat, miután mindenki a szinte üresen leeresztett utolsó mentőcsónakba akart beszállni, és pánik tört ki. Állítólag egy utast agyon is lőtt.

Több szemtanú állította, hogy az első leeresztett mentőcsónakba Ismay szállt be először. Azt a vezérigazgató tagadta, ahogyan azt is, hogy rekordot akart dönteni a Titaniccal. Később azt vallotta, hogy ő is ugyanolyan utas volt, mint a többiek, ezért joga volt menekülni, és mivel nem ő vezette a hajót, ezért tiszta a lelkiismerete.

Az a pletyka is elterjedt a new yorki kikötőben, hogy a süllyedés közben, nem az utasok, hanem a saját életüket mentette volna a legénység, ezért „a tisztek elrettentő példa gyanánt három olasz matrózt agyonlőttek.” A Budapesti Hírlap azt is megemlíti, hogy a Titanic-kal együtt „a tenger fenekére süllyedt az ugynevezett Kékgyémánt is, a mely Hope Diamond néven volt ismeretes.”

A korabeli lapok közül a Kis Ujságot a legszórakoztatóbb forgatni. A lap több napig egészoldalas illusztrációkkal tartotta címlapon a sztorit. A címlap alja szinte mellékesen említette meg a kormány lemondását, majd újraalakulását.

Ajándékozzon utazást karácsonyra!

Nem tudja mivel lepje meg kedvesét? Válasszon szállásutalványaink közül egyet!

Értékeljen és nyerjen!

Van kedvenc légitársasága? Mondja el melyik, és nyerjen értékes ajándékaink közül!