Timót, Xénia
-8 °C
-3 °C

Orbán ebben a műfajban pályán sem lenne

GettyImages-545938931
2016.03.29. 07:56

Nem kell nekünk bolseviki

Azt üzeni Horthy Miki,

Magyar az ő katonája,

Darutollas a sapkája.

Horthy, akiről már annyira unalmas hallgatni a sok politikai szöveget, mindannyian tudjuk, hogy nem is valóságos figura, csak egy sematikusan megrajzolt mesehős. Szegénynek egyszerre kell lennie a Fehérlófia nemzetmentő reinkarnációjának és a véreskezű fasiszta Kapanyányimonyónak, hogy mindenki azt projektáljon bele és úgy, ahogy és amit neki tetszik. Horthy megítélése és mindaz, amit ebbe a névbe sűrítenek, ma is csak a démonizálás és az istenítés között ventilál, a turmix pedig mi más lehetne, mint a vágy- és rémálmok katyvasza, a „másik oldal” számára gondosan előkeserített koktélcseresznyékkel.

Ne maradjon le semmiről!

Állj meg, Horthy Miklós!

A közepes képességű kormányzó maga is bőven tett azért, hogy viszonylag reálisnak tűnő alak helyett a politikai mítoszok és ellenmítoszok képzelt figurája lehessen csak – ez is kiderül egy frissen megjelent könyvből, amelyben a 31 éves történész, Turbucz Dávid mutatja meg, hogyan teremtették meg a Horthy-korszakban a rendszer névadójának kultuszát. A Horthy-kultusz – 1919–1944 egy egyszerű csavarral éppen azzal segíthet józanabb képet kialakítani a Horthy-rendszerről, hogy annak teljes irracionalitására fókuszál. Leginkább arra, ahogy a napi politikába ritkán beavatkozó kormányzót egyfajta csonka-magyarországi megváltónak állították be, második honfoglalónak, tévedhetetlen nemzetmentőnek, egy köztünk járó és közülünk való Csaba királyfinak.

A korabeli mítoszépítés nem csak a mai jobboldal egy részének Horthy-kultusza miatt aktuális, tágabb tanulságai is lehetnek. Mint a politikai aktualizálástól és könnyű ítéletektől egyébként nagyon óvakodó szerző (az MTA BTK munkatársa) írja: könyve a politikai vezetőkbe vetett túlzott bizalom egyik megnyilvánulási formáját tekinti át. Erről szól a mese.

A túlzott bizalom persze nem csak úgy magától virágzik ki a magyar nép szívében, még ha nem is könnyen mondható meg, hogy ki az adott időszak Habony Árpádja. Kezdetben, ami a mi esetünkben 1919–20 tájéka, leginkább a Gömbös-féle szélsőjobb magasztosította erkölcsi példaképpé az (erősen túlértékelt) otrantói csata hősét. Később, amikor világos lett, hogy az antant nem fogja engedni a Habsburg-restaurációt, Bethlen István emelte a kultuszt állami szintre, de korszakos kultuszépítő volt például a két kiemelt kurzusíró, Tormay Cécile és Herczeg Ferenc is.

Mindenesetre nem maga Horthy volt az éceszgéber, hogy őneki kell lennie a magyar messiásnak – igaz, a szerepet nem is utasította el. Azt egyébként szinte biztos, hogy eljátszotta volna valaki Horthy hiányában is: az erős emberbe vetett hit, a parlamentarizmus válságának tényként kezelése európai korszellem volt; Mussolini a politikai vezérek egész generációjának adott inspirációt.

Horthy Miklós azt üzente, szüksége van regimentre

Horthy kultusza a hadseregen alapult, ez volt az egyetlen valós hatalmi tényező, ők pedig a fővezér mögött álltak. Rövid, katonás és nem túl bonyolult beszédeket mondott, azt, hogy megértse az első világháborús összeomlás valódi okait, Turbucz szerint nem tartotta fontosnak, megmaradt a jó kis tőrdöfés-elméletnél. Úgy is eljátszhatta a proletárdiktatúra után rendet (ez a fehérterrort is magában foglalta) teremtő „új honfoglaló” szerepét, hogy a gyakorlati hadseregszervezés nem az ő feladata volt, a szárazföldi hadviseléshez saját bevallása szerint sem értett.

A honfoglalós szimbolika mindenki számára érthetően jelent meg a mondavilágot idéző híres fehér lovas bevonulásnál is, ezt a színházat húsz évvel később a visszacsatolt városokban Horthy ugyanígy megismételte. Amikor a bűnös Budapestre 1919 novemberében belovagoló Horthy a „vörös rongyokba öltözködött”, „ezeréves múltját megtagadó” Budapestet vezeklésre szólította fel, parancsnoklási pózban ült a lován.

Miltiades Manno-310
Fotó: wikimedia

A Horthy-közhelyek legtöbbször a kormányzó tengeri múltjából merítettek, ahogy Manno Miltiades híres plakátja is, melyen a bolsevizmus vörös hullámai között biztosan fogják a hajókormányt az erős karok. Horthy lett „a legbátrabb tengerész”, akinek a küldetése, hogy a nemzet hajóját, melyet „zátonyról zátonyra sodort az ár”, révbe juttassa, ő, a „magyarság reményeinek horgonya”, úgy is mint kőszikla és fix pont, vezérlő csillagunk.

