Egyetlen hamis levéllel elintézték a brit választást

Négy nappal az 1924. októberi brit parlamenti választások előtt óriási botrány kavarta fel a szigetország életét. A Daily Mail október 24-i száma kürtölte világgá, hogy birtokába jutott Zinovjev, a Komintern vezetője által egyik brit kapcsolatának írott levél. „Polgárháborút terveztek a szocialisták: moszkvai parancsok a vöröseinknek” – üvöltötték a címek. Az írásból a konzervatív napilap értelmezése szerint az derült ki, hogy az év elején meglepetésre kormányt alakító Ramsay MacDonald munkáspárti miniszterelnök gyakorlatilag a kommunisták ügynöke, aki hajlandó lenne megbénítani a brit hadsereget és haditengerészetet, illetve fellázítani a proletariátust.

Az amúgy is viharos politikai helyzetben nagyot robbant ez a bomba, MacDonaldot ugyanis már korábban is túlzott kommunista szimpátiával vádolták. Kétségtelen tény, hogy kormánya megalakulása után sietett elismerni a Szovjetuniót. Ugyan Zinovjev – különféle hibákra és pontatlanságokra is rámutatva – október 27-én kategorikusan tagadta, hogy köze lenne a levélhez, a másnapi választásokon a Konzervatív Párt döntő győzelmet aratott, a Munkáspárt 40 képviselői helyet veszített.

A legnagyobb vesztes

A Daily Mail azt állította, hogy a levél a SIS (Secret Intelligence Service, a későbbi MI6), azaz a brit kémelhárítás révén került a birtokába, később azonban kiderült, hamisítványról volt szó. Az újabb kutatások során feltárták, hogy a levél valóban a SIS érintésével került a Konzervatív Párt tisztviselőihez, akik persze nem hagyták ki a ziccert és továbbküldték a sajtóhoz.

Érdekesebb kérdés, hogy ki volt az eredeti hamisító. Az ügyben maga kémelhárítás is vizsgálódott, a csak részben nyilvánosságra került anyagok alapján pedig több történész is igyekezett felgöngyölíteni a szálakat. Nagyon valószínűnek látszik, hogy a szervezethez Churchill barátjaként és protezsáltjaként került Desmond Mortonnak köze volt az ügyhöz. Egyesek szerint ő maga hamisíttatta a levelet, mások szerint csak kapott az alkalmon, de szinte biztos, hogy tudta, hamisítványról van szó, mégis a kiszivárogtatás mellett döntött. A levél egyébként a nyomok szerint valahol Kelet-Európában, talán Lettországban élő orosz monarchista emigránsok vagy velük kapcsolatban lévő SIS-ügynökök munkája volt, akik így próbálták lejáratni a brit baloldalt.

A Zinovjev-levelet azóta is a nagy hatással járó hamisítványok egyik iskolapéldájaként emlegetik, munkáspárti politikusok a hamisítás bebizonyosodásakor és azóta is sokszor hangoztatták, hogy a választási vereségért ez az iromány kiszivárogtatása volt a felelős.

A történészek többsége azonban más véleményen van. A levél természetesen hatással volt a szavazás eredményére, azonban az ügy igazi vesztese nem a Munkáspárt, hanem a Liberális Párt volt, amely korábban sokáig a konzervatívok első számú ellenfelének számított. Úgy tűnik, a „vörös veszély” árnyékában polarizálódtak a választók nézetei, és a bizonyos értelemben középen rekedt liberálisok egyik oldalt sem tudták megszólítani. Miközben a Munkáspárt – egy rosszul sikerült kormányzati próbálkozás után – 40 helyet bukott, a liberálisok 118 képviselői helyet vesztettek, és ezzel az 1922-es választások meglepetése után bebetonozódott „kispárti” szerepük.