Hallott már a Bisley-fiú legendáról? Most fog

Talán úgy tűnik, hogy ma minden korábbinál népszerűbbek az összeesküvés-elméletek, de a dolgok mögött valamilyen nagy, eltitkolt igazságot sejtő teóriák minden korban vonzották a hiszékeny embereket. Persze igazán akkor jó egy konspirációs teória, ha legalább valamilyen, fél szemmel bizonyítéknak értelmezhető elemet tartalmaz, illetve kézenfekvő magyarázatot szolgáltat néhány olyan tényre, amelyre egyébként nehéz lenne egyértelmű okot találni.

Az úgynevezett „Bisley-fiú legendában” mindez megvan. A történet szerint 1542-ben a kilencéves Erzsébet hercegnőt (a későbbi I. Erzsébet királynőt) a Londonban tomboló pestis elől egy Isten háta mögötti falucska, a kelet-angliai Bisley udvarházába küldte VIII. Henrik. Itt azonban hirtelen, magas lázzal ágynak esett, majd néhány nappal később meg is halt. Nevelőnője pánikba esett, nem merte a hírt közölni a híresen lobbanékony királlyal, ezért nekilátott, hogy a környéken keressen egy Erzsébetre hasonlító kislányt.

Nem járt sikerrel, viszont szorította az idő; ekkor jutott eszébe, hogy a hercegnő egyik, szintén ott „nyaraló” játszópajtása és rokona (VIII. Henrik törvénytelen gyerekének, Richmond hercegének gyermeke) pont megfelelne a célra – egy apró gond merült fel csupán: fiú volt. Jobb ötlete nem lévén, a kisfiút állította a látogatóba érkező király elé mint Erzsébetet, és bevált a terve: Henrik több hónapja nem látta a lányát, így nem vette észre a csalást. A történet úgy folytatódik, hogy ha már így bejött a csere, a gyermek meg is tartotta a szerepet, majd felnőve Erzsébet királynőként uralkodott népe felett.

Senki nem is fogott volna gyanút, ha nincs Thomas Keble, aki a 19. század közepén Bisley lelkésze volt. Az egykor Erzsébetnek is otthont adó udvarház felújításakor talált egy régi kőkoporsót, amelyben egy nagyjából kilencéves, előkelő, Tudor-kori ruhákba öltöztetett kislány csontváza feküdt. Keble felállította elméletét, amely a helyi folklór részeként keringett egészen addig, amíg Bram Stoker, a Drakula szerzője fülébe nem jutott. Az író kiegészítette a történet fehér foltjait, majd megjelentette Híres imposztorok című, 1910-ben kiadott művében, így széles körben is ismertté vált a „Bisley-fiú legendája”.

Kémek a mosókonyhában

A legendában hívők szerint a csere sok mindent megmagyaráz Erzsébettel kapcsolatban, elsősorban persze azt, hogy miért lett belőle a „Szűz királynő”. De akik mindenben jeleket keresnek, azok sok más mellett felemlegetik például a királynő hatalmas parókakészletét, vagy azt is, hogy csak néhány, gondosan kiválasztott orvosnak engedte megvizsgáltatni magát, akármilyen beteg is volt.

Mondanunk sem kell, hogy a legenda minden bizonnyal teljes kitaláció. Ha az eredeti csere történetét el is fogadnánk nyilvánvaló hiányosságai mellett, akkor is ott van a kérdés, hogy egy ilyen súlyos – és azért jó pár ember által ismert – titok egészen biztosan nem maradt volna rejtve. Aztán ott van az a tény is, hogy II. Fülöp spanyol királlyal tervezett házassága előtt az ibériai király ügynökei lefizették a királynő mosónőjét, aki elárulta nekik, hogy Erzsébet rendszeresen menstruál. A házasságkötési tárgyalások idején aztán egy egész orvosi tanács is megvizsgálta a királynőt, azért valamelyiküknek csak feltűnt volna, ha igazából egy királyt vizsgál.