Amikor Gömbös fajvédő politikáját egy évtizedre lenyomta a Bethlen-féle konszolidáció, az eleinte inkább a szélsőjobboldalhoz tartozó Horthy integrálódott a mérséklődő rendszerbe. Ez kiábrándította ugyan a radikálisokat (a protestáns Horthyt nem sokkal korábban még egy katolikus oltárképre is felfestető tábori püspök a kormányzó „siratnivaló metamorfózisán” kesergett), de Horthy fokozatosan konzervatív államfővé alakult át, és lett belőle „országépítő kormányzó". Árpád apánk, Kossuth apánk és Ferenc Jóska után belőle is a nemzet atyja lett. Történelmi hasonlatból még egy kicsit sok is volt: a tatárjáráshoz hasonlított proletárdúlás miatt adódott a IV. Béla-zás, de a dicshimnuszokban ő lett az új Hunyadi János is.

Édesapánk

Na jó, de aktualizáljunk már egy kicsit mi legalább, ha egyszer Turbucz nem ebben utazik: hogy teljesített a kultuszversenyben Horthy – mondjuk – Orbánhoz képest? A válasz kiábrándító lehet, de Orbán ebben a műfajban pályán sem lenne, ahogy az is egyértelmű, hogy a Horthy-korszak visszatérésétől való szokásos szövegek ellenére az egész akkori politikai nyelv óriási távolságra van a maitól. Ez persze nem a Fidesz érdeme, egyszerűen annyira megváltozott az egész terep, hogy manapság a jobboldal is legfeljebb csak nosztalgiázhat meg néhány elemet újrahasznosíthat, de a harmincas évek stílusát az idézeteken túlmenően politikai öngyilkosság lenne fullba nyomni.

8544
Fotó: FORTEPAN

Akkor Horthy arcképét kifüggesztették a közintézményekben, és egyébként is önálló zsáner volt a kormányzófestés. A képek java díszegyenruhában örökítette meg a szebb és boldogabb jövőbe tekintő kormányzót, vagy éppen – mint Aba Novák Vilmos freskóján a szegedi Hősök kapuján, a „Tett” allegóriájaként – fehér lovon vezette előre a katonákat. A vezér nevét közterek és intézmények sora vette fel, lett Horthy Miklós Kórház, Szanatórium, Laktanya és Tudományegyetem is. Észak-Erdély visszaszerzése után a megnagyobbodott ország legmagasabb csúcsa mi lehetett volna más, mint a Horthy-csúcs?

A mai Petőfi híd szintén Horthy nevét kapta, a kitüntetésre a műtárgy szerencsére megfelelőnek találtatott. „A híd méltó a kormányzó úr egyéniségéhez, méltó arra, hogy nevét viselje. Mentes a felesleges cifraságoktól, egyszerű, de roppant szilárd, merészen, de biztosan íveli át a tovahömpölygő hullámokat” – mondta az illetékes miniszter a ‘37-es avatáson. Miklós-napokon az iskolákban tanítási szünet volt, az egyetemisták bajtársi szövetségei fáklyás felvonulást tartottak, az Operaházban a Horthy tiszteletére rendezett esti díszelőadást a rádió élőben közvetítette.

A kultuszépítők által felépített alternatív valóságban Horthy nem tévedhetett. Az ismert recept szerint legfeljebb „rossz tanácsadókra” illett utalgatni, a vezért felmentve a kudarcok alól. Nyílt kritika persze azért sem volt, mert azt felségsértésként kezelték. Volt, hogy évi száz kormányzósértési per is indult; leginkább kocsmai hőzöngések, Horthy leszaremberezése és hasonló bagatell dolgok miatt. Az 1939-ben bevezetett előzetes cenzúra nem csak akkor lépett működésbe, ha konkrétan támadták Horthy személyét, az öncenzúra miatt ilyenre nem is volt sok példa. Amikor a Magyar Nemzet azt a tárgyszerűnek mondható címet akarta adni egy híradásnak, hogy „Horthy és Hitler táviratváltása”, ezt is tiszteletlennek ítélték, helyette a „Magyarország kormányzójának és Hitler vezér és kancellárnak táviratváltása” lett volna megfelelő.

Őszinte imák

A Horthy-kép fő üzenete szerint az ország sorsa kizárólag a kormányzó vállain nyugszik. Bár alapvetően tényleg jó volt még az egészsége, ezért kellett hangsúlyozni a 70. születésnap felé nagyon, hogy Horthy „fölött nyomtalanul múlnak el az évek” – Turbucz szerint ez a király misztikus testének középkori legendájára hajaz. Idővel egyébként is egyre erősebb lett a vallási szimbolika, Horthy mint az Isten kiválasztottja jelent meg. Ebben néha voltak ősmagyar-pogány áthallások is: „Tisztelet adassék az igaz Istennek, akit a mi őseink Hadúrnak neveztek” – állt a vitézavatások esküszövegében, összekapcsolva a mitikus urat Horthyval, a legfőbb hadúrral. A blaszfém áthallások ellen a keresztény egyházak sem tiltakoztak, sőt, Ravasz László református püspök maga is ószövetségi szövegeket vonatkoztatott Horthyra, aki „a Szentlélek segítségével, áldásával vezeti Magyarországot”.

