Az oroszoktól terjedt el a központi fűtés

Az elmúlt hetekben megtapasztalhattuk, milyen, amikor alaposan be kell fűtenünk, hogy átvészeljük a hideg éjszakákat és nappalokat. Meglepően régóta nem feltétlenül szükséges ehhez tüzet rakni a kandallóban (vagy éppen a szoba padlóján). Az emelt padló alatt meleg levegőt keringető, latinul hypocaustumnak nevezett rendszer első ismert példájára az Indus-völgyben bukkantak a régészek, feltehetően egy fürdőház maradványai között, ami valamikor i. e. 2000 körül épülhetett.

Ez jócskán megelőzi a híres római hypocaustumot, amelyet egy Vitrivius nevű építész i. e. 15-ben született leírásából ismerünk. Mi több, a rómaiak még a második helyet sem szerezhetik meg: a koreai ondol (amely közvetlenül a tűz füstjét vezette be az emelt házak padlója alá) rendszerek legalább a Kogurjo-korra (i. e. 37 – i. sz. 668) datálhatók, de egyesek szerint már i. e. 1000-ben is létezhettek. De még az indiai hypocaustumot sem tekinthetjük az első beltéri fűtésrendszernek. Kínai alvópadlók, azaz döngölt agyagpadlók, amelyeken tüzeket gyújtottak, hogy a parázs félrekotrása után kellemesen melegen tartsák a rajtuk nyugovóra térőket, már i. e. 5200-ban is léteztek.

Azonban Róma bukása után Európában a központi fűtés kora is letűnt egy időre, a kora középkorban a kontinens legtöbb lakosa egyszerűen tüzet rakott a házban, noha az Omajjád kalifák fürdőikben életben tartották a római hagyományokat.

Egészen a 13. századig kellett várni, hogy a találékonyságukról híres ciszterci szerzetesek megalkossanak egy vízen alapuló központi fűtési rendszert, igaz, hogy ehhez egy teljes folyó elterelésére és az akkori világ egyik legnagyobb vízkerekének megépítésére is szükség volt.

Szőlőtermesztés a nagyszobában

Az igazság az, hogy újabb fél évezrednek kellett eltelnie, hogy a vizet keringető fűtés akárcsak az uralkodók fényűző palotáiban megjelenjen – az egyik első példa Nagy Péter szentpétervári Nyári Palotája.

Amikor a királyok, gazdag arisztokraták már kellemes melegben ültek, a gyümölcs túléléséről is gondoskodni kellett: a 18. századi fűtött melegházak lehetővé tették tehetős tulajdonosaiknak, hogy trópusi különlegességeket termesszenek hideg éghajlaton is. Innen vette az ötletet Angier March Perkins 19. századi, Angliában tevékenykedő amerikai feltaláló, hogy a módszert túlnyomásos gőz használatával tökéletesítse, és házak fűtésére használja. Az egyik első megrendelője a Bank of England igazgatója volt, akinek az volt a passziója, hogy szőlőt ültessen a nappalijába.

Már csak egy darabja hiányzott a kirakósnak. A megoldás megint a fagyos Szentpétervárról érkezett: a városban élő Franz San Galli volt az, aki 1855 körül feltalálta a fűtőtestet – bár erre a címre több más feltaláló is igényt tarthat. Ennek segítségével a meleget olyan kisebb lakásokba, szobákba is hatékonyan el lehetett juttatni, ahol nem volt hely sok-sok méternyi cső beépítésére. Azóta már csak azt kell eldönteni, mikor van elég hideg ahhoz, hogy bekapcsoljuk az egész rendszert.

5 könyv
Több mint 600 meghökkentő, érdekes és tanulságos történet!

MEGVESZEM

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!