Felemás volt a moszkvai olimpia bojkottja

A két szuperhatalom közötti viszony a Szovjetunió 1979 karácsonyán megindított afganisztáni inváziója nyomán igencsak feszült volt 1980 első hónapjaiban. Miután Jimmy Carter elnök a csapatkivonásra január 20-án adott, egy hónapos ultimátumát figyelmen kívül hagyták, az amerikai vezetés elszánta magát, hogy egy látványos akcióval mér csapást a Szovjetunió nemzetközi tekintélyére.

Az elnök előbb arra tett javaslatot, hogy a szovjet részről az ország történetének egyik legnagyobb eseményeként kezelt moszkvai olimpiát máshol rendezzék meg, de a NOB ezt lehetetlennek ítélte. Ezután született döntés a bojkottról, amelyet Carter 35 éve, 1980. március 21-én jelentett be 150 amerikai sportoló és edző előtt.

Tanácsadói megosztottak voltak a kérdésben, egyesek abban reménykedtek, hogy ha sikerül „tönkretenni” az olimpiát, az akár a szovjet lakosság tömegeiben is elégedetlenségi hullámot válthat ki, mások viszont attól féltek, hogy a nemzetközi közvélemény az Egyesült Államokat tartja majd felelősnek az ügyért.

Dühös vezetők, boldog kisemberek

Abban viszont mindenki egyetértett, hogy a bojkott csak akkor érheti el politikai céljait, ha a „szabad világ” jelentős része csatlakozik a kezdeményezéshez. Az amerikai diplomácia erőfeszítései azonban csak részsikereket értek el – pedig Carter olyan nagyágyúkat is bevetett, mint Muhammad Ali, aki egyfajta nagykövetként járta végig az afrikai országok vezetőit –, Amerika európai szövetségesei közül csak az NSZK tartotta otthon sportolóit. Összesen végül 65 meghívott ország maradt távol, de ezek egy része inkább anyagi okok miatt, és versenyzőiknek sem lett volna túl sok esélyük maradandót alkotni, a fentieken túl Japán, Kanada és Kína számított komoly hiányzónak.

Sok ország a tiltakozás enyhébb formáit választotta, Franciaország és Olaszország például kihagyta a megnyitót, a britek és az írek csak egy diplomatával, az olimpiai zászló alatt vonulva képviseltették magukat, mások pedig saját olimpiai lobogóik alatt vonultak, s az eredményhirdetések során is sokszor csendült fel a nemzeti helyett az olimpiai himnusz.

A bojkott persze sokat elvett az olimpia hangulatából és a versenyek színvonalából, de messze volt attól, hogy semmissé tegye a szovjeteknek a siker érdekében tett óriási erőfeszítéseit. Moszkva lakosai pedig ahelyett, hogy elégedetlenül morgolódtak volna, inkább örültek a felújított metrónak, a mindenhol kínosan fenntartott tisztaságnak, illetve a szinte elképzelhetetlen fejleménynek, hogy a boltokban bőségesen lehetett élelmiszert, sőt húst vásárolni legalább az olimpia hetei alatt.