Hogyan lőttek a balkezesek a világháborúban?

A második világháború kitörésekor az összes hadviselő félnél a kézi felhúzást igénylő ismétlőpuska volt a rendszeresített gyalogsági lőfegyver. Ezeket úgy tervezték, hogy a jobb vállhoz támasztva süssék el őket, majd a tolózárat jobb kézzel meghúzva ürítsék ki a kilőtt töltényhüvelyt és töltsék be az új lövedéket, mielőtt újra lőni kezdtek velük.

Nem lehetetlen egy ilyen puskát a bal vállhoz támasztani és bal kézzel újratölteni, de elég kifacsart mozdulatok szükségesek hozzá, ráadásul a kivetett üres töltényhüvely ettől még mindig a jobb oldalon lökődik ki, és kevesen szeretik, ha a szemüktől néhány centiméterre tűzforró fémdarabok repkednek.

Az amerikai gyalogság az M1 Garanddal felszerelve lépett be a háborúba, ez volt a világ első, tömegesen gyártott félautomata ismétlőfegyvere, amely az elsütéskor keletkező nagynyomású gázokat használta arra, hogy a nyolc lövedék kapacitású tárból a következőt betöltse a töltényűrbe. Ezen a fegyveren tehát nem kellett tolózárat működtetni, ettől függetlenül a tus kialakítása és a hüvely kilökődésének iránya miatt szintén jobbkezesekre volt tervezve.

Győzött a megszokás

Ugyan időnként felvetődött balkezeseknek szánt fegyverek gyártása – például a brit és nemzetközösségi haderőkben mindkét világháborúban használt Lee-Enfield karabélyok első próbáinak idején –, a probléma igazából nem volt annyira fontos, hogy meg is valósítsák.

Egy puska elsütése és a tolózár használata valójában elég egyszerű mozdulatsor, a katonákat pedig úgy képezték ki, hogy automatikusan hajtsák végre ezeket. Mindez nem igényel olyan komplex mozgáskoordinációt, mint az írás vagy a rajzolás, ráadásul a balkezességet hibának tekintő századokban sok balkezes katonát már gyerekkorban, az iskolapadban arra szoktattak, hogy a „szép kezét” használja. A többségükben fegyvert még életükben nem fogott újoncok többsége viszonylag könnyen elsajátította a puska használatát attól függetlenül, hogy melyik keze volt az ügyesebb.

Arról sem szabad elfeledkezni, hogy a háborúban egyébként is viszonylagos kisebbségben voltak a seregekben a valódi, puskával felfegyverzett gyalogos katonák a különböző speciális fegyverek kezelői, illetve a számtalan, egyéb feladatot ellátó személyek (szakácsok, papok, felcserek, rádiósok és mások) mellett. Számos kiemelkedő balkezes lövészről tudunk, akinek pedig nem ment elég jól a célzás az „ügyetlenebbik” kezével, a sok száz egyéb beosztás egyikében bizonyíthatta rátermettségét.

Borítókép: London Express / Europress / Getty Images