Az amerikai nő, akit Hitler végeztetett ki
További Történelem cikkek
- 30 éves a rendszerváltó paktum, 30 éve ül Orbán a parlamentben
- A vérengzés nem egyszeri kisiklás, hanem a szovjet politika része volt
- Évekig náci megszállás alatt volt az ország, mégis megmenekült a zsidók 99 százaléka
- Mostantól bárki elolvashatja Rákosi Mátyás magánleveleit
- Megtalálták a világ legöregebb macskáját
Mildred Fish-Harnackot 1943. február 15-én szállították a Berlin-Plötzensee börtönbe, hogy a siralomházban készülhessen fel másnapi kivégzésére. Az amerikai tanárnőt, újságírót, irodalomtörténészt és fordítót utolsó óráiban a börtön lelkipásztora is felkereste, hogy vigaszt nyújtson neki. Az asszonyt – miként azt életrajzírója, Shareen Blair Brysac felidézi – éppen Goethe-fordítás közben találta, s miután eszmét cseréltek a Bibliáról, felidézte neki a férjével folytatott beszélgetést, akit néhány héttel korábban, 1942. december 22-én akasztottak fel. Mildredet másnap guillotine-nal végezték ki – eredetileg hat év kényszermunkára ítélték, a sztálingrádi csata alakulásán feldühödött Hitler azonban nem találta elég súlyosnak a döntést, új tárgyalást rendelt el, amelyen már halálra ítélték az asszonyt. Ő volt az egyetlen amerikai civil, akit Hitler személyes utasítására végeztek ki.
Mildred és férje, Arvid Harnack bűne az volt, hogy egy titkos náciellenes ellenállósejt központi figuráiként azonosította őket a Gestapo. 1942. szeptember 7-én tartóztatták le őket, amikor víkendezni indultak. A csoport leleplezéséhez egy rejtjeles rádióüzenet elfogása vezetett: a Birodalmi Biztonsági Főhivatal által a kommunistákhoz fűződő viszonyuk miatt csak Vörös Zenekarnak nevezett három kémhálózat egyikeként a Schulze-Boysen/Harnack csoport is lelepleződött. Érdekesség, hogy egy másik, Harnackék csoportjától függetlenül, Svájcban kiépített hálózat feje nem más volt, mint a magyar Radó Sándor geográfus és térképész szaktekintély, a sztálini szovjet hírszerzés ügynöke, aki Dóra fedőnéven küldte jelentéseit – ahogy ezt az 1970-es években írt, de cenzúrázatlanul csak a 2000-es években megjelent emlékirataiban is megírta.
Szerettem Németországot!
Az alig negyvenéves korában kivégzett Mildred az Egyesült Államokban, Milwakuee-ban született, és az 1920-as évek második felében ismerkedett meg a Wisconsini Egyetemen a Rockefeller-ösztöndíjjal odaérkezett jogásszal, Arvid Harnackkal. A német irodalmat tanuló és tanító Mildred követte férjét Németországba, doktori fokozatát a Giesseni Egyetemen szerezte meg, majd a Berlini Egyetemen is oktatott tanársegédként – egy időben Albert Einsteinnel.
Bár a nácik térnyerésével elvesztette egyetemi állását, továbbra is tanított angol-amerikai irodalmat és nyelvet, rendszeresen publikált angolul és németül, többek között az amerikai nagykövet lányával közösen. Ellenálló csoportjuk eredetileg irodalmi szalonnak indult, majd fokozatosan náciellenes szervezkedéssé nőtte ki magát: röplapokat és matricákat terjesztettek a polgári engedetlenségre felszólítva, üldözötteknek, zsidóknak segítettek átjutni a határon, az amerikai nagykövetségen keresztül gazdasági információkat, a szovjet összekötőkön keresztül pedig a Szovjetunió lerohanására vonatkozó német terveket juttatták külföldre. Szerteágazó tevékenységük felkeltette a Gestapo figyelmét, és 1942 augusztusában megkezdték a Vörös Zenekar sejtjeinek felszámolását. Mildred egyébként utolsó szavaival sem tagadta meg németbarát elveit: „Annyira szerettem Németországot!” – mondta állítólag. Az életéről készített egyórás, angol nyelvű dokumentumfilm megtekinthető itt.
Története nemrég ismét az érdeklődés középpontjába került, amikor Gunter Demnig elhelyezte köztéri emlékművét utolsó berlini lakhelye előtt. A Harnack házaspár adatait tartalmazó, réztáblával borított macskakövek, az úgynevezett botlatókövek célja, hogy közelebb hozza a járókelőket a történelemhez és megismertesse velük a Harmadik Birodalom áldozatainak sorsát. A Mildredről és Arvidról megemlékező alkotások részei annak az immár 16 európai országra – köztük Magyarországra is – kiterjedő, 43 ezer darabból álló óriásemlékműnek, amelybe belebotolva bárki szembesülhet a náci Németország és szövetségeseinek embertelen tetteivel.