Mióta emelünk kalapot?

Sokan tudni vélik, hogy a fejfedő megemelésének vagy levételének szokása a középkorból ered, amikor a lovagok megemelték sisakrostélyukat vagy levették sisakjukat, ezzel jelezve békés szándékukat. Ahogy az ilyen szokások esetében általában, itt sincs semmi bizonyítékunk arra, hogy valóban így történt volna, mindenesetre az elmélet jól hangzik.

A későbbi századokban eszerint a katonák és a civil férfiak is úgy mutatták ki tiszteletüket, hogy levették vagy megemelték fejfedőjüket, a tisztelgés pedig ennek a gesztusnak egy leegyszerűsített változataként jött létre.  Ez mind szép és kerek, de meg kell jegyeznünk, hogy a szokás bibliai gyökerei ennél jóval régebbre nyúlnak vissza. Pál apostolnak a korinthusbeliekhez írt első levelé ben is fedetlen fővel történő imádkozásra szólítja fel az apostol a férfiakat.

„De tudnotok kell, hogy minden férfinak Krisztus a feje, az asszony feje a férfi, Krisztus feje pedig Isten. Minden férfi, aki fedett fővel imádkozik vagy prófétál, szégyent hoz a fejére. És minden asszony, aki fedetlen fővel imádkozik vagy prófétál, szintén szégyent hoz a fejére, mert ugyanolyan, mintha megnyírták volna” – írja (11.3–5., Revideált Károli Biblia, Magyar Bibliatársulat, 2014).

Kalaptűk fogságában

Azt pontosan nem tudjuk, a keresztény közösségekben mikor alakult ki a fedetlen fővel imádkozás szokása – a zsidó vallás mindkét nem számára a fedett fejet írja elő –, mindenesetre már jóval a középkor előtt ilyen formán tisztelték meg a férfiak az Urat.

Valamikor aztán a kalapemelés a hölgyek iránti tisztelet kimutatásának formájává is vált, bár mértéke nagyban függött az illető hölgy társadalmi helyzetétől. XIV. Lajosról, a divatteremtésben is fontos szerepet játszó francia királyról például csodálva jegyezték fel a források, hogy még közrendű nőkkel találkozva is megérintette kalapját.

A 19. században és a 20. század elején Európában és Észak-Amerikában szinte minden felnőtt férfi kalapot hordott, ezzel természetesen a kalapemelés szokása is általánossá vált, ugyan sokszor éppen kibúvót kínált a köszönés és a szóba elegyedés elől, ha olyan ismerőssel találkozott az ember, akinek mondandójára nem volt annyira kíváncsi.  Azt is elvárták a férfiaktól, hogy a nemzeti himnuszok felcsendülésekor, illetve temetési menetek elhaladásakor is levegyék a kalapjukat, ahogy beltérben sem volt szokás fedett fejjel tartózkodni – egyesek szerint ez is a középkorra visszavezethető szokás, a levett sisak azt jelentette, a látogató nem szándékozik kirabolni vagy felgyújtani a házat.

A nőktől sem üdvözlés céljából, sem látogatóba érkezve nem várták el, hogy levegyék a kalapjukat, ez mondjuk nem is lett volna egyszerű, hiszen a 19–20. század fordulóján divatos kalapkölteményeket kalaptűk egész erdeje tartotta a hölgyek fején.