Miért hanyatlott le a brit tengeri hatalom?

Milyen lett volna a Brit Birodalom a minden brit kolónián és az anyaországban is megszokott napi többszöri teázás nélkül? Esetleg a világ kórházaiba eljuttatott gyógyszerek hiányában, nem is beszélve a hírek keringéséről gondoskodó globális postarendszerről? Nagy-Britannia hajóipara központi szerepet játszott az impérium kiépítésében és fenntartásában, az étkezéshez, ruházkodáshoz, fűtéshez és tüzeléshez nélkülözhetetlen anyagok folyamatos szállításával.

Hatalmas profitot lehetett termelni ezzel az üzletággal, s a hozzáértő tengeri kereskedők vagyonokat is kerestek. Az 1880-as években úgy tűnt, még ennél is kedvezőbb a perspektíva: növekedett a kínai kereskedelem volumene, s ez az egész iparágra pozitív hatást gyakorolt. A befektetők komoly várakozásai ellenére azonban kevesebb mint egy évtizeddel később zord idők köszöntöttek be: a tengeri szállítmányozással foglalkozó vállalatok  rohamosan zsugorodni kezdtek.

A példa nélkül álló lassulás okait vizsgálja az International Journal of Maritime History című szakfolyóiratban megjelent legújabb tanulmányában Gregor McMillan, a Cambridge-i Egyetem kutatója. A társaságok éves jelentéseit és a cégvezetők levelezését elemző vizsgálat arra a következtetésre jut, hogy viktoriánus kor végén igen rossz hatást gyakorolt a cégek működésére az „arisztokratikus” vállalati kultúra. A saját elitizmusuk fogságában vergődő és modernizációra képtelen brit cégeket egymás után hagyták maguk mögött az „áramvonalasabb”, korszerűbb nemzetközi vállalatok.

A viktoriánus időszakról – elsősorban az ipari forradalom vívmányaira gondolva – gyakran úgy vélekednek, hogy az a nagy technológiai előrelépések kora volt, beleértve a tengeri kereskedelem területét. A távíró, a gőzhajó és a Szuezi-csatorna forradalmasította a hajózást – ám McMillan kutatásai szerint a brit cégek mégis lassabban reagáltak az idők szavára.

Nem utasították el ugyan egy az egyben a modernizációt, csupán esetlegesen és habozva alkalmazták a legfrissebb találmányokat és módszereket. „Képtelenek voltak felfogni, az innovációk milyen változásokat hoznak a működésben”, vonja le a következtetést a kutató, aki úgy találta, néhány szállítmányozó vállalat a kipróbált és bevált sémákhoz hasonlóan igyekezett alkalmazni az új technológiát, amely így alkalmatlannak és hatástalannak bizonyult.

Kína felemelkedése

Az egyik nagyobb hajózási társaság alkalmazottai például  olyannyira nem bíztak a táviratokban, hogy minden üzenetet egy azt megmagyarázó postai levéllel kísértek, amely napokkal, sőt hetekkel később ért csak célba. „Olyan ez – magyarázza Gregor McMillan –, mintha egy számológép birtokában minden számítást hosszasan, logarléccel próbálnánk ellenőrizni.”

Még egy jelentős tényező járult hozzá a brit hajózási vállalatok elsüllyedéséhez: igen szűk, nepotista hálózatot igyekeztek fenntartani. Egy maroknyi kulcsszereplő tette rá a kezét a szükséges információkra, akik meg sem próbáltak előnyös alkut kötni a konkurenciával, inkább monopolizálni próbálták a képességeiket nagyságrendekkel túlnövő globális kereskedelmet – mondani sem kell, hogy sikertelenül.

Sean Lang, az Anglia Ruskin Egyetem docense igen előremutatónak tekinti McMillan kutatásait, tekintettel arra, hogy az idejétmúlt eljárások egy általánosabb trendbe illeszkedtek. „A brit kereskedelmi hajózás hanyatlása és a korszerű eljárások alkalmazására való képtelensége jól tükrözi azt az átfogó rossz közérzetet, amely a 19. század végén eluralkodott a briteken országuk és birodalmuk kapcsán. A birodalom modernizációhoz való bátortalan hozzáállása – ami a haditengerészet reformjával szemben tanúsított erőteljes ellenállásban is megmutatkozott – az első világháborút megelőző években alaposan legyengítette Nagy-Britanniát.”

A tanulmány a 21. századi globális kereskedelemmel összefüggésben is felvet tanulságos szempontokat. „Történelmi értelemben az elmondottak csupán egy nagyobb játszma részei. Kína jelenlegi dominanciája a tengeri szállítmányozásban nem állt volna elő, ha a nagy nyugati vállalatok nem eresztik ki a kezükből a gyeplőt a 19. század végén – állítja a cambridge-i kutató. – Vizsgálatomból kiderül, miért történt meg mindez, és miként jutottunk oda, ahol ma tartunk.”