80 éve 130-cal hasított a Holnap Vonata

Éppen nyolcvan éve, 1936. július 15-én közlekedett először az amerikai közlekedési vállalat, a New York Central Railroad kísérleti, áramvonalas, futurisztikus art déco stílusú vonata, a Mercury. A vonat tervezője az innovatív és integrált megoldásairól híres ipari tervező, Henry Dreyfuss volt.  A Holnap Vonatának is nevezett jármű Közép-Nyugaton közlekedett, Detroit, Chicago, Cincinnati és Cleveland között.

A nappali közlekedésre kialakított Mercury akkoriban teljesen újszerűnek számított, nem csak a külseje miatt: kocsijai légkondicionáltak voltak, bőr díványokkal és karosszékekkel. Dreyfuss arra törekedett, hogy a belső terek vonalas kialakítását minél jobban megtörje, mindent úgy rendezett el, hogy az utas ne azt érezze, egyenesen végigmegy a kocsikon. A kocsik vége félkör alakú volt, és bár nem voltak egyterűek, amikor kettőt összekapcsoltak, szinte kör alakú, tágas tér illúzióját teremtette meg.

A vonat eredetileg hét vagonból állt, majd az első évfordulóján már kilenc vagont használtak, még ezeket is Dreyfuss tervezte. A társalgón kívül volt konyha, ebédlő és dohányzó is. A szerelvény végén egy megfigyelőkocsi haladt, a társalgók tetején pedig volt sebességmérő, az utasok láthatták a vonat sebességét, ami elérhette a 130 kilométer per órát is.

A mozdony külsejét úgy tudták áramvonalasítani, hogy a tervező egy felfordított kádhoz hasonló szerelvénnyel lefedte a külső csöveket, sípokat és a hajtás más elemeit. A szerelvény két oldalán volt csak egy-egy nagyobb lyuk a kerekeknek és a dugattyúknak. A mozdony és a vonat borítása szürke volt, alumíniumból készült.

A mozdonyvezetők a mozdony végén lévő fülkében dolgoztak, amit külön lámpákkal világítottak meg belül. Előre nem sokat láttak, de ez minden akkori gőzösnél így volt, nem volt még nagy forgalom és sok kereszteződés, inkább az oldalsó irányító-berendezésekre kellett figyelni.

A Mercuryt azoknak az üzletembereknek fejlesztették, akik gyakran mozogtak Cleveland és Detroit között, a menetrend is ehhez igazodott az eredeti útvonalon: reggel 7:30-kor indul Clevelandből és 10:20-ra volt Detroitban. Visszafelé 5:30-kor indult, egyetlen köztes megállója Toledóban volt. Az eredeti vonal sikere után a szolgáltatást bővítették, futott Chicago és Detroit között is a Chicago Mercury, a Cincinnati Mercury pedig Cincinnati és Detroit között. Egy járatot Chicago és Cincinnati között is indítottak, James Whitcomb Riley néven.

Az első évben az eredeti vonalon a vonat 112 ezer utast szállított. Fő állomása a clevelandi Union Terminal volt. A városok között 1959 júliusáig közlekedett, amikorra a dízelmozdonyok, újabb, gyorsabb vonatok, a repülők és az új autópályák csökkentették népszerűségét. Utolsónak az eredeti vonalon állították le.