A nap, mikor Észak-Amerikát megbénította az áramszünet

Az elektromos áram legkésőbb a közvilágítás elektromosra átállítása óta kikerülhetetlen szerepet játszott az emberiség és elsősorban a nagyvárosok lakóinak életében, de 1965-re a világ fejlettebb országainak polgárai talán már el is felejtették, milyen alapvető szükségletükké vált a gond nélküli áramszolgáltatás. Ötven évvel ezelőtt, 1965. november 9-ének estéjén azután fájdalmas leckét kaptak Észak-Amerika keleti felének lakói.

Áramszünetek persze mindig is voltak, illetve minden bizonnyal lesznek is, azonban ezek korábban legfeljebb egy-egy erőmű szolgáltatási körzetét érintették, mivel a hálózatok nem alkottak egységes egészet. A második világháború után, a különböző elektromos háztartási gépek robbanásszerű terjedésével megnövekedett igények nyomán viszont a hálózatok egyre nőttek, és olyan hatalmas, bonyolult rendszerek jöttek létre, amelyeket – mint kiderült – a működést felügyelő mérnökök sem láttak át igazán.

Azon a bizonyos novemberi estén is egy banális, könnyen elháríthatónak tűnő hiba jelentette az események kezdetét. A Niagara-vízesésnél működő vízerőműből induló egyik nagyfeszültségű kábel kapott túl nagy terhelést helyi idő szerint negyed hatkor kanadai területen, azonban ennek hatására sorban mondták fel a szolgálatot a kieső mennyiséget pótolni igyekvő kábelek és transzformátorok. A dominó-effektus akadálytalanul terjedt tovább, és nagyjából 12 percen belül 128 ezer négyzetkilométer, Kanada keleti részének területei, valamint hét, sűrűn lakott amerikai állam jelentős része borult teljes sötétségbe.

Összesen nagyjából harmincmillió ember szembesült hirtelen azzal, milyen is lehetett az élet néhány generációval korábban. A legrosszabbul talán az a körülbelül 800 ezer utas járt, aki e percekben New York metróhálózatán utazott, ők ugyanis a hirtelen elsötétülő és megálló kocsik fogságába estek, de ezrek szorultak liftekbe, irodaépületekbe és vonatokba is.

Váratlan mellékhatások

A kezdeti pánikot súlyosbította, hogy sokan azt hitték, végül mégis kitört a harmadik világháború, azonban a lakosság és a hatóságok becsületére legyen mondva, hogy a sötétség órái a körülményekhez képest békésen teltek. A sokmilliós nagyvárosban mindössze öt helyről jelentettek fosztogatásokat, a rendőrök 59 embert vettek őrizetbe az események kapcsán – amióta nyilvántartásokat vezetnek, ez volt bűnözés szempontjából a legnyugodtabb éjszaka New York történetében. Persze csak ebből a szempontból, ugyanis – ahogy azt a későbbi nagy áramszünetek kapcsán is megfigyelték – nagyjából kilenc hónappal később kiugróan sok újszülött látta meg a napvilágot.

Az áramszolgáltatás végül a reggeli órákban állt teljesen helyre, és rögtön megkezdődött az okok feltárása is, Johnson amerikai elnök még aznap levonta a legfontosabb tanulságot: „A mai áramszünet drámai emlékeztetőül szolgált arra, hogy milyen fontos szerepet játszik a folyamatos áramszolgáltatás polgáraink egészségének, biztonságának és jóllétének fenntartásában, valamint országunk védelmi képességeinek megőrzésében.”

A vizsgálatok nyomán a mérnökök igyekeztek olyan biztonsági elemeket építeni a hálózatokba, amelyek hiba esetén megakadályozzák, hogy az egész hálózatot magával rántsa egy elromlott alkatrész. A fejlesztések ellenére azóta is két nagy áramszünetet éltek át New York lakói: 1977-ben már két halottat és több tucat sebesültet követeltek a kitörő zavargások, 2003-ban pedig majdnem két napra maradtak áram nélkül a soha nem alvó város lakói.