Pápa akart lenni, parasztlázadás lett a vége
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!További Történelem cikkek
-
30 éves a rendszerváltó paktum, 30 éve ül Orbán a parlamentben - A vérengzés nem egyszeri kisiklás, hanem a szovjet politika része volt
- Évekig náci megszállás alatt volt az ország, mégis megmenekült a zsidók 99 százaléka
- Mostantól bárki elolvashatja Rákosi Mátyás magánleveleit
- Megtalálták a világ legöregebb macskáját
Pontosan fél évezreddel ezelőtt hirdette meg Bakócz Tamás esztergomi érsek a pápa nevében a keresztes hadjáratot a törökök ellen, ami a Dózsa-féle parasztháborúhoz vezetett. A magyar egyházfő, aki talán pápa is lehetett volna, a kudarc után parkolópályára került.
Ne menjünk bele abba, hogy valóban lett volna-e esélye Bakócz Tamásnak a 16. század elején nem olasz érsekként a pápai posztra, de tény, hogy hazánk szülöttei közül kevesen jutottak el addig, hogy egy pápaválasztás esélyesének tarthassák magukat. Amikor II. Gyula pápa 1513 februárjában meghalt, Bakócz a Pápai Állam egyik kormányzójaként Rómában élt, vagyona és befolyása révén számos támogatót tudhatott maga mögött. Végül a zömmel itáliai származású főpapok inkább Giovanni de Medici mellett döntöttek. Az új pápát X. Leó néven, 1513 márciusában iktatták be.
Fotó: Bob Thomas/popperfoto / Europress / Getty
Bakócz azonban nem akart lemondani fő céljának megvalósításáról, és az új Medici-pápa betegeskedéseiről szóló hírek miatt úgy gondolta, nem sokáig kell várnia, míg új esélyt kaphat. Leó szerette volna eltávolítani Rómából befolyásos ellenfelét, és erre tökéletes alkalmat kínált Bakócznak a pápaválasztás előtt tett ígérete, hogy az egyház fejeként keresztes hadjáratot szervez a törökök ellen.
Egy ilyen akciót nem csak az egyházon belüli politikai játszmák tettek indokolttá. Mátyás király halála, a híres fekete sereg szétszéledése után a Magyar Királyság rohamosan gyengült, és II. Ulászló uralkodása alatt az Oszmán Birodalom aggasztó előrenyomulásba kezdett a déli határvidéken.
Ölni mentem, majd jövök
Szükség tehát lett volna az ellencsapásra, de sem Bakócz – aki tudta, hogy a hadjárat megszervezésére kapott megbízásával valójában felfelé buktatták –, sem a Mátyás után a hatalmat újra magához ragadó főnemesség nem állt valódi lelkesedéssel az ügy mögé. Az érsek azt még elérte, hogy a szultánnal három évre kötött békét idő előtt felmondják, majd 500 éve, 1514. április 9-én Budán, a Szent Zsigmond-templomban ünnepélyesen kihirdette a hadjáratra hívó pápai bullát. A sereg élére Dózsa Györgyöt, a végvári harcokban magát kitüntető székely hadnagyot nevezték ki.
A történet folytatását ismerjük: a toborzás óriási sikerrel zajlott, viszont a nemesek nem nézték jó szemmel, hogy a parasztok hatalmas tömege fegyverrel a kézben, ráadásul a tavaszi munkáktól igazoltan távol maradva gyülekezik. A sereg ellátása sem volt megszervezve, ez pedig fosztogatásokhoz, zavargásokhoz vezetett - májusban Bakócz le is állította a toborzást. De ekkor már késő volt, a Dózsa-féle parasztháború pedig nemhogy a törököket, inkább a Magyar Királyság egyébként is megfogyatkozott erejét gyengítette.
A véres kudarc Bakócz udvari befolyására is súlyos csapást mért, II. Ulászló 1516-os halála után kiszorult a politikából, 1519-ben ráadásul agyvérzése is volt. 1522-ben halt meg, teste az esztergomi bazilika általa épített Bakócz-kápolnájában nyugszik.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
