Árpád
-1 °C
9 °C

Családja szeme láttára robbantották fel a cárt

2016.03.13. 07:29

Ugyan nem komoly történészekhez illő kérdés, mégsem alaptalan, hogy vajon lehetséges lett volna a 19. századi Oroszország évszázados elmaradását fokozatos reformokkal megszüntetni ahelyett, hogy a cári rendszert később a polgárháború és a bolsevik diktatúra tüntesse el a történelem színpadáról? Ha II. Sándor cár sorsát nézzük, akkor a válasz talán inkább a nem felé hajlik.

I. Miklós cár (uralkodott: 1825–1855) mindent megtett, hogy fiát felkészítse az uralkodásra, a válogatott tanulmányok mellett némileg meglepő módon a liberális nézeteket valló romantikus költőt, Vaszilij Zsukovszkijt is kinevezte a cárevics nevelőjének. Sándor így aztán meglehetősen korszerű szellemű nevelést kapott: tanulmányutakat tett a nyugati országokba, több nyelven beszélt, de egy cári sarjhoz képest saját országával és népével is igen közelről megismerkedett. Bejárta a hatalmas birodalom távolabbi vidékeit is, és mindennapos sétákat tett Péterváron. Persze nem maradhattak el a hagyományosabb tanulmányok sem, ám Sándort mégiscsak orosz cárnak nevelték: nagyon élvezte például a katonai gyakorlatokat, lenyűgözték a fegyverek és a parádék. Talán ez a kettősség mutatkozott meg jellemében is: a beszámolók szerint Sándor nyitott szellemiségű, kedélyes ember volt, de könnyen haragra gerjedt, ilyenkor pedig elöntötte a bosszúvágy, máskor pedig különösebb ok nélkül a sírásig el tudott érzékenyülni.

Uralkodása nem indult könnyen, apja helyét ugyanis az orosz szempontból igencsak rosszul álló krími háború közepén, 1855-ben vette át, kénytelen is volt 1856-ban megalázó békét kötni az ellenséges koalícióval. A vereség persze tovább súlyosbította a belpolitikai helyzetet és a társadalmi ellentéteket is, amelyek már apja konzervatív uralma idején is robbanással fenyegették a birodalmat.

Reform és elnyomás

Nyilvánvaló volt Sándor számára, hogy változásokra van szükség, ám ellentmondásos természete a reformpolitikában is megmutatkozott. Abban hitt, hogy Oroszországban a reformokat csak felsőbb utasításokra lehet végrehajtani, ily módon viszont igazából sem az arisztokráciát, sem a „népet” nem tudta maga mellé állítani. Türelmetlensége aztán időről időre a zsarnoki elnyomás hullámaiban jelentkezett, brutálisan lépett fel ellenzékével, valamint az erőszakos oroszosítási kísérleteknek ellenálló népekkel szemben is.

Jellemző talán legfontosabb reformjának, az 1861-ben végrehajtott jobbágyfelszabadításnak a története is. A parasztok úgy érezték, alávetett helyzetük keveset javult, miközben immár bérlőként fizetniük kellett az általuk megművelt földekért, a földbirtokosok viszont érdekeik és jogaik semmibevételeként értelmezték az eseményeket. A cár a zavargások hatására közigazgatási, oktatási, bírósági reformokat is bevezetett, de ezek is csak részleges eredményeket értek el.

Külpolitikája sem volt sikertörténet: ugyan Oroszország Ázsiában újabb területekre terjesztette ki hatalmát, Európában elszigetelődött, és csak hosszú, háborúkkal is tűzdelt folyamat révén tudta visszaszerezni legalább a krími háborúkban elveszített területeket, illetve a fekete-tengeri flotta felállításának jogát.

Lecsap a Nemzet Akarata

Az elégedetlenség többször Sándor elleni merényletkísérletekben is megnyilvánult. A cár 1866-ban megúszta egy fiatal nemes támadását, és 1879-ben is túlélt két további merényletet.

135 évvel ezelőtt, 1881. március 13-án azonban elhagyta a szerencséje. Miután kíséretével kihajtott a Téli Palotából, hintójára a Narodnaja Volja, azaz a Nemzet Akarata nevű szervezet egyik tagja, Nyikolaj Riszakov bombát hajított. A III. Napóleontól kapott, golyóálló jármű azonban megvédte a cárt, akit testőrei sürgettek, hogy gyorsan hajtasson tovább. A cár viszont kiszállt a kocsiból, hogy megnézze, tehet-e valamit kíséretének sérült tagjaiért, sőt a szintén súlyosan megsérült merénylőhöz is odalépett. Ekkor dobta el a második bombát a lengyel Ignacy Hryniewiecki, amely gyakorlatilag leszakította Sándor lábát. Az uralkodót visszaszállították a palotába, de sérüléseit csak néhány órával élhette túl.

Halála előtt éppen azon dolgozott, hogy korlátozott hatáskörű parlamentet állítson fel, és alkotmányos irányba alakítsa át a monarchiát. A merénylet azonban e reformok végét is jelentette, különösen úgy, hogy fia, III. Sándor és unokája, a későbbi II. Miklós is szemtanúi voltak borzalmas végzetének, így eszükbe se jutott II. Sándor engedékenyebb politikáját folytatni.

Nászút ajándékba!

Esküvőt tervez? Tervezzen velünk, nyerjen wellness nászutat!

Utazás aggodalom nélkül?

Utazása előtt sose feledkezzen el utasbiztosításáról!