Még a zsinagógában is hálaadó imába foglalták a nevét; erre a magyarázat Turbucz szerint, hogy a zsidóellenesség gyakorlatilag nem volt része a korabeli Horthy-kultusznak. A magánéletben antiszemita Horthy a nyilvánosságban nem jelent meg a diszkrimináció forszírozójaként, sőt, 1940 után az erősödő szélsőjobbal szemben éppen a stabilitás, alkotmányosság és nemzeti egység szimbólumává vált.

Ha Horthy a messiás, az igazi feltámadás mi más lehetne, mint az elcsatolt részek visszaszerzése? „Kö-szön-jük, kö-szön-jük” – skandálta a nép Horthy erkélye előtt az első bécsi döntés után, a kormányzó pedig új eposzi jelzőt kapott, immáron ő lett az országgyarapító. A revíziós sikerek hatására a Horthy-kultusz új magasságokba emelkedett, és összeolvadt az irredenta kultusszal. Nehéz nem jelképesként elképzelni, ahogy a Bácska visszafoglalása után Horthy a felvirágzott Horthy Miklós úton vonult be a Hitlerről elnevezett szabadkai főtérre. A ceremónia a római diadalmeneteket idézte, diadalkapuval, diadalkocsiknak megfelelő fogatokkal és díszsátorral, ahol búzakalászból font koronát tettek a fejére.

3034
Fotó: Fortepan

Turbucz szerint ugyan Horthy személyisége nem torzult el úgy, mint a saját messiásságát elhívő Hitleré, de saját kultusza hatása alól ő sem tudta kivonni magát. Horthy pszichológiája főleg azért érdekes, mert tragikus következményekkel járt, hogy foglya lett a saját szerepének. Az, hogy az 1944-es német megszállás után sem mondott le, és ezzel törvényesítette azt, közvetlenül összefüggött azzal, hogy elhitte: neki kell megmentenie nemzetét. Erre a németek kifejezetten építettek, hiszen a propaganda irányítói így azt állíthatták, hogy a március 19. után történtek Horthy akaratából következtek be.

Mint tudható, az utólagos felmentési kísérletekkel szemben Horthy valójában nem vonult passzivitásba ekkor sem, csak éppen a deportálásokkal szemben hallgatott. Utólag egészen hihetetlen az epizód, amelyről a könyvben lehet olvasni: Horthy 76. születésnapján, 1944 júniusában, amikor a vidéki magyar zsidóságot már Auschwitzba hurcolták és meggyilkolták, a Pesti Izraelita Hitközség hálaadó istentiszteletet tartott az államfő tiszteletére.

Propagandamessiás

A Horthy-kultuszt megíró Turbucz Dávidnak volt egy, a mostani Horthy-kultuszról is szóló blogja; a blogolást azért hagyta abba, mert kezdte megunni a folyamatos Horthy-aktualitásokat. Mint az Indexnek mondta: nem ért egyet azzal a véleménnyel, hogy Antall hozta volna vissza a Horthy-kultuszt, sőt, úgy látja, hogy még Csurkáék is ellentmondásosan viszonyultak a kérdéshez, hiszen a Magyar Fórum a népi írók vonalát követve még erőteljes rendszerkritikával élt például a földkérdéssel kapcsolatban a Horthy-rendszerrel szemben. A Jobbik ellenben Turbucz szerint egyértelműen a ‘44 előtti szófordulatokat és üzeneteket hozza vissza.

Ő itt megáll a mostani politikai értékelésekkel, de talán nem kell nagyon elfogultnak lenni ahhoz, hogy a korabeli viszonyokról írottakat más tekintetben is aktuálisnak érezhessük. A szerző összefoglalása szerint: a Horthy-kultusz káros hatással volt a politikai realitásérzékre, csökkentette a követők felelősségérzetét és kritikai gondolkodását, és egyre nagyobb szakadékot hozott létre a valóság és a propagandakép között. A kultusz építői végzetes leegyszerűsítéssel a vezért követő becsületes magyarokra és a nemzet ellenségeiként kezelt többiekre osztották a világot, miközben egy elképzelt, fiktív messiástól várták a megváltást. „Hiába állították be a személyét »nemzeti hősként« a méltatások, Horthy Miklós mégsem tudott a nemzet hősévé válni.”

Visszatérés a paradicsomba

Egy újabb kaland előszobájába léptünk, mikor kis kocsink megindult Christchurch felé.

Ha már erre járok beugrom

..tényleg ez történt, Palau és Mikronézia szigeteit járva úgy döntöttem, hogy Saipanra is átugrom.