Hella
14 °C
26 °C

Csoda, hogy csak ennyi a hiba a tankönyvekben

2015.03.27. 21:39
A finnugor nyelvész azt kérte Balog Zoltántól, egyszerűen zúzzák be az új tankönyveket, de Honti Lászó szavait mások nagy túlzásnak érzik. A rohamtempóban kifejlesztett kísérleti történelem tankönyvekből leginkább a magyar őstörténeti fejezet verte ki a biztosítékot, de a jogos kritikák mellett ebben benne van a politikai hisztéria is. A Történelemtanárok Egylete pénteki vitáján korrekt szakmai érvek hangzottak el, mégis egy időgépben éreztük magunkat, beragadva valahová a túlérett Kádár-rendszerbe.

Egy néhány hónappal ezelőtti Index-cikk is segített kihangosítani az új, kísérletiként emlegetett történelemtankönyvek körüli botrányt: az új tankönyvben több vitatható megfogalmazás van a magyar őstörténetről, és főleg a hozzá kapcsolódó munkafüzet egyik feladata problematikus. Ebben a gyerekeknek az áltudományos, alternatív őstörténészek mániáit kell elemezniük, miközben nem kapnak egyértelmű útmutatást arról, hogy az idézetek összeesküvés-elméleti marhaságok. Nemrég aztán az MTA Nyelv- és Irodalomtudományok Osztálya is bírálta a tankönyveket, amiért azokban dilettáns nézetek vannak.

Ezek után rendezett a TTE (ez a történelemtanárok szervezete, ők is kritizálták már a tankönyvpolitikát) péntek délutáni vitát az ominózus tankönyvekről az ELTE-n. Nem egy hálás műfaj ez, a tankönyvírók már csak az olvasottságuk miatt is mindig olyan helyzetben vannak, hogy minden apró hülyeségüket tömegek szedik szét, most aztán meg pláne. Nem volt tehát irigylésre méltó helyzetben a két szerző, Németh György és Borhegyi Péter - persze ők vállalták, hogy három hónap alatt megírják az új tankönyveket.

Ami a vitatott fejezeteket illeti: van (Honti László nyelvész, ő külön tanulmányban is ekézte már a könyvet), aki itt is elmondta: levelet írt Balog miniszternek, és azt kérte tőle, zúzzák be a művet, lehetőleg máma még, de a magyar őstörténet meghatározó kutatója, Fodor István is súlyos hibákról beszélt. Mások egyáltalán nem tartják ennyire súlyosnak a hibákat, és különben is: ez a rész alig öt oldal - mondják -, amire az iskolákban kevesebb időt fognak szánni, mint ezen a vitán.

Józan kompromisszumok

A legfurcsább, bizarrabb és érdekesebb viszont nem is ez, hanem hogy mintha még azok is szabadkoznának az egész kísérleti tankönyvfejlesztés miatt, akik részt vesznek benne, nevüket, arcukat adják hozzá.

Németh György (ő, amikor nem tankönyvet ír éppen, neves ókortörténész) azt mondta, maga is nagyon sajnálta, hogy néhány jó korábbi tankönyvet kivontak a piacról, és - nem a helyzet dicséreteként - embert próbáló feladatnak nevezte, hogy három hónapjuk volt megírni a teljesen új tankönyvet. Csak azért vállalta el - mondta -, mert a korábbi kiadványok többségében akkora hülyeségek voltak az ókorról, hogy agybajt kapott volna, ha ezekből kell tanulnia a saját kislányának is.

Nem én rendeltem el, hogy ilyen tankönyvek legyenek

- válaszolta később a kritikusoknak, és hogy „mindannyian tudjuk, ki volt az”. (Itt zúghatott volna fel a Hoffmann Rózsa, Hoffmann Rózsa kórus, ha nem idősebb professzorok alkotják a közönséget nagyrészt.) És ekkor hangzott el a politikai irracionalitás kényszerű elfogadására épülő rendszerek kulcsmondata:

Ez most így van, hozzuk ki ebből a legjobbat!

Ez a kelet-európai psziché egyik legmélyebben rögzült túlélő-törvénye, mely azon a józan belátáson alapszik, hogy ugrálhatunk ugyan szakmai alapon, a főbb dolgokat úgyis ott fenn döntik el; na de azért csak nem eszik olyan forrón a kását, majd csak megoldjuk valahogy – nem igaz?

