Bazmeg, korábban káromkodtak, mint hittük!

Egy angol történész minden eddiginél korábbi példát talált az angol nyelvű bazmegelésre. Paul Booth, a Keele Egyetem kutatója éppen 1310-es Chester megyei bírósági szövegeket nyálazott át, amikor egy december 8-i iratban rábukkant Roger Fuckebythenavele, vagyis Roger the Navel-Fucker, tehát

szokatlan csengésű nevére.

Rogert az iratok háromszor is említik, mert valamilyen bűn következményeként a számkivetés három fázisán ment keresztül, és végül törvényenkívülivé vált. Booth szerint az a tény, hogy mindháromszor kicsit máshogy szerepel a név, arra utal, hogy nem egyszerűen a bírósági titkár tréfájáról van szó, bár a név történelmi jelentőségéből ez mit sem vonna le.

Booth szerint feltehetően becenévről van szó, és két magyarázatot kínál a kialakulására. Először is, a név utalhat egy ügyetlen közösülési kísérletre, amelyet a rosszindulatú exbarátnő tárhatott a világ elé. Ebben az esetben a bosszúpornó 14. századi századi esetével állunk szemben. A másik lehetőség, hogy Roger egyszerűen félkegyelmű volt, aki a rosszindulatú környezete szerint nagyjából annyira lehetett képes szexuálisan, mint amit a név sugall.

Ezzel ez az új rekord, Roger esete magasan veri az eddigi éllovas bazmeget, amelyet 1475-ben követtek el a Flen flyys című névtelen költeményben. A ma ismert abszolút első egy bizonyos John le Fucker 1278-as írásos említése lenne, de a történészek szerint a szó ott csak a katona jelentésű fulcher egy írásváltozata lehetett.

Bár konkrét magyar bazmegelésről nem tudni ebből az időszakból, káromkodástörténet terén azért mi magyarok se szégyenkezhetünk. Az első kevésbé szalonképes írásos nyelvemlékünk az 1458-as Dubnici Krónikában található, amely egy 1370-es eredeti szöveg másolata. Ebben olvasható az az 1355-ös eset, amikor I. Lajos király katonai segítséget küldött Habsburg II. Albert osztrák herceg és Luxemburgi IV. Károly német-római császár megsegítésére Zürich és szövetségesei ellen. A krónika szerint itt hangzott el a svábföldi németeket aprító magyar harcosok szájából, hogy

Wezteg kwrwanewfya zaros nemeth, iwttatok werenkewht, ma yzzywk thy wertheketh, 

vagyis "Veszteg, kurvanő fia szaros német, ittátok vérünket, ma isszuk ti véreteket." Az egyébként latin nyelvű krónikában ez a mondat magyarul szerepel, nem tudni, hogy a kódextintát nem tűrő tartalom miatt-e, vagy mert latinul kevésbé lehetett volna a mondanivaló összes árnyalatát kifejezni.