130 éves a villanyvasaló
További Történelem cikkek
- 30 éves a rendszerváltó paktum, 30 éve ül Orbán a parlamentben
- A vérengzés nem egyszeri kisiklás, hanem a szovjet politika része volt
- Évekig náci megszállás alatt volt az ország, mégis megmenekült a zsidók 99 százaléka
- Mostantól bárki elolvashatja Rákosi Mátyás magánleveleit
- Megtalálták a világ legöregebb macskáját
A régi időkben valószínűleg sima követ, üvegdarabot, vagy tehénállkapcsot használtak vasaláskor, mivel ekkor még a nyomás volt az egyetlen eszköz arra, hogy a ruhanemű redőit kisimítsák. Az első vasaló az ókori Kínából származik: a két és félezer éves, serpenyő alakú eszközt homokkal és parázsló szénnel töltötték meg. Európában, ahol sokáig a hidegvasalás volt a jellemző, az 1500-as években bukkant fel a mángorlófa: a mosás után nyújtófára tekert ruhát a hosszú téglalap alakú, rövid nyéllel ellátott eszközzel görgették, hogy kisimuljon.
A hőt csak az 1600-as évek végétől kezdték felhasználni, amikor forgalomba kerültek a fémből készült vasalók. A doboz alakú, egyik végén kúp alakban végződő, nyéllel ellátott vasalók közül a legegyszerűbbeket a tűzhelyen melegítették fel használat előtt. Akadt azonban olyan is, amelynek hátuljára nyílást vágtak, és a vasaló belsejébe felforrósított tömör fémgolyót helyeztek, amely az egész szerkezetet felmelegítette. A kibocsátott hőt a vasaló talpa mérsékelte, s a vasalást végző sem égette meg magát olyan könnyen.
Az 1800-as évek nagy ipari forradalmáig a vasalt ruhák viselése a gazdagok kiváltsága volt. A nagyon drága, nem egyszer művészien díszített vasalókat csak a jómódúak engedhették meg maguknak, akik természetesen nem maguk végezték a munkát, hanem vasalónőt alkalmaztak. A vasaló előállítása egyre olcsóbb lett, így lassan mindennapi fogyasztási eszközzé kezdett válni. A következő nagy lépést az jelentette, amikor egy nő, az amerikai Mary Potts 1871-ben feltalálta a levehető fogantyút, majd 1892-ben egy újabb asszony, az afro-amerikai Sarah Boone szabadalmaztatta a vasalódeszkát.
Az igazi áttörés a 19. században következett be az elektromos vasaló feltalálásával. Az új technológiával való kísérletezés egy időben zajlott Franciaországban, Amerikában és Nagy-Britanniában. A verseny még áldozatot is követelt, az egyik feltalálóval felrobbant vasalója végzett. A szabadalmat elsőként az amerikai Henry W. Seely nevére jegyezték be 1882. június 6-án. Seely már tartós fűtőelemet használt, amelyet először a törékeny szénrudakban talált meg, ezeket 1883-ban tömörített szénporra cserélte. Kifejlesztett egy vezeték nélküli vasalót is, amely a hőt az áramforrásra csatlakoztatott vasalótartótól vette át, így a fűtőelemet nem kellett mozgatni és a véletlenszerűen bekövetkező áramütést is elkerülte.
A találmány azonban lassan terjedt. Az elektromos áramot ugyanis akkoriban világításra használták, így az adapterrel ellátott vasalót csak a mennyezetről lelógó izzófoglalathoz lehetett csatlakoztatni. A villanykörtét azonban ehhez el kellett távolítani, azaz az asszonyok sötétben vasaltak. A vasalás ráadásul drága mulatság is volt, öt perc alatt használtak el annyi áramot, mint egy égő egy óra alatt. Az áramszolgáltató cégek csak 1910 után jöttek rá arra, mennyivel több bevételre tehetnek szert, ha napközben is szolgáltatnak áramot a háztartásoknak.
Ez fordulópontot jelentett a vasalás és az elektromos háztartási gépek piacán, az 1930-as évek közepén már az amerikai háztartások több mint felében volt vasaló. Mr. Seely ma már rá sem ismerne találmányára, amely gyors ütemben tökéletesedett tovább. Feltalálták a hőszabályozót, ezután már nem melegedett túl a vasaló és nem is égett szét, zsugorodott össze alatta a ruha, majd a gőzölős vasalót, az ebbe töltött víz felforrósodva gőz formájában távozik a talp nyílásain. Magyarországon az 1900-as évek első éveitől gyártanak elektromos vasalókat, az 1960-as évektől hőfokszabályozós, 1980-tól gőzölögtetős kivitelben is.