Nem lehet másként

A tankönyvpolitika igazi botránya az volt, hogy tömegével vonták ki a korábban használt könyveket, köztük a rosszak mellett kifejezetten jókat is – történelemből például a tanárok által határozottan dicsérni szokott mozaikos tankönyvcsaládot –, hogy helyettük három hónap alatt írassák meg az újakat.

Az OFI, mint az új tankönyvek kialakításért felelős intézet, e keretek között próbálta meg kihozni azt, amit lehetett. A kísérleti tankönyvek koncepcióját (pdf-ben itt) többen előremutatónak tartják, az egész tankönyvfejlesztést összefogó Kojanitz Lászlót (ő korábban a Nemzeti Tankönyvkiadóban volt szerkesztő) általában jó szakembernek, és az is jó irány lehet, hogy a kompetenciafejlesztés, például a gondolkodtató feladatok szerepe valamivel hangsúlyosabb lett. Csak éppen most, hogy már nem a korábbi nagy kínálatból lehet választani, az új tankönyveknek túl nagy tétje van; és túl sok kompromisszum között kellett ezeknek megszületnie.

Tovább kell haladni

– idézte fel a szokásos tanári sirámot az OFI-nál szerkesztő, a kilencedikes könyvet is jegyző Borhegyi Péter, de a feszített tanmenethez való alkalmazkodást szerzőként természetesen ő is bevállalta. A pénteki vitán arról is beszélt, hogy bár kilencedikes anyag, az athéni demokrácia problémáit legfeljebb csak bemagolni tudja egy 14-15 éves gyerek, nem fogja megérteni, mert nem elég érett rá - majd csak három évvel később lesz az.

Ezt nehéz máshogy érteni, mint hogy a tankönyvfejlesztés kereteit szűken meghatározó kerettanterv nem veszi figyelembe a gyerekek életkori sajátosságait, mereven ragaszkodik a sok országban már meghaladottnak tartott kronologikus tárgyaláshoz. „De hát ezt ugye nem lehet másként” – tette hozzá Borhegyi, miközben persze, hogy lehetne, de a kormányzati oktatási háttérintézmény is inkább elfogadja a saját szakembereik által sem túl jónak tartott rendszert.

„Kaposi (ő az OFI vezetője) is elmondta korábban, hogy nem szakmai alapon döntötték el, hogy melyik tankönyveket dobják ki és melyek maradhatnak” – szólt hozzá a vitához Dupcsik Csaba (ő is írt egy, az új rendszerben kivont tankönyvet).

Ilyen körülmények között csak legitimizálja a helyzetet, hogy részt veszünk az ilyen vitákban, de meg kell tenünk, nincs más választásunk

— fejezte be.

Kész csoda

Kojanitz László az OFI részéről azt mondta, nem azért van itt, hogy megvédje az alapszituációt, és kiálljon a tankönyvválaszték szűkítése mellett, de aztán a mostani tankönyvfejlesztés előnyeiről beszélt. Szerinte a tanulók a vádakkal ellentétben most sem kísérleti nyulak, a korábbi tankönyveket is hasonlóan rövid idő alatt írták (ezt mások cáfolták, szerintük csak az átdolgozások esetén volt megszokott a három-négy hónap, új tankönyvek megírására hosszabb idő állt rendelkezésre), és a lényeg, hogy a folyamatos, szisztematikusan begyűjtött tanári visszajelzések alapján megtett javításokkal az új tankönyvek hosszú távon sokkal jobb minőségűek lesznek. Ebben az értelmezésben a mostani kísérleti tankönyvek fejlesztésébe a korábbiaknál több minőségbiztosítási elem van beépítve — most például szaktörténészek nézik át az összes fejezetet, hiszen a legjobb tankönyvszerzőknek sem lehet sajátja az összes, a tankönyvben szereplő téma.

Az a csoda, hogy ennyi idő alatt csak ennyi hibát találtak az új tankönyvekben

– összegzett Miklósi Lászó, a TTE elnöke, aki emellett továbbra is elfogadhatatlannak tartja, hogy ilyen gyorsan kellett ezeknek elkészülniük.

Néhány héten belül egyébként nyilvánosak lesznek az új, 7-es és 11-es tankönyvek is, ezek megírására már több idejük volt a szerzőknek. A körültekintő megfogalmazásokra itt aztán különösen kell figyelniük: politikailag még az őstörténetnél is érzékenyebb korszakokkal, az 1945-ig terjedő időszakkal foglalkoznak.